Vacsora

Íme a mai vacsorám:

Pilneti Piperki, fokhagymás-ecetes grillezett paprikával, és egy pohár rozéval.

Kísértetiesen emlékeztet a mi töltött paprikánkra, de ez igenis egy helyi specialitás. Jovica Anyukája csinálta, és én is kaptam belőle.

Hát azt nem lehet mondani, hogy nem vendégszerető népség... De a Piperkijük azért messze nem olyan jó, mint a Mama töltöttpaprikája. A paprika is más kicsit, a töltelék sem ugyanaz, és paradicsomszósz sincs. :-(

Da azért nagyon jót ettem. Köszönöm.

Üdv

Prilep és Bitola

Sziasztok olvasók!

Újabb hétvégét sikerült végre a macedón elmélyüléssel tölteni. Jovica anyukája a vesekövét egy falusi néni csoda gyógynövény italával próválja gyógyitani, amit viszont a néni kizárólag helybéli fogyasztásra árul - ennek oka feltehetőleg a titkos összetevők megőrzésének célja, bár lehet, hogy a helyi út lobbi akarja a forgalomszámlálási adatokat ily módon föltornászni, bár a főútrol lehajtva 15 percig nem találkoztunk autóval, csak összesen 2 db traktorral -, igy kénytelenek időnként leruccanni oda.

A falu Prileptől kb 10-15 km-re van, fene tudja hol. Szinte minden fellelhető embertől megkérdeztük, hogy merre van. Az utolső előtti útbaigazitást a háztól 20 méterre kaptuk, miszerint tovább kellett mennünk még pár kilőmétert, és a következő faluban... Háll istennek 100 méterrel később újra megkérdeztük.

Jovica kalkulációi szerint, amit a vendégkönyv-CRM-ügyfélnyilvántartás adataira alapozott, a néni kb 1000 EUR jövedelmet hoz össze havonta. Wow! Az itteni átlag háromszorosa...

Miután nagy nehezen sikerült Joco anyukájának meg a néninek abbahagyni a csevegést - kb 10 perc még a kapuban, dudálás, stb. -, tovább mentünk Bitolába, a második legnagyobb macedón városba.

Először felmentünk a Baba (nagymama) nevű hegyre, aminek a Pelister nevű csúcsa kb 2500-on van. Mi valahol 1500-nál ebédeltünk, addig lehet menni autóval.

Ebéd után még fölsétáltunk egy túristaházhoz, kb 1700-ra. Na ott aztán már tényleg nagyon klassz volt a levegő. Jovica teljesen odáig volt, hogy ide feltétlen el kell jönnünk négyesben, terepjárókkal. Hűűű, de jó lesz. Kiváncsi vagyok, "menjünk inkább a strandra" Fanni mit fog ehhez szólni...

A kiadós séta után pedig Bitola főutcáján sétáltunk végig, és kávéztunk egyet. Öregem, ennyi svéd rendszámot a 8 hónapos Skandináv túrám alatt összesen nem láttam! Tudtam én már akkor is, hogy a ~9 millió Svéd kb 18%-a afrikai, arab meg délszláv bevándorló, meg azt is emlegették, hogy Bitolaból mentek el a legtöbben, meg a repcsiről sem véletlenül maradtam le a múltkor, de hogy a parkolóban csak a harmadik legyen a macedón rendszámok aránya csúnyán lemaradva a svéd és német rendszámok mögött...

Visszafelé még beszereztünk egy kb 8 kilós görögdinnyét - hű a 40 Ft/kg árat még a legvérszomjasabb tesco beszerző is megsüvegelné -, és kb 10-re értünk haza.

Szuper nap volt, megint egy kicsit macedónabb lettem!

A ház előtt

A ház előtt felváltva áll egy Lichtensteini Királyság rendszámát viselő Porshe és egy Bentley.

Kiváncsi lennék, hogy kik ők.

Viszont egy biztos, nekem van garázsom...

Megáztunk

Megjött a rossz idő

Még képek

Kilátás a tóra (a teraszunkról)

Teljes panoráma

Plaosnik

Templom a sziklák tövében Törpék a gáton

Képek Ohridból

Sopszka és Rakia az első este

A források mellett

Régi templom elrejtve a forrásoknál

Sv Naum apátság az albán határonJó helyre épült...

