Sziasztok!
A hétvégén sport napok voltak a MakTel rendezésében, és igen, elindultam kosárlabdában. Egész igéretesnek tűnő csapat gyűlt össze Jovica kollégám szervezésében. Ketten a 2 évvel ezelőtti győztes csapatból, Jovica, aki sport multitalentum, és én egy kevés kosaras múlttal. Mondjuk az egy kicsit nehezitette a dolgot, hogy a másik két csapattárssal szombat reggel találkoztunk először életünkben, még Jovica is csak telefonon beszélt velük. Viszont mi ketten már péntek este lementünk a grundra gyakorolni, és bár az ellenfelek nem voltak nagyon profik, azért nem okozott gondot nekik be-betalálni a 3-asról, de 2 óránát nem vesztettünk Jokival partyt. Szóval a jelek biztatóak voltak.
Az első meccsel hajnali 10.30-kor aztán rögtön belenyúltunk a süröjébe. Utólag, a teljes 18 csapatos mezőnyt végignézve, szerintem simán jók lettek volna a 4-5. helyre. Egy 120 kilós 195 magas, egy 90 kilós 190 magas, jó mozgással, jó dobással, meg egy kicsi, sunyi. Hát szegények kénytelenek voltak búcsúzni az első körben. Jó szoros volt, de 16-14-re nyertünk.
A második meccs már olyan csapat ellen volt, akik az első körben már kiejetettek valakit, de az az ág kicsit könnyebb volt, mert 16-0-ra sikerült zárnunk a meccset. A 3 meccset pedig 6-0-ra nyertük, mert a csapatuk fele inkább focizni ment el, mert nem látták értelmét kiállni ellenünk.
Ennek ellenére majd meghaltam. Az a 40 fok, ami a teremben volt, kombinálva a 38-cal kint, önmagában elég lett volna. A második meccsünk előtt, 2-kor, mire fölcsatoltam a bokavédőmet, már patakokban folyt rólam a viz.
Este 4 mochitóval próbáltuk pótolni a vizveszteséget.
Vasárnap aztán jött a neheze. Egy végső győzelemre is aspiráns csapat, egy 195 körüli volt röpissel, ennek megfelelő rugókkal, egy elég képzett, jó felépitésű bedobó sráccal, meg egy koordinálatlan, mindenhonnan betaláló, palacktestű katasztrófával, aki kb 10 pontot dobott nekünk emberről, futtából...
2-0-ig jól mentek a dolgok. Passz be nekem, passz ki, megint passz be, és egy fordulásból kosár, vagy passz ki, dobás, leszedtem a lepattanót és visszatettem. De aztán valahogy megőrültünk, nem védekeztünk, faultok, rossz dobások, és hirtelen 8-14 lett nekik a 16-os meccsen. Húúúúúuu.
Aztán leszedtem pár lepattanót, Jovica és Igor bevágott 1-1 hármast, és 15-14-re forditottunk. Eztán kezdődött az állóháború. 15-15, reklamálások, az ellenfél centere összeszedte az 5. faultját ami a kipontozódást jelenti, hiszti "igy akartok nyerni?" kérdés, végül a birok úgy döntöttek, hogy engedik játszani a 6. faultig... (???)
Aztán leszedtem egy védőlepattanót, begyötörtem egy közelit sok faulttal, és a végén Igor megadta a kegyelemdöfést egy 3-assal. Hú! Döntőben vagyunk.
Az első dij utazás Budapestre a Magyar Telekom olimpiára. Mindenki meg van őrülve ezért engem leszámitva. 15 órás út egy buszban...
A másik ágon a tavalyi győztes késüzülődik az elődöntőre, kiegészülve egy 40-es irányitóval, akiről késübb kiderült, hogy cirka 15 évet húzott le az itteni első osztályban, és teniszben is döntőt játszott (meg is nyerte). 16-0-ra léptek át az ellenfelükön, szegények mindössze kétszer támadtak. Hűha.
A döntő 4-kor kezdődött, komoly figyelem kisérte. Jól indult minden, ők kezdtek, de megszereztem a lepattanót, majd zsinórban szereztünk 2 pontot. Aztán az irányitó fazon is beköszönt egy 3-assal (ami streetballban 2-t ér), tehát 2-2. Hatalmas party volt kialakulóban. Az irányitó fazon nem hazudtolta meg magát. Hibátlanul játszott. Irányitotta a töbieket, kihazsnálta a blokkajikat, aszisztot adott, megállt, újrakezdte, ha kellett, és csak a tökéletes helyzetet vállalta el. Ők vágtak 1-2 hármast, de mi is jók voltunk. Védekeztünk, Jovica tapadt az irányitó srácra, Petar leradirozta a nagyképű bedobójukat, kihasználtuk a magassági fölényünket, kiharcolt faultok a palánk alatt, támadólepattanók, klasszik centermunka, 2-3 beadás poziba, majd dobás kintről. Jó volt, 8-8-ig igy ment. Aztán az irányitó fazon egyel magasab fokozatba váltott. 2-3 blokkot is kért 1-1 támadásban, 3x körbefutotta a pályát, kivárta, amig Joki egy kicsit lemaradt, és akkor lecsapott könyörtelenül. Egy gyors betörés, és fault Jokinál. Majd újra, aztán besegitek, passz az én emberemnek. Baj volt. Jovica még kiegyenlitett egy 3-assal egy támadólepattanóm után 10-10. De látszott, hogy ez igy nem megy tovább. Én is összeszedtem a 4. faultomat. Joki le, Igor be. És itt vége. Igor mindenáron meg akarta nyerni a meccset. Előkészitettlen dobások, és 0 védekezés. Egy darabig még húztuk, de megfizettük az árát. Petar beütötte 4 faultját, és 13-10. Joki visszajött, de semmi nem változott. Eztán már nem jött be labda hozzám. röpködtek a 3-asok a részünkről, eredménytelenül, csoda hogy ennyi lehetőség adódott. Aztán az irényitó faszi egy higgadt 3-assal lezárta 10-15-re. Elbuktuk a döntőt, és az annyira vágyott Budapesti utat.
Én még azért sajnos kicsit megmondtam a magamét a srácoknak, hogy csak a mi iszonyatos hülyeségünknek köszönhettük a vereséget, 2/10 hármas, dobás az első passz után. Egyszerűen nem is kellett védekezniük már a végén. De az igazság az, hogy akármit csinálunk, szerintem az irányitó fazon túl nagy falat volt nekünk. Ha egy kallszis centerük lett volna, azzal talán én fölvehettem volna a harcot, de azon a poszton gyengébbek voltunk.
Összességében viszont nagyon jó hétvége volt. Csomó emberrel találkoztunk, jó volt.
Csak az EB döntő ne lett volna!
A felsővezetésünk új heppje ugyanis az, hogy az új vállalati kultúra kialakitása érdekében, együtt néztük a meccsket. Az EB döntőt a szégház tetején lévő, állati hangulatos teraszon. És természetesen mi voltunk felelősek ezért. Szereztünk sörcsapolót, kaját, rágcsát, üditőt. Volt nagy kivetitőnk, frankó hangfalakkal. Csak éppen az adást nem sikerült befogni. Áááá. A hülye technikusunk (aki egyébként 1 személyben mindenes, és szerintem a leghatékonyabb ember ebben a cégben, 4 éve nem volt szabadságon, és bármikor lehet rá számitani) szobaantennával akarta befogni az adást. 7-kor kezdtük el keresni, végigpróbáltuk a terasz összes pontját, ahova elért a hosszabbitó, de hiába. A meccs kezdetére jutottunk oda, hogy a terasz szélén lévő falra tettük föl az antennát, amit csak én értem el, és egy asztal tetején lévő székre a kis tv-t, amiből a jelet vittük a projektorbe. És ezzel semmit töbet nem értünk el, mint hogy legalább szines volt a kép. Hang semmi, és legalább 3szoros szellemkép. A 13. percben nagjából 1143 percet lehetett kivenni. És kb 22 német játszott 33 spanyol ellen.
szóval az első félidőt azzal tölöttük, hogy az egyik vezető tanácsa alapján valahonnan levágtunk 25 méter coax kábelt, amit a teraszről lelőgatva behúztunk a mi irodánk ablakán (kb 2 méterrel kijjebb volt a terasz széle, ezért az esernyőre rácelluxozott vélfával fogtam be derékig kihajolva. a második félidőt igy már kábelről néztük, aminek legalább hangja volt, és nem volt szellemképes, és csak néha kezdett el futni, és a csikok sem voltak olyan zavaróak a képen. Életem legszornyűbb döntőője volt. A golt még csak ismétlésben sem láttam...
Üdv
2008. június 30., hétfő
2008. június 25., szerda
Állásinterjú után
Sziasztok,
Túl vagyok az állásinterjú első fordulóján. Írásbeli teszt volt, de kezdjük az elején..
Jó korán elindultam, hogy biztosan odataláljak, mert a város másik végén volt, ahol még sose jártam, így fél órával korábban sikerült odaérnem. Ez a traning központ a raktár területén volt, úgyhogy a kamionok, és Coca Colás rekeszek között kellett lavírozgatni.
A kapunál gyűlekeztünk, kb 15-en, majd felmentünk a terembe. Ott két HR-es férfi volt, akik mcedónul köszöntötték a társaságot. Majd 1 perc után megkérdezték, hogy ki nem beszél macedónul, hát ÉN!!! Úgyhogy innentől kezdve kiemelten kezeltek, saját tolmácsom volt! :-)
Minden feladatot megkaptam angolul, legalábbis gondolom, hogy ugyanazt..
Az alábbi feladatok voltak:
Először is egy pszihológiai teszt, 1-5ig kellett osztályozni, hogy melyik jellemző rám. Pl: mennyire bírom a stresszt, mennyire tudom megőrizni nyugalmamat...volt gy két kérdés amit nem teljesen értettem, ott igyekeztem valami középső értéket adni.. :-).
Utána következett egy angol teszt, az nagyon könnyű volt, valahol alap és középfok között, ez nagyon jól sikerült, csak a függő beszéddel veszthettem 1-2 pontot, azt kicsit már elfelejtettem. De a többinek jónak kell lennie.
A harmadik rész egy logikai, IQ teszt szerűség lehetett. Itt kicsit gondom volt az angollal, volt egy pár feladat, amit nem értettem, ráadásul nagyon kevés idő volt, meglátjuk. De ha valaki tudja, hogy a HAM, LIVER, FISH, BEEF, PORK között melyik a kakukktojás, az írja meg, mert ez azóta bosszant!!!
Utána volt két fordítás, macedón-angol, majd angol - macedón. Ez nagyon jól ment.. :-((
A macedón-angolnak a címét valami csoda folytán megértettem: Merchandising volt. Úgyhogy itt írtam 1 oldalas esszét az egyik "kedvenc" marketing munkáról, a Peugeot Hűségprogramról, amin még otthon dolgoztam. Gondoltam addig sem unatkozom, és legalább kicsit megnézhetik az angolomat.
Az utolsó rész pedig egy marketing kérdéssor volt, ez elég könnyű volt, itt egy kérdést nem tudtam (mi az a ROI?), de a többi nem volt nehéz.
Úgyhogy alapjába véve szerintem jól sikerült, csak hát továbbra is fent tartom, hogy nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék termékmenedzserként helytállni, amíg nem beszélem macedónul. Úgyhogy gondolom első sorban ők is ezt fogják mérlegelni.
7-10 napon belül eredmény, és ha bent maradok, akkor jön a személyes interjú.
Köszi a szurkolást!
Puszi, Fanni
Túl vagyok az állásinterjú első fordulóján. Írásbeli teszt volt, de kezdjük az elején..
Jó korán elindultam, hogy biztosan odataláljak, mert a város másik végén volt, ahol még sose jártam, így fél órával korábban sikerült odaérnem. Ez a traning központ a raktár területén volt, úgyhogy a kamionok, és Coca Colás rekeszek között kellett lavírozgatni.