Ohrid és a macedón dugó

Hétvégén Ohridban voltunk Fanni szüleivel. Nagyon klassz volt. Béreltünk egy appartmant az óvárosban gyönyörű kilátással a tóra és a szemközti hegyoldalra.

Ők már péntek reggel elindultak, és megnéztek aznap minden nevezetességet az óvárosban ( nem olyan nagy). Én Péntek este mentem utánnuk. Jelentős mennyiségű Rakia (helyi törköly pálinka), és egy nagy alvás után szombaton
- megnéztük együtt a Sv Naum apátságot (a srác Ciril és Metod tanitványa volt, és ő alapitotta),
- a mellette lévő forrástavat, amit kb 150 forrás táplál, páratlan élővilága van, és aminek a vize az Ohridi tóba ömlik, és
- strandultunk a közvetlenül az albán határon fekvő "Honvédségi" kemping homokos strandján (az egyetlen homokos strand a tónál).

Vasárnap Csak strandoltunk, kultúra nálkül. Az egyik legfelkapottabb strtandon voltunk, olyan sziklák tövben, hogy csak a viz fölött, a sziklához rögzitett hidakon tudtuk megközeliteni. De nagyon kellemes volt, és rengeteg fiatal volt ott. Kb negyed8-kor indultunk el vissza, de baleset volt a tóparti eszméletlen szűk úton, igy csak kb hn 10-re értünk be Ohridba, ahonnan fél1 körül értünk vissza Skopjéba. Jó volt másnap reggel dolgozni...

Sziasztok...

Új rekord

Tegnap munka után hazafelé 42 fokot mutatott az autó hőmérője...
De ide is jön a rossz idő!

Újra Skopjéban

Sziasztok!

Néhányan tudjátok, néhányan nem. Az elmúlt hetet Magyarországon töltöttük Fannival, egy váratlan "kényszer" szabadságnak köszönhetően.

Az eredeti terv az volt, hogy szombaton kora hajnalban hazarepülünk, és mig Fanni ott is marad, én vasárnap éjjel visszarepülök, és csütörtökön jövök megint a Balaton Soundra.

De vasárnap késő este mégsem tudtam visszarepülni. Valamilyen oknál fogva, hirtelen mindenki Skopjéba akart repülni. Ez lett a világ közepe! Fene sem gondolta, hogy problémám lehet a visszarepüléssel. Egyik korábbi járat sem közelitette még meg a teltházat, de még csak félig sem voltak teli. Erre most, amikor kb. 1-1,5 órával az indulás előtt próbáltam becheckolni, csak "Stand By" beszálókártyát adtak nekem. Állitólag nagyon sok jegyet adtak el, és nem lehetett biztosra tudni, hogy fölférek-e a gépre.

Hát nem fértem föl. Kiderült, hogy a gép szinte tele van átszállókkal, akik elsőbbséget élveznek. Páran Budapesten is be tudtak szállni, de összesen 7-en maradtunk, akik stand by státuszba kerültünk. Hatalmas izgalmak voltak. Vágül valahogyan maradt még 3 hely, de azt egy apuka kapta meg, aki 2 6-8 év körüli gyerekével ment. nem is vitatkozott senki. 4-en ott maradtunk. 2-en a T-Systemstől jöttek a T-Mobilehoz, egy pedig valami nyugdijbiztositásos projektről hadovált.

A Help Desknél már vártak minket, rögtön tájékotattak, hogy mindkét másnapi gép teljesen tele van, igy az egyetlen lehetőségünk egy gép Ljubijana felé reggel 8-kor, és onnan délután 3 körül tovább Skopjéba. Mi választásunk volt, mint kis tanakodás után elfogadni. Mindez kb éjfélkor, ennyit az alvásról. De mire az első 2-nek megcsinálták, Lezárták a Ljubijanai gép foglalását. Na ez okozta aztán az igazi cifra helyzetet. Legkorábban kedd fél4-re tudtam volna visszaérni.

Na ekkor éreztem azt, hogy ennek semmi értelme. Csütörtök délután már akartam visszamenni. Tehát 1,5 napra tudtam volna eljönni. Péntekre már igy is szabit terveztem, csütörtökre ellógást, Hétfőkeddet ki kellett volna mindenképp vennem, mert nem értem vissza. Gyorsan fölvertem álmából Oliverát és Jovicát, és rövid tanakodás után megszületett a döntés. Átrakatom a jegyemet a Balaton Sound utáni hétfőre, kiveszek szabit az egész hétre, és maradok. És igy még egy repülőjegyet is megspóroltam.

Na de mit gondoltok mi történt!?!?! A csomagomat meg elvitte a repülő!!! (???) Nem tudom kinek kellett volna feltűnjön a kb 3 hatalmas piros cimke, rajta a "Stand by" felirattal, de úgy tűnik nem vette észre... Háll istenek Jovica kollégám el tudta intézni, hogy elhozhassa itt a reptérről, és hétfőn gyorsan sikerült pár ruhát is beszereznem.

De mivel a 14-i gépre is az utolsó jegyet kaptam meg (szóval minden esélye megvolt a túlfoglalásnak megint), hétfőn semmit nem biztam a véletlenre. Már 10-kor kint voltam a 13.05-kor induló géphez a reptéren, és még ki sem irták, hogy hol kell bechekkolni, én találtam egy Malévos pultot, ahol végre megkaptam a kis vészkijártos jegyemet. Mondanom sem kell, hogy meignt voltak, akik ott izgultak a board in pultnál. Nem hiszem, hogy feljutottak a gépre.

Hihetetlen! New Yorkba tutira könnyebb eljutni!!!

Ciao

Hazaút

Sziasztok,

Szombaton hajnalban megyünk haza Matyival Tibor barátom esküvőjére. Én maradok jövő hét végéig, a Balaton Soundig, Matyi pedig visszajön vasárnap, majd újból Magyarországra repül szerdán! Úgyhogy a hét elején Budapesten, csütörtöktől pedig a Balaton Soundon találkozhatunk! Már nagyon várom!
Puszi

Állásinterjú 2.kör

Sziasztok,

A sikeres írásbelim után behívtak ma délutánra szóbeli interjúra.
Hárman voltak bent, a marketing igazgató, egy brand manager lány, és a HR manager. Közülük a HR-essel már többször beszéltem telefonon, nagyon kedves.
A marketing igazgató elég kekeckedő volt, bementem, leültem, majd a HR-es kérdezett valamit angolul, erre a marketinges tejesen meglepődött, hogy jesszusom, akkor ez az interjú angolul lesz??? Gondolom nagyon felkészült belőlem..
Aztán jött a kérdése, hogy meddig maradok... Mondtam, h 2-3 évig, erre eléggé meglepődve kifejtette, hogy nem mintha ez akkora hátrány lenne, de hát ők képezik, tanítják az alkalmazottakat, és én meg ugyebár lelépnék 2 év múlva, és oda az energia... Aztán a macedónomat is tesztelte, majd kifejtette, hogy ugyebár egy dolog, hogy a kifelé való kommunikáció angol, de hát az ügynökségekkel,egymással macedónul beszélünk...Kb ettől akartam megkímélni magam, mintha nem lenne ez nekem elég egyértelmű, de azért jó volt hallani..
Az interjú ezt leszámítva jól ment, elmeséltem miket csináltam, milyen munkáim voltak...
Kérdeztek párat ők is, mik az elvárásaim, jó, rossz tulajdonságaim, mi szerintem egy brand manager feladata, legnagyobb marketinges munkám...stb...
Valahogy nincs jó érzésem, úgy tűnik csak a hátrányokat, és problémákat látják. Meglátjuk, írásban, postai úton értesítenek.... 10-15 napon belül.
Egyébként úgy érzem, h a szakmai dolgokkal egyáltalán nem volt probléma, tetszettem nekik, csak annyira leragadtunk ennél a 2 évnél, és a macedón nyelvnél...de persze teljesen megértem!
Ha kiválasztanak, akkor lesz egy harmadik kör az igazgatóval...kicsit túlzás, nem??
Puszi, Fanni