A kapunál gyűlekeztünk, kb 15-en, majd felmentünk a terembe. Ott két HR-es férfi volt, akik mcedónul köszöntötték a társaságot. Majd 1 perc után megkérdezték, hogy ki nem beszél macedónul, hát ÉN!!! Úgyhogy innentől kezdve kiemelten kezeltek, saját tolmácsom volt! :-)
Minden feladatot megkaptam angolul, legalábbis gondolom, hogy ugyanazt..
Az alábbi feladatok voltak:
Először is egy pszihológiai teszt, 1-5ig kellett osztályozni, hogy melyik jellemző rám. Pl: mennyire bírom a stresszt, mennyire tudom megőrizni nyugalmamat...volt gy két kérdés amit nem teljesen értettem, ott igyekeztem valami középső értéket adni.. :-).
Utána következett egy angol teszt, az nagyon könnyű volt, valahol alap és középfok között, ez nagyon jól sikerült, csak a függő beszéddel veszthettem 1-2 pontot, azt kicsit már elfelejtettem. De a többinek jónak kell lennie.
A harmadik rész egy logikai, IQ teszt szerűség lehetett. Itt kicsit gondom volt az angollal, volt egy pár feladat, amit nem értettem, ráadásul nagyon kevés idő volt, meglátjuk. De ha valaki tudja, hogy a HAM, LIVER, FISH, BEEF, PORK között melyik a kakukktojás, az írja meg, mert ez azóta bosszant!!!
Utána volt két fordítás, macedón-angol, majd angol - macedón. Ez nagyon jól ment.. :-((
A macedón-angolnak a címét valami csoda folytán megértettem: Merchandising volt. Úgyhogy itt írtam 1 oldalas esszét az egyik "kedvenc" marketing munkáról, a Peugeot Hűségprogramról, amin még otthon dolgoztam. Gondoltam addig sem unatkozom, és legalább kicsit megnézhetik az angolomat.
Az utolsó rész pedig egy marketing kérdéssor volt, ez elég könnyű volt, itt egy kérdést nem tudtam (mi az a ROI?), de a többi nem volt nehéz.
Úgyhogy alapjába véve szerintem jól sikerült, csak hát továbbra is fent tartom, hogy nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék termékmenedzserként helytállni, amíg nem beszélem macedónul. Úgyhogy gondolom első sorban ők is ezt fogják mérlegelni.
7-10 napon belül eredmény, és ha bent maradok, akkor jön a személyes interjú.
Köszi a szurkolást!
Puszi, Fanni
Állásinterjú
Sziasztok,
Most csak gyorsan írok, mert állásinterjúra megyek. Kb. 1 héttel a kiérkezésem után elküldtem az önéletrajzomat a Pivara Skopje AD sörös multihoz, hozzájuk tartozik az itteni legnépszerűbb sör a Skopsko, továbbá a Heineken, és a Coca termékcsalád is. Meghirdettek egy állást brand manager pozicióra, erre jelentkeztem. Tegnap előtt kaptam egy e-mailt, hogy ma délután 4kor lesz egy írásbeli teszt. Válaszoltam nekik, hogy köszönöm a lehetőséget, és hogy vajon nem lesz-e probléma a teszten, hogy nem beszélek macedónul. Erre tegnap délután felhívott a HR vezető, aki eléggé meglepődött, hogy semmit se beszélek macedónul (ami azért elég egyértelmű az önéletrajzomból), és azt mondta, hogy azért mindenképpen menjek el. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen lesz ez a teszt, úgyhogy kicsit átrágtam magam a marketing alapjain, majd meglátjuk. Azért érdekes lesz, mert azt mondta, hogy van benne macedón-angol fordítás, ezzel nem nagyon fogok tudni mit kezdeni. Úgyhogy arra gondoltam, hogy itt majd kifejtem, hogy mit is keresek én macedóniában, és mondjuk leírom egy marketinges munkám, jobb híján, hátha tetszik nekik. Úgyhogy szurkoljatok, mert eléggé izgulok.
Otthon azért sok külföldi dolgozik brand manager pozicióban, itt ez nem jellemző, amit azért valahol meg is értek. Nem hiszem, hogy egy nyomdával lehetne angulul kommunikálni, és azért elég ciki, hogy egy hirdetést se tudok segítség nélkül elfogadni, mert nem tudom, hogy van-e benne helyesírási hiba.. Úgyhogy igazából nem gonolom, hogy én lehetnék a megfelelő ember, de legalább bekerülök a rendszerükbe, hátha lesz esetleg jobban nekem való munka.. És legalább részt veszek egy ilyen teszten...De azért szurkoljatok, mert nagyon szeretnék dolgozni, mielőtt teljesen kikészítem a Matyit.. :-)
Tegnap volt az első macedón órám, teljesen lefáradtam.. Az ABC-t tanultuk, kiváncsi leszek, hogy mikor jutok el oda, hogy nem kell a teljes agykapacitásommal arra koncentrálni, hogy melyik betű mi a latin ABC-ben...Csütörtökön lesz a következő, kaptam sok házi feladatot...
Tegnap voltunk teniszezni Matyival, nagyon jó volt!
Vasárnap este buli lesz nálunk, Matyi meghívott egy csomó felsővezetőt az EB döntőre, úgyhogy kicsit izgulok. Szereznek bentről kivetítőt, azt felállítjuk a teraszon, és indulhat a party.. Szerencsére jön a Katie is, úgyhogy mi is el leszünk..
Más. Ezt már többször el akartam mesélni Nektek, nagyon megdöbbentett. Itt egy péntek, szombat esti bulin a lányok úgy öltöznek fel, mintha operabálba mennének. Koktélruha, kisestélyi, magassarkú cipő..És nem egy-kettő, hanem mindenki. Tényleg nagyon furcsa, hihetetlenül kellemetlenül érzi magát az ember farmerban, és egy szép felsőben... Így éppen kapóra jött, hogy a Mangóban 50%-os leértékelés volt.. :-)))
Akkor szurkolás nekem délután!
Puszi
Most csak gyorsan írok, mert állásinterjúra megyek. Kb. 1 héttel a kiérkezésem után elküldtem az önéletrajzomat a Pivara Skopje AD sörös multihoz, hozzájuk tartozik az itteni legnépszerűbb sör a Skopsko, továbbá a Heineken, és a Coca termékcsalád is. Meghirdettek egy állást brand manager pozicióra, erre jelentkeztem. Tegnap előtt kaptam egy e-mailt, hogy ma délután 4kor lesz egy írásbeli teszt. Válaszoltam nekik, hogy köszönöm a lehetőséget, és hogy vajon nem lesz-e probléma a teszten, hogy nem beszélek macedónul. Erre tegnap délután felhívott a HR vezető, aki eléggé meglepődött, hogy semmit se beszélek macedónul (ami azért elég egyértelmű az önéletrajzomból), és azt mondta, hogy azért mindenképpen menjek el. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen lesz ez a teszt, úgyhogy kicsit átrágtam magam a marketing alapjain, majd meglátjuk. Azért érdekes lesz, mert azt mondta, hogy van benne macedón-angol fordítás, ezzel nem nagyon fogok tudni mit kezdeni. Úgyhogy arra gondoltam, hogy itt majd kifejtem, hogy mit is keresek én macedóniában, és mondjuk leírom egy marketinges munkám, jobb híján, hátha tetszik nekik. Úgyhogy szurkoljatok, mert eléggé izgulok.
Otthon azért sok külföldi dolgozik brand manager pozicióban, itt ez nem jellemző, amit azért valahol meg is értek. Nem hiszem, hogy egy nyomdával lehetne angulul kommunikálni, és azért elég ciki, hogy egy hirdetést se tudok segítség nélkül elfogadni, mert nem tudom, hogy van-e benne helyesírási hiba.. Úgyhogy igazából nem gonolom, hogy én lehetnék a megfelelő ember, de legalább bekerülök a rendszerükbe, hátha lesz esetleg jobban nekem való munka.. És legalább részt veszek egy ilyen teszten...De azért szurkoljatok, mert nagyon szeretnék dolgozni, mielőtt teljesen kikészítem a Matyit.. :-)
Tegnap volt az első macedón órám, teljesen lefáradtam.. Az ABC-t tanultuk, kiváncsi leszek, hogy mikor jutok el oda, hogy nem kell a teljes agykapacitásommal arra koncentrálni, hogy melyik betű mi a latin ABC-ben...Csütörtökön lesz a következő, kaptam sok házi feladatot...
Tegnap voltunk teniszezni Matyival, nagyon jó volt!
Vasárnap este buli lesz nálunk, Matyi meghívott egy csomó felsővezetőt az EB döntőre, úgyhogy kicsit izgulok. Szereznek bentről kivetítőt, azt felállítjuk a teraszon, és indulhat a party.. Szerencsére jön a Katie is, úgyhogy mi is el leszünk..
Más. Ezt már többször el akartam mesélni Nektek, nagyon megdöbbentett. Itt egy péntek, szombat esti bulin a lányok úgy öltöznek fel, mintha operabálba mennének. Koktélruha, kisestélyi, magassarkú cipő..És nem egy-kettő, hanem mindenki. Tényleg nagyon furcsa, hihetetlenül kellemetlenül érzi magát az ember farmerban, és egy szép felsőben... Így éppen kapóra jött, hogy a Mangóban 50%-os leértékelés volt.. :-)))
Akkor szurkolás nekem délután!
Puszi
2008. június 23., hétfő
Nőegylet
Sziasztok,
Sok minden történt amióta nem írtam!
Volt egy felejthetetlen hétvégénk Ohridban, nagyon szerettük, gyönyörű hely. Két és fél óra kocsival a hegyek között, de tényleg megéri! Mondjuk az út eleje nagyon vicces volt, két sávos autópálya, amelynek a szélén, a leállósávban barackot és dinnyét árulnak...
Majd Matyi rak fel még képeket, sajnos az én gépem meghalt, úgyhogy én nem tudok. De azt hiszem ezt látni kell mindenkinek! Olyan mintha tenger lenne, nagyon szép. Most még nagyon kevesen voltak, remélem nem lesz túl zsúfolt júliusban sem.
Múlt héten voltunk teniszezni, nagyon élveztem! Matyi talán kevésbé, mert alighogy lejárt az 1 óra, levadászta nekem a mellettünk lévő pályán lévő teniszoktatót, és "beutalt" gyakorolni! :-)
Eddig kétszer voltam, nagyon élvezem, jó fárasztó, különösen hogy reggel 10-11 között játszom, amikor már közel 30 fok van.. Holnap megyünk Matyival, majd jól elverem...
Holnap lesz az első macedón órám, kicsit izgulok.. Bár a takírítónővel nagyon jól haladok, mindig beszéletünk 10 percet reggel, tiszta kabaré..Matyi kint volt a konyhában, mi az előszobában beszélgettünk, amikor a Matyi megkérdezte, hogy miről volt szó, és elmondtam neki, hogy a néni a kakasainak elviszi a száraz kenyeret, jót nevetett..de tényleg vicces, ahogy kézzel lábbal mutogatunk, és a hihetetlenül gazdag 10 szavas készletemmet használom..
Járunk futni is, nagyon élvezem, csak elindulni nehéz, de próbálunk rendszeresen, hetente kétszer elmenni.
Szombaton lesz a Maktel Olympia, Matyi kosárlabdában indul, bár úgy tűnik, hogy egyenlőre én lelkesebb vagyok.. Az első díj egy 15 órás buszút Magyarországra, a nemzetközi megmérettetésre, (na ez az, amit nagyon szeretne elkerülni) a második díj ingyenes internet (ez van neki), a harmadik díj pedig nem tudok mi, na erre hajt. De én tényleg kiváncsi vagyok, hogy játszik, még sose láttam.. Remélem azért pár dolgot ellesett a korfball taktikámból, és akkor nem hoz rám szégyent.. :-)
Kezd összeállni a nyári terv is, úgy tűnik több időt fogunk otthon tölteni, mint itt, legalábbis én, már nagyon várom.
Tegnap voltunk egy BBQ partin, az egyik magyar nőnél, nagyon jó volt, ott találkoztam egy német pasinak a barátnőjével, aki itt él, és említette, hogy létezik egy nemzetközi női szövetség, amely az ilyen külföldön élő "háziasszonyok" életét próbálják gyakorlati információkkal, és különböző szervezett programokkal izgalmasabbá tenni. Borzalmasan hangzik, (az ilyen unatkozó nőktől próbáltam mindig távol tartani magam) de lehet, hogy ráfanyalodok, szeptemberben kezdődik újra, most nyári szünet van. Közös ebédek, programok, sport és egyéb tevékenységek:
Painting/art class
Low impact aerobics
Pilates
Tai-Chi
Yoga
Belly Dancing
MahjongBook Club
Hiking
Energy Healing (LaHoChi)
Amateur dramatics group
Hát nem tudom...Ez olyan borzalmasan idegennek tűnik tőlem, de lehet, hogy szeptemberig megszokom a gondolatot. Egyébként pedig mindenféle szervezeteket segítenek, ez a része érdekelne. Állítólag 25-60 éves korig vannak nők... meglátjuk.
Addig is élvezem a teniszóráimat, a görkorizást, a futást..hogy a nyári tornára fomában legyek..
Matyi azt hiszem nem írta, de múlt héten a főbérlőink vettek nekünk virágokat a teraszra! Kis tuyákat, 8 darabot. Nagyon kis aranyosak, inkább Tuya ág meretűek, de eléggé félünk, mert levágták a gyökereiket, csak tényleg a főgyökeret hagyták meg, úgyhogy nagyon kell figyelni rájuk, naponta 3szor locsoljuk őket, slaggal spricceljük a leveleiket, a napernyővel árnyékoljuk őket, beszélünk hozzájuk... Azt hiszem nagyon jó dolguk van, remélem túl élik ezt a meleget, amíg picit megerősösik a gyökerük.
A medencével nem nagyon boldogulunk, mire felmelegszik koszos lesz, és elég nyálkás is, és valami fehér por is kiül a falára. Javasolták, hogy vegyünk PH mérőt (ami kicsit túlzás egy gumimedencéhez), és klórtablettát rakjunk bele, úgyhogy ennek majd otthon utána járunk.
Puszi, Fanni
Sok minden történt amióta nem írtam!
Volt egy felejthetetlen hétvégénk Ohridban, nagyon szerettük, gyönyörű hely. Két és fél óra kocsival a hegyek között, de tényleg megéri! Mondjuk az út eleje nagyon vicces volt, két sávos autópálya, amelynek a szélén, a leállósávban barackot és dinnyét árulnak...
Majd Matyi rak fel még képeket, sajnos az én gépem meghalt, úgyhogy én nem tudok. De azt hiszem ezt látni kell mindenkinek! Olyan mintha tenger lenne, nagyon szép. Most még nagyon kevesen voltak, remélem nem lesz túl zsúfolt júliusban sem.
Múlt héten voltunk teniszezni, nagyon élveztem! Matyi talán kevésbé, mert alighogy lejárt az 1 óra, levadászta nekem a mellettünk lévő pályán lévő teniszoktatót, és "beutalt" gyakorolni! :-)
Eddig kétszer voltam, nagyon élvezem, jó fárasztó, különösen hogy reggel 10-11 között játszom, amikor már közel 30 fok van.. Holnap megyünk Matyival, majd jól elverem...
Holnap lesz az első macedón órám, kicsit izgulok.. Bár a takírítónővel nagyon jól haladok, mindig beszéletünk 10 percet reggel, tiszta kabaré..Matyi kint volt a konyhában, mi az előszobában beszélgettünk, amikor a Matyi megkérdezte, hogy miről volt szó, és elmondtam neki, hogy a néni a kakasainak elviszi a száraz kenyeret, jót nevetett..de tényleg vicces, ahogy kézzel lábbal mutogatunk, és a hihetetlenül gazdag 10 szavas készletemmet használom..
Járunk futni is, nagyon élvezem, csak elindulni nehéz, de próbálunk rendszeresen, hetente kétszer elmenni.
Szombaton lesz a Maktel Olympia, Matyi kosárlabdában indul, bár úgy tűnik, hogy egyenlőre én lelkesebb vagyok.. Az első díj egy 15 órás buszút Magyarországra, a nemzetközi megmérettetésre, (na ez az, amit nagyon szeretne elkerülni) a második díj ingyenes internet (ez van neki), a harmadik díj pedig nem tudok mi, na erre hajt. De én tényleg kiváncsi vagyok, hogy játszik, még sose láttam.. Remélem azért pár dolgot ellesett a korfball taktikámból, és akkor nem hoz rám szégyent.. :-)
Kezd összeállni a nyári terv is, úgy tűnik több időt fogunk otthon tölteni, mint itt, legalábbis én, már nagyon várom.
Tegnap voltunk egy BBQ partin, az egyik magyar nőnél, nagyon jó volt, ott találkoztam egy német pasinak a barátnőjével, aki itt él, és említette, hogy létezik egy nemzetközi női szövetség, amely az ilyen külföldön élő "háziasszonyok" életét próbálják gyakorlati információkkal, és különböző szervezett programokkal izgalmasabbá tenni. Borzalmasan hangzik, (az ilyen unatkozó nőktől próbáltam mindig távol tartani magam) de lehet, hogy ráfanyalodok, szeptemberben kezdődik újra, most nyári szünet van. Közös ebédek, programok, sport és egyéb tevékenységek:
Painting/art class
Low impact aerobics
Pilates
Tai-Chi
Yoga
Belly Dancing
MahjongBook Club
Hiking
Energy Healing (LaHoChi)
Amateur dramatics group
Hát nem tudom...Ez olyan borzalmasan idegennek tűnik tőlem, de lehet, hogy szeptemberig megszokom a gondolatot. Egyébként pedig mindenféle szervezeteket segítenek, ez a része érdekelne. Állítólag 25-60 éves korig vannak nők... meglátjuk.
Addig is élvezem a teniszóráimat, a görkorizást, a futást..hogy a nyári tornára fomában legyek..
Matyi azt hiszem nem írta, de múlt héten a főbérlőink vettek nekünk virágokat a teraszra! Kis tuyákat, 8 darabot. Nagyon kis aranyosak, inkább Tuya ág meretűek, de eléggé félünk, mert levágták a gyökereiket, csak tényleg a főgyökeret hagyták meg, úgyhogy nagyon kell figyelni rájuk, naponta 3szor locsoljuk őket, slaggal spricceljük a leveleiket, a napernyővel árnyékoljuk őket, beszélünk hozzájuk... Azt hiszem nagyon jó dolguk van, remélem túl élik ezt a meleget, amíg picit megerősösik a gyökerük.
A medencével nem nagyon boldogulunk, mire felmelegszik koszos lesz, és elég nyálkás is, és valami fehér por is kiül a falára. Javasolták, hogy vegyünk PH mérőt (ami kicsit túlzás egy gumimedencéhez), és klórtablettát rakjunk bele, úgyhogy ennek majd otthon utána járunk.
Puszi, Fanni
Kirándulós hétvége
Helló Minden Kedves Olvasónak!
Újabb hétvége tellt el, és meg kell, hogy nyugtassalak benneteket, most sem éreztük borzasztóan magunkat.
Bár a Porugálok és a Hollandok kiesésével érzékeny veszteségeket szenvedtünk (főleg Fanni futballmoivációja terén, ami ezért engem is kényelmetlenül érint), azért sikerült feledtetni a bánatot egyéb programokkal.
Szobaton Monica-val találkoztunk (Kosaras csaj, Varsányi Andris cimborán barátnője, lejjebb már olvashattatok róla), és együtt ebédeltünk, egy nagyon hangulatos Skopje melletti étterem diófái alatt. Ettünk Macedón pitét, békacombot, és bárányt. Utána pedig elemntünk a Matka völgybe egy gyors kirándulásra. Ez kb 30 percre van a várostól, és annak ellenére, hogy egy vizierőmű okozta mesterséges tó a fő látványosság, gyönyörű. Felraktam egy képet is.
Vasárnap pedig amellett, hogy jött a takinéni, délután egy magyar kolléganőmnél voltunk kerti sütögetésen és beszélgetésen. Nagyon klassz volt, voltak Macedónok, Németek és Magyarok. Jót ettünk, ittunk bolti pálinkát, bolti Rakkiát (ez a helyi törkölypálinka), és a végén házi Rakkiát. Az volt a legjobb. Igazán jól szórakoztunk. És mivel a polgármester sem tudott ennél jobb elfoglaltságot kitalélni (a szemközti kertben sütögetett), ezért igazán elégedettek voltunk.
Kár hogy vége lett a hétvégének!
Üdv
2008. június 20., péntek
Reszkess Nadal
Sziasztok!
Mivel Fanni nagyon elfoglalt mostanában, nekem kell irnom. Tegnap végre elmentünk teniszezni. A pálya nagyon kis szutyok volt (Pedig az egyik legelegánsabb tenisz klub, többen ezt ajánlották), de nagyon jót játszottunk. És egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a fejlődést! Reszkess Nadal, a kemény pályás szezont, és Wimbledont talán még valahogy túléled, de a salakos szezonban már velem is számolnod kell!
Fanniban meg a jövő Stefi Gráfja kezdett kibontakozni! A kétkezes tenyeres lecsapásai egyszerűen védhetetlenek!
Ki mer kiállni ellenünk?!?
Mivel Fanni nagyon elfoglalt mostanában, nekem kell irnom. Tegnap végre elmentünk teniszezni. A pálya nagyon kis szutyok volt (Pedig az egyik legelegánsabb tenisz klub, többen ezt ajánlották), de nagyon jót játszottunk. És egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a fejlődést! Reszkess Nadal, a kemény pályás szezont, és Wimbledont talán még valahogy túléled, de a salakos szezonban már velem is számolnod kell!
Fanniban meg a jövő Stefi Gráfja kezdett kibontakozni! A kétkezes tenyeres lecsapásai egyszerűen védhetetlenek!
Ki mer kiállni ellenünk?!?
2008. június 18., szerda
Ohrid Matyi szemével
Sziasztok!
A hétvégén Ohridban voltunk. Itt múlt péntekre esett a halottak napja szerű (???) ortodox vallási ünnep, szóval fölkerekedtünk, és meglátogattunk Macedónia gyöngyszemét, Ciril és Metód munkásságának kiindulópontját, minden macedón szive csücskét, a partra épitett kávézók mekkáját, az ország délnyugati szélén, az Albán határon lévő tó partján, a hegyoldali sziklákra épült várost, Ohridot.
2,5 óra út, ebből 40 perc autópályán. Szerencsére a szerpentinek nagy része kapaszkodósávos, mert 1100 méterre is föl kellett kapaszkodni. De az út nagyon jó minőségű, és alig volt forgalom.
A hétvégén Ohridban voltunk. Itt múlt péntekre esett a halottak napja szerű (???) ortodox vallási ünnep, szóval fölkerekedtünk, és meglátogattunk Macedónia gyöngyszemét, Ciril és Metód munkásságának kiindulópontját, minden macedón szive csücskét, a partra épitett kávézók mekkáját, az ország délnyugati szélén, az Albán határon lévő tó partján, a hegyoldali sziklákra épült várost, Ohridot.
2,5 óra út, ebből 40 perc autópályán. Szerencsére a szerpentinek nagy része kapaszkodósávos, mert 1100 méterre is föl kellett kapaszkodni. De az út nagyon jó minőségű, és alig volt forgalom.A város gyönyörű! Tényleg érdemes megnézni. No nem egy Róma, vagy Párizs, de a kis óváros, szűk sikátoraival, és az egymást érő ókori, ókeresztény, meg középkori műemlékeivel nagyon hangulatos. És a kávé a Liquid kávézó tóparti asztalánál kihagyhatatlan.
Kedvcsinálásként fölrakok 2 képet!
Gyertek!
Üdv
2008. június 12., csütörtök
Összefoglaló 6 hét után - folyt.
Aztán megjött Fanni, és hirtelen csomó minden megváltozott. Végre el lehetett foglalni a felső szintet is (kitakaritották a teraszt, elkészült a bútor, és "medencénk is lett". Ráadásul beköszöntött az igazi kánikula. Kedd déltájban a főtéren lévő közhőmérő 42 fokot mutatott, az autóm este hazainduláskor 41-et. Mondjuk ez utóbbi a 10 perces út alatt lement egészen 38-ig.
Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy egy régi jó barátom, Varsányi Andris, akivel még gimi alatt kosaraztam együtt a Matáv Pécs junior csapatában, éppen Skopjében van, és éppen meglátott, amikor a 42 fokot mutató hőmérőt lestük, és iwiw-en utolért. Másnap este már találkoztunk is, elmentünk négyesben a Dal Mat Fu étterembe, ami tökéletesen a város szivében van, hatalmas terasza van, a pincérek beszélnek angolul, és átlagon felüli a kiszolgálás sebessége, na meg az adagok is.
Andrisékkal még egyszer találkoztunk az egy hét alatt, amig itt volt. kiderült, hogy Zalaegerszegen találkozott Monicaval, aki Macedón és ott légióskodott éppen. Azóta Andris már Kaliforniában, San Joseban él, ott dologzik a Flextronicsnak, mig Monica az utóbbi 2 szezont Németországban töltötte, és most itthon van, készül a válogatottal, csapatkapitányként az Augusztusi EB selejtezőkre. Fantasztikus, hogy éppen igy összefutottunk Skopjában. Kb. 9 éve nem találkoztunk.
Aztán sajnos megjött a rossz idő. Szinte minden nap esett az eső. A nagy nehezen lefoglalt teniszpályánkat is elmosta az eső. Egyszer-kétszer ugyan elmentünk sportolni valamit (Fitness terem, futás, görkori a parkban), meg étteremben is voltunk, de eléggé lelassult az élet.
Most meg ugye focimeccs nézés. Szombat estére bejelentkezett a Főnökünk, hogy mivel itt van 4 napig, szervezzünk valami hangulatos meccsnézést a nyitónepra. Na hát ez totális kudarcba fulladt, mivel Nikolai ragaszkodott ahhoz, hogy kiülősbe menjünk, az eső ragaszkodott ahhoz, hogy zuhogjon, a Skopjeiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy 25 fok alatt, esőben ki nem teszik a lábukat a lakásukból. Úgyhogy a végeredmény az lett, hogy mi kb 2 órán át foglaltuk az asztalt a töküres bár teraszán, hogy Nikolai az első félidő végére odaérjen, majd már a szünetben javasolja, hogy menjünk valahova máshova, ahol melegeb van. Ott aztán meg végképp elveszitse az érdeklődését, velünk együtt. Ma meg az egyik német igazgató szervezett Német-Horvát meccs nézést.
Tegnap aztán a lakás projekt is új lendületet vett. Meghivtuk a főbérlőjéket, és szépen kifejtettük nekik minden ötletünket, ők meg elég nyitottnak tűntek. Talán még növények is lesznek. Csak akkor szorultunk nagyon a sarokba, amikor fején találták a szöget a kérdésükkel, hogy télire hova tesszük őket...
Hajrá Svédország, éljen Wimbledon, gyerünk Nikola Dimitrov!
Csók
Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy egy régi jó barátom, Varsányi Andris, akivel még gimi alatt kosaraztam együtt a Matáv Pécs junior csapatában, éppen Skopjében van, és éppen meglátott, amikor a 42 fokot mutató hőmérőt lestük, és iwiw-en utolért. Másnap este már találkoztunk is, elmentünk négyesben a Dal Mat Fu étterembe, ami tökéletesen a város szivében van, hatalmas terasza van, a pincérek beszélnek angolul, és átlagon felüli a kiszolgálás sebessége, na meg az adagok is.
Andrisékkal még egyszer találkoztunk az egy hét alatt, amig itt volt. kiderült, hogy Zalaegerszegen találkozott Monicaval, aki Macedón és ott légióskodott éppen. Azóta Andris már Kaliforniában, San Joseban él, ott dologzik a Flextronicsnak, mig Monica az utóbbi 2 szezont Németországban töltötte, és most itthon van, készül a válogatottal, csapatkapitányként az Augusztusi EB selejtezőkre. Fantasztikus, hogy éppen igy összefutottunk Skopjában. Kb. 9 éve nem találkoztunk.
Aztán sajnos megjött a rossz idő. Szinte minden nap esett az eső. A nagy nehezen lefoglalt teniszpályánkat is elmosta az eső. Egyszer-kétszer ugyan elmentünk sportolni valamit (Fitness terem, futás, görkori a parkban), meg étteremben is voltunk, de eléggé lelassult az élet.
Most meg ugye focimeccs nézés. Szombat estére bejelentkezett a Főnökünk, hogy mivel itt van 4 napig, szervezzünk valami hangulatos meccsnézést a nyitónepra. Na hát ez totális kudarcba fulladt, mivel Nikolai ragaszkodott ahhoz, hogy kiülősbe menjünk, az eső ragaszkodott ahhoz, hogy zuhogjon, a Skopjeiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy 25 fok alatt, esőben ki nem teszik a lábukat a lakásukból. Úgyhogy a végeredmény az lett, hogy mi kb 2 órán át foglaltuk az asztalt a töküres bár teraszán, hogy Nikolai az első félidő végére odaérjen, majd már a szünetben javasolja, hogy menjünk valahova máshova, ahol melegeb van. Ott aztán meg végképp elveszitse az érdeklődését, velünk együtt. Ma meg az egyik német igazgató szervezett Német-Horvát meccs nézést.
Tegnap aztán a lakás projekt is új lendületet vett. Meghivtuk a főbérlőjéket, és szépen kifejtettük nekik minden ötletünket, ők meg elég nyitottnak tűntek. Talán még növények is lesznek. Csak akkor szorultunk nagyon a sarokba, amikor fején találták a szöget a kérdésükkel, hogy télire hova tesszük őket...
Hajrá Svédország, éljen Wimbledon, gyerünk Nikola Dimitrov!
Csók
2008. június 11., szerda
Összefoglaló 6 hét után
Jó, tudom, kicsit elmaradtam az irogatással, de hát nem olyan könnyű dolog ez! Egyrészt a gépemen otthon szinte nonstop virusirtó fut - nem sok eredménnyel - ami rendesen leterheli szegénykémet, és2/5 karaktert elfelejt fölfogni (lásd előző bejegyzésben: jl érük agukat). Másrészt a kedves adwerb - ami megfertőzte gépemet - időnként kifejti áldásos hatását, ésmindenféle idióta rekéámokat jelenit meg. No meg persze munka, NBA döntő, Roland Gaross, EURO2008, Queens, Churchill kupa... Kevés idő marad irni. De igyekszem bepótolni!
6 hete, hogy itt vagyok! Az első 3-at egyedül töltöttem, az elég rossz volt. Nomád körülmények, minden ismeretlen, izgalom a munkában.
A lakást úgy vettem át, hogy csak alap felszerelések voltak meg. Nappaliban TV, ülőgarnitúra, vendégszobában egy kanapé, konyhában meg pár tányér. De háll istennek folyamatosan jönnek az újabb és őjabb felszerelések. Bár még most is 3/5 nap jön valami szerelő. Szerencsére az internetet is sikerült beköttetnem már az első péntekre.
A várost kezdem megismerni. A vártnál sokkal hamarabb, a 4. napon megkaptam az autómat. Bár az úthálózat rendkivül kaotikus. Össze-vissza mennek az utak, imádják a 3 sávos egy irányú utakat, mindenféle felfestés, tábla nélkül. A 3 sáv csak úgy a szélesség alapján hozzávetőlegesen becsülhető, mert felfestve tényleg nincs, és összevissza mennek. Index nélkül, kereszbe, mindkét oldalon vészvillogóval lehúzódva, stb. És ami még jobb, hogy látszik, hogy pár éve alakithatták ki ezt a rendszert, mert minden kereszteződés tele van nem használt lekanyarodósávokkal. Na én úgy eltévedtem 2 hétig minden este hazafelé, hogy hú. De lassan megtanulom. Már az első tankolásomon is túl vagyok.
A munka nagyon nehéznek indult. Az első 2 hétben volt 2x 3 óra felsővezetői értekezlet, igazgatói, Maktel Board, T-Mobile Board, Üzleti beszámoló, Kormánnyal való találkozó, Meg gigantikus márkaváltási rendezvények. Aztán elment a CEO szabadságra, és azóta csak 3 napot volt itt. Szóval szerencsére jutott idő az ismerkedésre. Most is épp Bonnban van. De holnaptól 2 hétig egyedül leszek. Jovica a kabinet társam szabadságra megy! Jaj
Aztán 3 hét után hazamentem 3 napra, hála a vizum procedúrának! Munkavállalási engedélyt nagyon könnyű itt szerezni! Pont 2,5 hónapja adtam le az első papirokat, és most ott tartunk, hogy a Budapesti Macedón nagykövetség várja az itteni külügyminisztérium visszajelzését arról, hogy megkaphatom-e azt a 30 napos vizumot, amiért majd haza kell megint menjek (Hurrá! Ez a jó része), ami csak 1 belépésre jogosit, tehát utána 30 napig nem hagyhatom el az országot a nyár közepén, és amivel itt elmehetek a Belügyminisztériumba munkavállalási engedélyt igényelni. Ez utóbbi lesz szerintem a legdurvább, már csak azért is, mert egy olyan légkondi nélküli épület 9. emeletére kell menni, ahol csak a 7. és 17. emeleten áll meg a lift, és 17%-os a rendelkezésre állása. Szóval ha épp működik, akkor sem biztos, hogy megéri beszállni, mert több, mint 50% az esélye hogy épp elromlik két szint között (amit ugye az 1-9-et jelenti).
Na a visszautam sem volt semmi. A jó öreg kis piros Peugeottal jöttem vissza, hogy Fanninak legyen autója. Persze telepakolva mindenféle cuccokkal a Horvát-Szerb-Macedón vámosok kéjes örömére. Ott kezdődött, hogy "Piroska" esetében már nem lehetünk biztosak abban, hogy kibirja az utat, ezért a lehető legkimélőbb üzemmódot kellett alkalmazni. 90 fölé a csak a legszükségesebb esetekben mentem. Aztán 20-25 perc alatt sikerült meggyőznöm a magyar határőröket, hogy nem lopott az autó annak ellenére, hogy Anyukám nevén van, és nekem nincs meghatalmazásom. Aztán 12 év német tanulásomnak köszönhetően fél óra német ékesszólásnak köszönhetően a horvát határőr is beleeggyezett, hogy elkezdjem visszapakolni mindazt, amit másodpercek alatt kihajigált az autóból. Mindenesetre hallva a nagy "német" hős nyilatkozatait a ZDF-en, Lukas Podolski is megirigyelte volna a körmondataimat. A tapasztalatokkal fölvértezve, a szerb vámosnál már azt is sikerült elérnem, hogy ki sem kellett pakolnom az autóból, elég volt csak kinyitogatnom az ajtókat, meg a csomagtartót. Ha tudták volnak, hogy 12 liter Villányi vörös van bent... Aztán ahogy haladtam délre, egyre jobban elolvadt az autóm hátránya a többi autóval szemben, és leszámitva néhány Bulgár nagyágyút, Nis környékén már szinte alig akadt, aki megelőzott volna. Sőt! Néhány Zastava és kiszuperált Yugo mellett úgy suhantam el, hogy öröm volt nézni. Hja, azok a szép idők, amikor a Kenese-Siófok szakaszon még a 160-at is kihajtottuk Piroskából... Rendőrrel egész úton csak egyszer találkoztam, még az autópálya előtt. Egy VHS kamerának tűnő eszközzel, meg egy óvodai közlekedési táblával (tudjátok, az a fehér ping-pong ütő, aminek egyik felén piros, másikon zöld pötty van) voltak feszerelve. Elképzelésem sincs, hogy épp mennyi lehetett ott a sebességhatár. Ez gyakorlatilag követhetetlen, mivel város vége táblák nincsenek, és a "sebességkorlátozás a következő kereszteződésig érvényes" elv szerintem ott nem érvényes, de legalább is megállapithatatlan, hogy mi számit kereszteződésnek. De végül nem büntettek meg! Sőt jól kiröhögtek, hogy magamtól megálltam. De hát mit tudtam én, hogy mit próbál mutatni azzal a hülye ping-pong ütőjével. Feltehetőleg azt, hogy tovább...
Ezen kivül a legnagyobb döbbenetet az keltette bennem, hogy a hülye GPS 50 km-en át minden kereszteződésnél el akart küldeni Pristina felé. Nem tűnt föl, hogy a személyautó/busz/kerékpár/gyalogos sorban páncélautót is lehetett választani...
No meg a Macedón határ! Ahol aszfaltos útra nem futotta a "senki földjén" A vámos tisztán érthetően kérte tőlem a "Zöld kártya"-t (láthatóan szignifikáns forgalmat bonyolit az 5-10 fős magyarság), és ahol előttem 3 Skopjei autóból kipakoltatták az 1-1 sporttáskányi csomagot, tüzetesen átvizsgálva azokat, de azt nem tudták kivárni türelemmel a vámosok, hogy a határőr végezzen a papirjaim ellenörzésével, igy becammogtak a kuckójukba, hagyva, hogy a "nagy fogás" ellenőrzés nélkül tovább hajtson.
folyt. köv.
6 hete, hogy itt vagyok! Az első 3-at egyedül töltöttem, az elég rossz volt. Nomád körülmények, minden ismeretlen, izgalom a munkában.
A lakást úgy vettem át, hogy csak alap felszerelések voltak meg. Nappaliban TV, ülőgarnitúra, vendégszobában egy kanapé, konyhában meg pár tányér. De háll istennek folyamatosan jönnek az újabb és őjabb felszerelések. Bár még most is 3/5 nap jön valami szerelő. Szerencsére az internetet is sikerült beköttetnem már az első péntekre.
A várost kezdem megismerni. A vártnál sokkal hamarabb, a 4. napon megkaptam az autómat. Bár az úthálózat rendkivül kaotikus. Össze-vissza mennek az utak, imádják a 3 sávos egy irányú utakat, mindenféle felfestés, tábla nélkül. A 3 sáv csak úgy a szélesség alapján hozzávetőlegesen becsülhető, mert felfestve tényleg nincs, és összevissza mennek. Index nélkül, kereszbe, mindkét oldalon vészvillogóval lehúzódva, stb. És ami még jobb, hogy látszik, hogy pár éve alakithatták ki ezt a rendszert, mert minden kereszteződés tele van nem használt lekanyarodósávokkal. Na én úgy eltévedtem 2 hétig minden este hazafelé, hogy hú. De lassan megtanulom. Már az első tankolásomon is túl vagyok.
A munka nagyon nehéznek indult. Az első 2 hétben volt 2x 3 óra felsővezetői értekezlet, igazgatói, Maktel Board, T-Mobile Board, Üzleti beszámoló, Kormánnyal való találkozó, Meg gigantikus márkaváltási rendezvények. Aztán elment a CEO szabadságra, és azóta csak 3 napot volt itt. Szóval szerencsére jutott idő az ismerkedésre. Most is épp Bonnban van. De holnaptól 2 hétig egyedül leszek. Jovica a kabinet társam szabadságra megy! Jaj
Aztán 3 hét után hazamentem 3 napra, hála a vizum procedúrának! Munkavállalási engedélyt nagyon könnyű itt szerezni! Pont 2,5 hónapja adtam le az első papirokat, és most ott tartunk, hogy a Budapesti Macedón nagykövetség várja az itteni külügyminisztérium visszajelzését arról, hogy megkaphatom-e azt a 30 napos vizumot, amiért majd haza kell megint menjek (Hurrá! Ez a jó része), ami csak 1 belépésre jogosit, tehát utána 30 napig nem hagyhatom el az országot a nyár közepén, és amivel itt elmehetek a Belügyminisztériumba munkavállalási engedélyt igényelni. Ez utóbbi lesz szerintem a legdurvább, már csak azért is, mert egy olyan légkondi nélküli épület 9. emeletére kell menni, ahol csak a 7. és 17. emeleten áll meg a lift, és 17%-os a rendelkezésre állása. Szóval ha épp működik, akkor sem biztos, hogy megéri beszállni, mert több, mint 50% az esélye hogy épp elromlik két szint között (amit ugye az 1-9-et jelenti).
Na a visszautam sem volt semmi. A jó öreg kis piros Peugeottal jöttem vissza, hogy Fanninak legyen autója. Persze telepakolva mindenféle cuccokkal a Horvát-Szerb-Macedón vámosok kéjes örömére. Ott kezdődött, hogy "Piroska" esetében már nem lehetünk biztosak abban, hogy kibirja az utat, ezért a lehető legkimélőbb üzemmódot kellett alkalmazni. 90 fölé a csak a legszükségesebb esetekben mentem. Aztán 20-25 perc alatt sikerült meggyőznöm a magyar határőröket, hogy nem lopott az autó annak ellenére, hogy Anyukám nevén van, és nekem nincs meghatalmazásom. Aztán 12 év német tanulásomnak köszönhetően fél óra német ékesszólásnak köszönhetően a horvát határőr is beleeggyezett, hogy elkezdjem visszapakolni mindazt, amit másodpercek alatt kihajigált az autóból. Mindenesetre hallva a nagy "német" hős nyilatkozatait a ZDF-en, Lukas Podolski is megirigyelte volna a körmondataimat. A tapasztalatokkal fölvértezve, a szerb vámosnál már azt is sikerült elérnem, hogy ki sem kellett pakolnom az autóból, elég volt csak kinyitogatnom az ajtókat, meg a csomagtartót. Ha tudták volnak, hogy 12 liter Villányi vörös van bent... Aztán ahogy haladtam délre, egyre jobban elolvadt az autóm hátránya a többi autóval szemben, és leszámitva néhány Bulgár nagyágyút, Nis környékén már szinte alig akadt, aki megelőzott volna. Sőt! Néhány Zastava és kiszuperált Yugo mellett úgy suhantam el, hogy öröm volt nézni. Hja, azok a szép idők, amikor a Kenese-Siófok szakaszon még a 160-at is kihajtottuk Piroskából... Rendőrrel egész úton csak egyszer találkoztam, még az autópálya előtt. Egy VHS kamerának tűnő eszközzel, meg egy óvodai közlekedési táblával (tudjátok, az a fehér ping-pong ütő, aminek egyik felén piros, másikon zöld pötty van) voltak feszerelve. Elképzelésem sincs, hogy épp mennyi lehetett ott a sebességhatár. Ez gyakorlatilag követhetetlen, mivel város vége táblák nincsenek, és a "sebességkorlátozás a következő kereszteződésig érvényes" elv szerintem ott nem érvényes, de legalább is megállapithatatlan, hogy mi számit kereszteződésnek. De végül nem büntettek meg! Sőt jól kiröhögtek, hogy magamtól megálltam. De hát mit tudtam én, hogy mit próbál mutatni azzal a hülye ping-pong ütőjével. Feltehetőleg azt, hogy tovább...
Ezen kivül a legnagyobb döbbenetet az keltette bennem, hogy a hülye GPS 50 km-en át minden kereszteződésnél el akart küldeni Pristina felé. Nem tűnt föl, hogy a személyautó/busz/kerékpár/gyalogos sorban páncélautót is lehetett választani...
No meg a Macedón határ! Ahol aszfaltos útra nem futotta a "senki földjén" A vámos tisztán érthetően kérte tőlem a "Zöld kártya"-t (láthatóan szignifikáns forgalmat bonyolit az 5-10 fős magyarság), és ahol előttem 3 Skopjei autóból kipakoltatták az 1-1 sporttáskányi csomagot, tüzetesen átvizsgálva azokat, de azt nem tudták kivárni türelemmel a vámosok, hogy a határőr végezzen a papirjaim ellenörzésével, igy becammogtak a kuckójukba, hagyva, hogy a "nagy fogás" ellenőrzés nélkül tovább hajtson.
folyt. köv.
2008. június 9., hétfő
Utazás kiálítás, hétvége
Pénteken jött a takarító néni, aki csak macedónul beszél, és egy szót sem ért angolul. Viszont ennek ellenére imád velem beszélgetni. Matyi elment dolgozni, kettesben maradtunk, előkapta a fényképalbumot, és szépen elmutogatta rokonságát. Vicces volt, ahogy kézzel-lábbal mutogatva megértettük egymást, Amerika óta nem volt ilyen érzésem…
Miután a takarító nénivel leegyeztettük, hogy milyen takarítószerekre van szüksége, elmentem a bevásárló központban (Ramstore), és a pénztárnál kiszúrtam egy szórólapot, hogy turizmus kiállítás lesz a hétvégén. Mivel macedónul volt, hazavittem, és a takarítónővel „átbeszéltük”, hogy jól értem-e…
Így délután elmentem megnézni, hát nem kell nagyszabású dologra gondolni. A bevásárlóközpont parkolójában kb. 15 stand (azért nagy jóindulattal nevezhetők standnak, inkább asztalok egy szórólappal az elején.
Volt köztük pár utazási iroda, akiknek már elküldtem az önéletrajzom, de elég nagy nyüzsgés volt, úgyhogy nem akartam odamenni, nem nagyon tudtam volna mit mondani. Igazából nem sok értelmét láttam volna, mert többségében fiatal lányok voltak, akik nem igazán beszéltek angolul. (egy párhoz odamentem kémkedni…)
Viszont kiszúrtam egy standot, amelyik nem külföldi utazásokat értékesített, hanem Skopjéról voltak szórólapok, így gondoltam, hogy valami hivatalos turisztikai szerv lehet. Később kiderült, hogy a Skopjei Nemzeti Turisztikai Hivatal standja. Egyik vezetőjével, egy kedves úrral beszélgettem több, mint fél órán keresztül. Elmeséltem, hogy kerültem Skopjéba, és hogy éppen munkát keresek valamilyen utazási irodában. Beszélgettünk sokat Macedónia turisztikai problémáiról, én milyen nehézségeket látok. Kérte, hogy küldjem el az önéletrajzom, amit már meg is tettem. Rögtön válaszolt is a levelemre, hogy felveszi a kapcsolatot pár irodával, és jelentkezik. Tényleg nagyon kedves volt, remélem lesz eredménye.
A hétvége elég nyugisan telt, mivel szinte végig esett az eső, így nem nagyon tudtunk komolyabb dolgot tervezni. A szombat nagy felhajtással indult. Jovicával és Katie-vel négyesben el akarunk menni megnézni az esti foci meccset, de közben bejelentkezett hozzánk a Maktel igazgatója is, hogy szeretne csatlakozni. Ettől a fiúk eléggé lázba jöttek, sőt egy másik Makteles csapat a helyi Discoban VIP páholyt foglalt nekünk, teljesen be volt sózva mindenki. De végül semmi extra nem volt, megnéztük a meccset, és utána a főnök hazament, mi pedig négyen feljöttünk hozzánk iszogatni (finom Villányi Rozét). Aztán Katie eléggé befáradt, és 1 körül feloszlott a buli, sajnos nem merültünk el a Skopjei éjszakában, pedig már nagyon kíváncsiak voltunk.
Tegnap jó sokáig aludtunk, majd teniszdöntő, majd pedig Matyi nagyon finom tojásos lecsót készített! (csak a kovászos ubi hiányzott nagyon, de attól tartok ilyen itt nincs).
A héten csak 4 napot kell dolgozni, (már akinek), háromnapos hosszú hétvége péntektől! Valószínűleg Görögországba megyünk a magyarokkal, már nagyon várom!
Puszi, Fanni
2008. június 6., péntek
City park
Fanni már irta, hogy vasárnap elmentünk a "City Park"-ba sétálni. Megnéztük a vidámparkot is. Na az valami!!! Mint Guliver Liliputban és a Vissza a Jövőbe 1 együtt. Ime a macedón valóság.
Na nem mintha a Jánoshalmi búcsúban komolyabb szerkezetek lennének, de ez mégis csak egy fővárosi vidámpark, egy 500 ezres városban. Ha mondjuk a bécsi práterhez viszonyitunk...
És egy kép kettőnkről a főtéren
2008. június 5., csütörtök
Második hét
Sziasztok,
Matyinak „szerzői” jogokat adtam a blogomhoz, gondoltam pár mondatot üzen ő is, erre nézzétek csak, hogy belelendült (velem már nem is foglalkozik!!!) :-)
Mik is történek az elmúlt napokban?
Hétfőn elmentem görkorcsolyázni a City parkba, szuper jó volt, teli fiatalokkal, nagyon hangulatos kis hely! Én 5,5 km-t koriztam csak az egyik irányba a folyó mentén, de még folytatódott tovább a bicikliút, úgyhogy igazából még nem tudom, hogy milyen hosszú lehet. Úgyhogy aki látogatóba érkezik, annak kötelező körkorit, futócipőt, vagy legalább biciklit hoznia!
Tegnap, szerda este mentünk volna teniszezni, de úgy tűnik, ez nagyon nem akar összejönni, zuhogott az eső. Úgyhogy helyette elmentünk vacsorázni a háziakkal, akiktől a lakást béreljük.
Igazából elég nagy bajban vagyunk, mivel egyikünknek sincs tapasztalta lakásbérlésben, sőt úgy tűnik, hogy a háziaknak sincs, így elég nagy a bénázás és tanácstalanság, mert nem tudjuk, hogy mi az, amit nekünk kellene megvenni, vagy nekik biztosítani. A lakást eddig teljesen ők szerelték fel mindennel. Tényleg majdnem mindennel felszerelték, csak pár dolog hiányzik.(függöny a hálószobába, könyvespolc a nappaliba, egy-két konyhai eszköz,) Igazából a virágokkal vagyunk nagyon bajban, nem tudjuk eldönteni, hogy ezt kérjük-e, vagy vegyük meg mi magunknak: a tetőteraszra szeretnénk nagy virágokat, bokrokat, amikkel a teret kicsit felosztanánk, és leválasztanánk a hálószoba előtti részt. Ez mondjuk egy 10 méteres szakasz… Szóval, ha valakinek konkrét elképzelése van, hogy ez már pofátlanság, vagy pedig kérjük bátran, akkor jelezze.
Ráadásul nagyon kedvesek a háziak, Zorán a férfi, és Natasa a nő, és van egy 8 éves gyerekük is. Mindig ők fizetnek, képtelenség fizetni, úgyhogy kitaláltuk, hogy meghívjuk őket hozzánk egyszer vacsira. Majd bevetem a különleges, magyaros Sopszka salátám, odáig lesznek érte :-)
Nyelvtanulás…Felhívtam 10 nyelviskolát, de úgy tűnik, hogy egyetlen külföldi sem akar Macedónul tanulni.. Az egyik helyen pont most ért véget egy tanfolyam, de nyárit nem terveznek, úgyhogy szeptemberbe lesz legkorábban. Viszont mindenhol lehet egyénileg nyelvet tanulni, viszont elég húzós áron, kb. 4400 Ft /90 perc. Ráadásul ennek az egésznek az lett volna az értelme, hogy társaság legyen nekem. Úgyhogy ez most még átgondolás alatt, de hát jobb híján elkezdem egyénileg tanulni, aztán majd hátha lesz csoport. Csak azért valami olcsóbb variációt keresek, mert ez az otthoni viszonylatokhoz képest is pofátlanságnak tűnik.
Munkakeresés. Kezdem tökéletesre fejleszteni az önéletrajzírást, már létezik marketinges, turizmusos, és általános önéletrajzom is. Eddig két konkrét álláshirdetésre küldtem el, egy marketinges termékmenedzser posztra egy Sörös céghez –Privara AD Skopje, hozzájuk tartoznak a Coca termékek, Amstel, és még sok más. Ehhez annyira nem értek, csak ügynökségi oldalon dolgoztam, de meglátjuk.
A másik az tényleg érdekel, egy utazási iroda keres valakit Tourism Officer pozícióra, és a megadott feltételeknek megfelelnék, bőven. Csak ugyebár az összes álláshirdetéssel az a baj, hogy Macedónul írták, (Matyi kollégái találták ezeket), úgyhogy simán félredobhatják, amit azért meg lehet érteni…
És ezeken felül egy „arany oldalak”szerű gyűjteményből bombázom az utazási irodákat az önéletrajzommal és a fantasztikus motivációs levelemmel, amelyből kiderül, hogy micsoda hihetetlen aranybánya lenne a magyar turisztikai piac..
A Matyi is próbálkozik a cégen belül, a marketingigazgató felajánlotta, hogy fut egy kört az ügynökségeknél, akivel kapcsolatban állnak. Csak a probléma, hogy most épp tender időszak van, úgyhogy ezzel most várni kell kicsit.
De még tart a lelkesedés, bizakodó vagyok… Még a McDonald’s is szóba jöhet, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogy készül a titokzatos sajtburger.. :-)
Ma este megyünk konditerembe, az Alexander Palace-ba, amely a legnagyobb ötcsillagos szálloda itt, és állítólag elég jó, ide van kedvezménye a Maktelnek.
Puszi Mindenkinek!
Matyinak „szerzői” jogokat adtam a blogomhoz, gondoltam pár mondatot üzen ő is, erre nézzétek csak, hogy belelendült (velem már nem is foglalkozik!!!) :-)
Mik is történek az elmúlt napokban?
Hétfőn elmentem görkorcsolyázni a City parkba, szuper jó volt, teli fiatalokkal, nagyon hangulatos kis hely! Én 5,5 km-t koriztam csak az egyik irányba a folyó mentén, de még folytatódott tovább a bicikliút, úgyhogy igazából még nem tudom, hogy milyen hosszú lehet. Úgyhogy aki látogatóba érkezik, annak kötelező körkorit, futócipőt, vagy legalább biciklit hoznia!
Tegnap, szerda este mentünk volna teniszezni, de úgy tűnik, ez nagyon nem akar összejönni, zuhogott az eső. Úgyhogy helyette elmentünk vacsorázni a háziakkal, akiktől a lakást béreljük.
Igazából elég nagy bajban vagyunk, mivel egyikünknek sincs tapasztalta lakásbérlésben, sőt úgy tűnik, hogy a háziaknak sincs, így elég nagy a bénázás és tanácstalanság, mert nem tudjuk, hogy mi az, amit nekünk kellene megvenni, vagy nekik biztosítani. A lakást eddig teljesen ők szerelték fel mindennel. Tényleg majdnem mindennel felszerelték, csak pár dolog hiányzik.(függöny a hálószobába, könyvespolc a nappaliba, egy-két konyhai eszköz,) Igazából a virágokkal vagyunk nagyon bajban, nem tudjuk eldönteni, hogy ezt kérjük-e, vagy vegyük meg mi magunknak: a tetőteraszra szeretnénk nagy virágokat, bokrokat, amikkel a teret kicsit felosztanánk, és leválasztanánk a hálószoba előtti részt. Ez mondjuk egy 10 méteres szakasz… Szóval, ha valakinek konkrét elképzelése van, hogy ez már pofátlanság, vagy pedig kérjük bátran, akkor jelezze.
Ráadásul nagyon kedvesek a háziak, Zorán a férfi, és Natasa a nő, és van egy 8 éves gyerekük is. Mindig ők fizetnek, képtelenség fizetni, úgyhogy kitaláltuk, hogy meghívjuk őket hozzánk egyszer vacsira. Majd bevetem a különleges, magyaros Sopszka salátám, odáig lesznek érte :-)
Nyelvtanulás…Felhívtam 10 nyelviskolát, de úgy tűnik, hogy egyetlen külföldi sem akar Macedónul tanulni.. Az egyik helyen pont most ért véget egy tanfolyam, de nyárit nem terveznek, úgyhogy szeptemberbe lesz legkorábban. Viszont mindenhol lehet egyénileg nyelvet tanulni, viszont elég húzós áron, kb. 4400 Ft /90 perc. Ráadásul ennek az egésznek az lett volna az értelme, hogy társaság legyen nekem. Úgyhogy ez most még átgondolás alatt, de hát jobb híján elkezdem egyénileg tanulni, aztán majd hátha lesz csoport. Csak azért valami olcsóbb variációt keresek, mert ez az otthoni viszonylatokhoz képest is pofátlanságnak tűnik.
Munkakeresés. Kezdem tökéletesre fejleszteni az önéletrajzírást, már létezik marketinges, turizmusos, és általános önéletrajzom is. Eddig két konkrét álláshirdetésre küldtem el, egy marketinges termékmenedzser posztra egy Sörös céghez –Privara AD Skopje, hozzájuk tartoznak a Coca termékek, Amstel, és még sok más. Ehhez annyira nem értek, csak ügynökségi oldalon dolgoztam, de meglátjuk.
A másik az tényleg érdekel, egy utazási iroda keres valakit Tourism Officer pozícióra, és a megadott feltételeknek megfelelnék, bőven. Csak ugyebár az összes álláshirdetéssel az a baj, hogy Macedónul írták, (Matyi kollégái találták ezeket), úgyhogy simán félredobhatják, amit azért meg lehet érteni…
És ezeken felül egy „arany oldalak”szerű gyűjteményből bombázom az utazási irodákat az önéletrajzommal és a fantasztikus motivációs levelemmel, amelyből kiderül, hogy micsoda hihetetlen aranybánya lenne a magyar turisztikai piac..
A Matyi is próbálkozik a cégen belül, a marketingigazgató felajánlotta, hogy fut egy kört az ügynökségeknél, akivel kapcsolatban állnak. Csak a probléma, hogy most épp tender időszak van, úgyhogy ezzel most várni kell kicsit.
De még tart a lelkesedés, bizakodó vagyok… Még a McDonald’s is szóba jöhet, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogy készül a titokzatos sajtburger.. :-)
Ma este megyünk konditerembe, az Alexander Palace-ba, amely a legnagyobb ötcsillagos szálloda itt, és állítólag elég jó, ide van kedvezménye a Maktelnek.
Puszi Mindenkinek!
2008. június 4., szerda
Kicsit bővebben
Tényleg a világon semmit nem érzékeltünk abból, ami a sajtóban olvasható. Persze a kampány jelei ugyanolyanok voltak, TV-ben, oriásplakátokon szinte csak a két szembenálló párt arcai voltak láthatóak, de semmi több.
A választások igazából teljes békében zajlottak volna, ha nincsenek az albánok. Szerintem a Macedónok marhára nem törődnek a politikával, vagy legalább is nem nagyon vannak meg azok a Macedón nemzetiségű radikális erők, amik pl nálunk csinálják a balhét. Nem úgy az albánoknál. Azzal viszont itt nem nagyon lehet találkozni. Bár pénteken tartott az egyik albán párt egy gyűlést a főtéren, de nem voltak sokan. Az igazán durva csoportok a kis, határ menti, hegyi falvakban vannak.
És hogy mit ne mondjak, még csak nem is az „elnyomó” macedónokkal van bajuk, hanem egymást szapulják, mert nem tudnak megegyezni, hogy ki kerüljön közelebb a leveshez. Minden incidens aból adódott, hogy valaki lenyúlta az egész urnát, mert az tele volt a másik párt szavazataival, vagy hogy nem engedték a családi szavazárt, ami az igazi sláger az albánok között. (A családfő az egész, kb 20 fős család helyett szavaz, nehogy azok ne a megfelelő pártra szavazzanak)
Az albán probláma sajnos jelen van, és nem csak a választásokkor. Ezt tudtuk akkor is, amikor idejöttünk. Adott ez a népcsoport, amelyik kb gyorsabban szaporodik, mint bármilyen más közép-európai népcsoport, és rendkivül életrevaló, nyugat-európai erkölcsi normák teljes hiányában (van nekik sajátjuk). Alapvetően egyébként tök békések, de mivel a török elnyomás alatt kialakitottak egy sajátos tulélési formát, ami a csempészésre és a maffia jellegű családi kötelékekre alapszik, sajnos bizonyos körök könnyen tudnak fegyverhez és pénzhez jutni, és ily módon felkelni a jogaikért. És ez itt a balkánon nagyon nincs megoldva, lásd Koszovót.
Mi viszont nagyon jól érezzük megunkat. Fölállitottuk a 3m-es felfúlyható medencét a tetőteraszon, Fanni lejár görkorizni a folyópartra, és állati jó éttermekbe járunk.
P.s.: nincs hosszú i a gépen...
A választások igazából teljes békében zajlottak volna, ha nincsenek az albánok. Szerintem a Macedónok marhára nem törődnek a politikával, vagy legalább is nem nagyon vannak meg azok a Macedón nemzetiségű radikális erők, amik pl nálunk csinálják a balhét. Nem úgy az albánoknál. Azzal viszont itt nem nagyon lehet találkozni. Bár pénteken tartott az egyik albán párt egy gyűlést a főtéren, de nem voltak sokan. Az igazán durva csoportok a kis, határ menti, hegyi falvakban vannak.
És hogy mit ne mondjak, még csak nem is az „elnyomó” macedónokkal van bajuk, hanem egymást szapulják, mert nem tudnak megegyezni, hogy ki kerüljön közelebb a leveshez. Minden incidens aból adódott, hogy valaki lenyúlta az egész urnát, mert az tele volt a másik párt szavazataival, vagy hogy nem engedték a családi szavazárt, ami az igazi sláger az albánok között. (A családfő az egész, kb 20 fős család helyett szavaz, nehogy azok ne a megfelelő pártra szavazzanak)
Az albán probláma sajnos jelen van, és nem csak a választásokkor. Ezt tudtuk akkor is, amikor idejöttünk. Adott ez a népcsoport, amelyik kb gyorsabban szaporodik, mint bármilyen más közép-európai népcsoport, és rendkivül életrevaló, nyugat-európai erkölcsi normák teljes hiányában (van nekik sajátjuk). Alapvetően egyébként tök békések, de mivel a török elnyomás alatt kialakitottak egy sajátos tulélési formát, ami a csempészésre és a maffia jellegű családi kötelékekre alapszik, sajnos bizonyos körök könnyen tudnak fegyverhez és pénzhez jutni, és ily módon felkelni a jogaikért. És ez itt a balkánon nagyon nincs megoldva, lásd Koszovót.
Mi viszont nagyon jól érezzük megunkat. Fölállitottuk a 3m-es felfúlyható medencét a tetőteraszon, Fanni lejár görkorizni a folyópartra, és állati jó éttermekbe járunk.
P.s.: nincs hosszú i a gépen...
2008. június 3., kedd
Választások
A VMRO DPMNE nyert, ami kb. a jobb oldalnak számit itt (ők a narancssárga nyakkendősök). Több, mint 60 széket szereztek a 120 fős parlamentben, szóval önmaguk is többségben lennének, de nemzetközi nyomásra, nagy valószinűséggel koalicióra lépnek a DPA-val, a kisebbik, de régebbi albán párttal. A DUI (nagyobbik albán párt, ami jórészt a 2001-es albán zavargások felbújtóiból áll) több választókörzetben is csalással vádolja a DPA-t, és új szavazást követel. Ezzel magyarázzák, hogy jelentősen vesztettek előnyükből az előző választásokhoz viszonyitva.
2008. június 2., hétfő
Mindez Matyi szemével
Sziasztok!
Hát a fürdőszobát tényleg buktam... De valahogy majd csak feldolgozom!
Minden más nagyon klassz. Tényleg jól érezzük magunkat. Én már négy hete kiköltöztem, és azóta csupa kellemes élményem volt. Igen! Még a vérzivataros választások sem tudták megzavarni a nyugalmunkat. Úgy néz ki, hogy a VMRO DPMNE (na tudtok ennél több másalhangót összehalmozni úgy, hogy értele legyen?!?!?) koalíciója nyer, ma este 7-re ígértek végeredményt, ami a rögtönzött tzijátékok alapján feltehetőleg már meg is születhetett, de emberi nyelven az eredmények még nem elérhetőek.
Komolyra fordítva a szót, az itteni zavargásnak jóval több figyelmet szentelnek az EU országaiban, mint itt. Minden incidens olyan albán többségű elepülésen történt, ahol az itteni albán kisebbség (kb. 25%) a legjobb formáját hozza. De komolyan, az egész abból ered, hogy a két szembenálló albán párt egyszerűen nem tud megegyezni arról, hogy hogyan osszák föl a koncot, így hát egymás ellen uszítanak (ismerős?). És ez itt persze gazdag táptalajra talál. Szóval frankón ellopkodják az urnákat, ha úgy érzik, hogy abban a körzetben nem az ő emberük vezet, illetve simán fegyvert rántanak, ha valaki nem hagyja, hogy a családfő az egész család helyett (kb 20 fő !!!) szavazzon. Skopjéban viszont tényleg semmi jele ennek, a "legdemokratikusabbaknak" minősített országokban is bevett kampányjeleneteket leszámítva. Sőőőőt. Tegnap este bent voltunk a városban, és valóságos fesztiválhangulat volt. Árusok, pantomimosok, diabóló, meg kapura rugás díjakért a főtéren. A City parkban meg idilli béke.
Fanni sopszka salija viszont tényleg kezdi elérni a tökéletes szintet! Nagyon belejött.
Kicsit a munkáról is. Egyelőre nem kell megszakadni. Másfél hetet volt itt a főnököm, akkor én még éppen, hogy csak próbáltam megérteni, hogy miről van szó. Ráadásul az Igazgató Tanács ülés, a tulajdonosok képviselőinek tartott üzleti beszámoló, és a márkaváltás alkalmából rendezett T nap, és ingyenes koncert (amin a helyi kordagyurinak számító Zdravko Colic mellett a Sugababest kb le sem szarták) mellett nem nagyon jutott semmire ideje. Aztán meg elhúzott Balira, vagy valahova arra. A héten visszajön, de 3 nap után újra elmegy 1,5 hét üzleti útra. Szóval van időm beletanulni a dolokba. Mondjuk nem is árt...
Addig is élvezzük a fantasztikus kajákat, a kedves embereket, meg a mesés lakást. Talán ez utóbbit a legnehezebb szavakba önteni. Nagyon hangulatos! És igen, a medence áll, a víz benne van, és mától már fólia is van, amivel lfedjük, így nem hül ki annyira, és a bogarak sem szállnak bele. Nagyon jó!!!
Bocs a kimaradt betükért! Üdv mindenkinek
Matyi
Hát a fürdőszobát tényleg buktam... De valahogy majd csak feldolgozom!
Minden más nagyon klassz. Tényleg jól érezzük magunkat. Én már négy hete kiköltöztem, és azóta csupa kellemes élményem volt. Igen! Még a vérzivataros választások sem tudták megzavarni a nyugalmunkat. Úgy néz ki, hogy a VMRO DPMNE (na tudtok ennél több másalhangót összehalmozni úgy, hogy értele legyen?!?!?) koalíciója nyer, ma este 7-re ígértek végeredményt, ami a rögtönzött tzijátékok alapján feltehetőleg már meg is születhetett, de emberi nyelven az eredmények még nem elérhetőek.
Komolyra fordítva a szót, az itteni zavargásnak jóval több figyelmet szentelnek az EU országaiban, mint itt. Minden incidens olyan albán többségű elepülésen történt, ahol az itteni albán kisebbség (kb. 25%) a legjobb formáját hozza. De komolyan, az egész abból ered, hogy a két szembenálló albán párt egyszerűen nem tud megegyezni arról, hogy hogyan osszák föl a koncot, így hát egymás ellen uszítanak (ismerős?). És ez itt persze gazdag táptalajra talál. Szóval frankón ellopkodják az urnákat, ha úgy érzik, hogy abban a körzetben nem az ő emberük vezet, illetve simán fegyvert rántanak, ha valaki nem hagyja, hogy a családfő az egész család helyett (kb 20 fő !!!) szavazzon. Skopjéban viszont tényleg semmi jele ennek, a "legdemokratikusabbaknak" minősített országokban is bevett kampányjeleneteket leszámítva. Sőőőőt. Tegnap este bent voltunk a városban, és valóságos fesztiválhangulat volt. Árusok, pantomimosok, diabóló, meg kapura rugás díjakért a főtéren. A City parkban meg idilli béke.
Fanni sopszka salija viszont tényleg kezdi elérni a tökéletes szintet! Nagyon belejött.
Kicsit a munkáról is. Egyelőre nem kell megszakadni. Másfél hetet volt itt a főnököm, akkor én még éppen, hogy csak próbáltam megérteni, hogy miről van szó. Ráadásul az Igazgató Tanács ülés, a tulajdonosok képviselőinek tartott üzleti beszámoló, és a márkaváltás alkalmából rendezett T nap, és ingyenes koncert (amin a helyi kordagyurinak számító Zdravko Colic mellett a Sugababest kb le sem szarták) mellett nem nagyon jutott semmire ideje. Aztán meg elhúzott Balira, vagy valahova arra. A héten visszajön, de 3 nap után újra elmegy 1,5 hét üzleti útra. Szóval van időm beletanulni a dolokba. Mondjuk nem is árt...
Addig is élvezzük a fantasztikus kajákat, a kedves embereket, meg a mesés lakást. Talán ez utóbbit a legnehezebb szavakba önteni. Nagyon hangulatos! És igen, a medence áll, a víz benne van, és mától már fólia is van, amivel lfedjük, így nem hül ki annyira, és a bogarak sem szállnak bele. Nagyon jó!!!
Bocs a kimaradt betükért! Üdv mindenkinek
Matyi
Első hetem
Pontosan egy hete érkeztem, és úgy érzem magam, mintha egy nyaraláson lennék…egyszerűen imádom…
Az első nap a kipakolással, rendezkedéssel telt, mindennek szépen kezdjük megtalálni a helyét, birtokba vettem a gardróbszekrényeket, fürdőszobát.. Enyém lett a legszebb, a kádas, kiharcoltam magamnak.
Első este elmentünk vacsizni egy nagyon jó kis olasz étterembe, finom pizzát ettünk. Bár kicsit furcsa volt, mert a pizza tésztára csak a sajt volt rásütve (paradicsomszósz nélkül), és arra rárakosgatva a friss paradicsom, és ruccola.. De nagyon finom, könnyű volt…és persze az elmaradhatatlan Sopszka saláta, amivel már kezdem Matyit az őrületbe kergetni, imádom…
Hazafelé az úton a Matyit kiszúrta egy régi kosaras csapattársa…másnap felvették velünk a kapcsolatot, úgyhogy szerdán velük vacsoráztunk. A lány macedón, a kosárválogatott csapatkapitánya, Móni, nagyon kedves, és irtó jófej.. Magyarországon kosarazott egy szezont, ott találkoztak. A srác, Andris pedig Amerikában él, nagyon kedves, ott dolgozik, úgyhogy távkapcsolatban élnek, de nagyon komolyan gondolják, és tényleg nagyon jók együtt. Úgyhogy velük voltunk szerdán, és péntek este is.. Péntek este elvittek minket egy macedón étterembe,nagyon finomakat ettünk, bár még nem nagyon sikerült megjegyezni, hogy melyiknek mi a neve..de van egy Zatzikihez hasonlító ételük, az nagyon finom..
Találkoztunk még a Matyi kollégájával, Jovicával, és a barátnőjével, Katie-vel. Nagyon kedvesek voltak, ők is csatlakoztak hozzánk szerda este. Pénteken a srácok kosarazni mentek (céges), addig mi beültünk egy kávézóba Katievel beszélgetni, nagyon kedves lány. Tegnap, vasárnap délután is találkoztunk velük, elmentünk a City parkba, szuper kis hely! Jó nagy, mint a mi városligetünk. Van benne egy gyerek vidámpark, nagyon lepukkant, vicces kis hely. Sajnos nincs túl nagy tisztaság, szemét mindenfelé, de azt hiszem ezt kénytelenek leszünk megszokni,erre nem nagyon fordítanak figyelmet. De ettől függetlenül nincs olyan érzése az embernek, hogy 10 percenként kezet kellene mosni. A Park egyik végén fut a Vardar folyó, amely Skopje városát kettészeli. A folyó partján pedig kb. 6 km hosszan egy lebetonozott kétirányú bicikliút, telis teli biciklistákkal, görkorcsolyásokkal, futókkal. A beton mellett pedig fű van, úgyhogy a futók inkább ott szaladgálnak. Hihetetlen hangulatos, annyira örültem neki, szerencsére kihoztam a görkorcsolyámat, úgyhogy ma 6 körül ki szeretném próbálni! Jovica (Matyi kollégája) megígérte, hogy megtanít fékezni, ami azért jól jöhet. Ma teniszezni szerettünk volna menni, de nem találtunk pályát, úgyhogy szerdán este fogunk menni, már nagyon hiányzik a sport..És persze a kenguruk!
A lakásról pár szót! Egyszerűen imádjuk! Kezdjük szépen belakni, már nagyon sok minden van benne, este készítettetek Matyival képeket, és akkor felrakok ide! Három napomba telt, de végül sikerült felfújni a medencét a tetőteraszon.. hatalmas, imádom! Tegnap töltöttük fel vízzel, úgyhogy holnap már remélem finom meleg lesz! Nagyon szuper kis medence..
Egyébként kezdek csokibarna lenni, mindennap napozok picit..(igen, kenem magam, és nem a tűző napon!)
Igyekszem jó háziasszony lenni (nem könnyű), bár szerencsére nem kényeztettem el túlságosan Matyit otthon, úgyhogy most ezt könnyű túllépni. Sokat főzök, mert imádom a konyhát, egyszerűen gyönyörű, tényleg élvezet benne lenne (hű, sose gondoltam, hogy ilyen valaha elhagyja a szám) Csináltam már Sopszka salátát (legalább 5ször), eperkrém levest, sajtos pulyka mellet, és éppen most készül a padlizsánkrém!
Megtaláltuk a piacot, nagyon jó kis hely, vettünk Görögdinnyét, epret, cseresznyét, őszibarackot is. A dinnye drága volt,(de legalább finom) de a többinek 200Ft kilója. A közért pedig tényleg szuper,az új bevásárlóközpont aljában van, bármelyik Kaiser’s-el felveszi a versenyt.
Szerencsére Matyi nem dolgozik túl sokat, fél 7re általában itthon van, úgyhogy általában mindig csinálunk valamit. A város egyébként hihetetlen nyüzsgős, este 11kor hömpölyögnek a beszélgetős emberek, fiatalok, idősek, terhesek, kisgyerekek, telis teli emberekkel, minden kávézó dugig van, bármilyen napról legyen is szó.
Tegnap vicces volt, a Jovicáék után kitaláltuk hogy elmegyünk moziba. Este 8 óra. Két komoly lehetőség kínálkozott: az új bevásárló központba megyünk, ahol két terem van, és mindkettőben ugyanazt az egyetlen filmet játsszák hetek óta, az Indiana Jonest . Ez engem nem annyira nem érdekelt, így Jovicáék bíztatására a másik moziba mentünk, amely a rég bevásárló központban van. Végre megtaláltuk a mozit, amikor is teljes üresség fogadott, majd találtunk valami fickót, aki közölte, hogy ma zárva, de nem tudja, hogy meddig lesz zárva.. talán napokig, hetekig.
Pár szót Piroskáról (Matyi Peugeot húszéves 205-e,amit én használok) Rendben megérkeztek Matyival, kb. 12 órába telt, de minden rendben volt, azt leszámítva,hogy fél órákat küzdött a határon, mert nem volt meghatalmazása mamájától, hogy vezetheti. (mamája nevén van).
Eddig kétszer vezettem itt kint, elég izgalmas volt.. Persze először Matyi nélkül…Végülis az 500m-es úton csak egyszer dudáltak le,mert én idióta megálltam a zebrán, és átengedtem az ott szobrozó gyalogosokat, és ez nem nagyon tetszett a rendkívül türelmes macedónnak..
Itt indexet senki nem használ, konkrétan mindenki arra megy amerre akar.. emiatt nem vezetnek túl gyorsan, de tényleg úgy kell vezetni, hogy nézed, hogy vajon merre mehetnek körülötted, és az alapján döntesz.. és mindenki mindenért dudál, elég vicces! Járdán levágva a kanyart, megelőzve a sort, ahogy érzed.. A piros lámpánál lassítani se kell, elég ha nagyjából belátod a kereszteződést, és pont beférsz két autó közé.. Szerintem rólunk azt gondolják, hogy elromlott az indexünk...
Munkakeresésről, nyelvtalulásról legközelebb...
Most irány a görkorcsolyázást, puszi mindenkinek!
Az első nap a kipakolással, rendezkedéssel telt, mindennek szépen kezdjük megtalálni a helyét, birtokba vettem a gardróbszekrényeket, fürdőszobát.. Enyém lett a legszebb, a kádas, kiharcoltam magamnak.
Első este elmentünk vacsizni egy nagyon jó kis olasz étterembe, finom pizzát ettünk. Bár kicsit furcsa volt, mert a pizza tésztára csak a sajt volt rásütve (paradicsomszósz nélkül), és arra rárakosgatva a friss paradicsom, és ruccola.. De nagyon finom, könnyű volt…és persze az elmaradhatatlan Sopszka saláta, amivel már kezdem Matyit az őrületbe kergetni, imádom…
Hazafelé az úton a Matyit kiszúrta egy régi kosaras csapattársa…másnap felvették velünk a kapcsolatot, úgyhogy szerdán velük vacsoráztunk. A lány macedón, a kosárválogatott csapatkapitánya, Móni, nagyon kedves, és irtó jófej.. Magyarországon kosarazott egy szezont, ott találkoztak. A srác, Andris pedig Amerikában él, nagyon kedves, ott dolgozik, úgyhogy távkapcsolatban élnek, de nagyon komolyan gondolják, és tényleg nagyon jók együtt. Úgyhogy velük voltunk szerdán, és péntek este is.. Péntek este elvittek minket egy macedón étterembe,nagyon finomakat ettünk, bár még nem nagyon sikerült megjegyezni, hogy melyiknek mi a neve..de van egy Zatzikihez hasonlító ételük, az nagyon finom..
Találkoztunk még a Matyi kollégájával, Jovicával, és a barátnőjével, Katie-vel. Nagyon kedvesek voltak, ők is csatlakoztak hozzánk szerda este. Pénteken a srácok kosarazni mentek (céges), addig mi beültünk egy kávézóba Katievel beszélgetni, nagyon kedves lány. Tegnap, vasárnap délután is találkoztunk velük, elmentünk a City parkba, szuper kis hely! Jó nagy, mint a mi városligetünk. Van benne egy gyerek vidámpark, nagyon lepukkant, vicces kis hely. Sajnos nincs túl nagy tisztaság, szemét mindenfelé, de azt hiszem ezt kénytelenek leszünk megszokni,erre nem nagyon fordítanak figyelmet. De ettől függetlenül nincs olyan érzése az embernek, hogy 10 percenként kezet kellene mosni. A Park egyik végén fut a Vardar folyó, amely Skopje városát kettészeli. A folyó partján pedig kb. 6 km hosszan egy lebetonozott kétirányú bicikliút, telis teli biciklistákkal, görkorcsolyásokkal, futókkal. A beton mellett pedig fű van, úgyhogy a futók inkább ott szaladgálnak. Hihetetlen hangulatos, annyira örültem neki, szerencsére kihoztam a görkorcsolyámat, úgyhogy ma 6 körül ki szeretném próbálni! Jovica (Matyi kollégája) megígérte, hogy megtanít fékezni, ami azért jól jöhet. Ma teniszezni szerettünk volna menni, de nem találtunk pályát, úgyhogy szerdán este fogunk menni, már nagyon hiányzik a sport..És persze a kenguruk!
A lakásról pár szót! Egyszerűen imádjuk! Kezdjük szépen belakni, már nagyon sok minden van benne, este készítettetek Matyival képeket, és akkor felrakok ide! Három napomba telt, de végül sikerült felfújni a medencét a tetőteraszon.. hatalmas, imádom! Tegnap töltöttük fel vízzel, úgyhogy holnap már remélem finom meleg lesz! Nagyon szuper kis medence..
Egyébként kezdek csokibarna lenni, mindennap napozok picit..(igen, kenem magam, és nem a tűző napon!)
Igyekszem jó háziasszony lenni (nem könnyű), bár szerencsére nem kényeztettem el túlságosan Matyit otthon, úgyhogy most ezt könnyű túllépni. Sokat főzök, mert imádom a konyhát, egyszerűen gyönyörű, tényleg élvezet benne lenne (hű, sose gondoltam, hogy ilyen valaha elhagyja a szám) Csináltam már Sopszka salátát (legalább 5ször), eperkrém levest, sajtos pulyka mellet, és éppen most készül a padlizsánkrém!
Megtaláltuk a piacot, nagyon jó kis hely, vettünk Görögdinnyét, epret, cseresznyét, őszibarackot is. A dinnye drága volt,(de legalább finom) de a többinek 200Ft kilója. A közért pedig tényleg szuper,az új bevásárlóközpont aljában van, bármelyik Kaiser’s-el felveszi a versenyt.
Szerencsére Matyi nem dolgozik túl sokat, fél 7re általában itthon van, úgyhogy általában mindig csinálunk valamit. A város egyébként hihetetlen nyüzsgős, este 11kor hömpölyögnek a beszélgetős emberek, fiatalok, idősek, terhesek, kisgyerekek, telis teli emberekkel, minden kávézó dugig van, bármilyen napról legyen is szó.
Tegnap vicces volt, a Jovicáék után kitaláltuk hogy elmegyünk moziba. Este 8 óra. Két komoly lehetőség kínálkozott: az új bevásárló központba megyünk, ahol két terem van, és mindkettőben ugyanazt az egyetlen filmet játsszák hetek óta, az Indiana Jonest . Ez engem nem annyira nem érdekelt, így Jovicáék bíztatására a másik moziba mentünk, amely a rég bevásárló központban van. Végre megtaláltuk a mozit, amikor is teljes üresség fogadott, majd találtunk valami fickót, aki közölte, hogy ma zárva, de nem tudja, hogy meddig lesz zárva.. talán napokig, hetekig.
Pár szót Piroskáról (Matyi Peugeot húszéves 205-e,amit én használok) Rendben megérkeztek Matyival, kb. 12 órába telt, de minden rendben volt, azt leszámítva,hogy fél órákat küzdött a határon, mert nem volt meghatalmazása mamájától, hogy vezetheti. (mamája nevén van).
Eddig kétszer vezettem itt kint, elég izgalmas volt.. Persze először Matyi nélkül…Végülis az 500m-es úton csak egyszer dudáltak le,mert én idióta megálltam a zebrán, és átengedtem az ott szobrozó gyalogosokat, és ez nem nagyon tetszett a rendkívül türelmes macedónnak..
Itt indexet senki nem használ, konkrétan mindenki arra megy amerre akar.. emiatt nem vezetnek túl gyorsan, de tényleg úgy kell vezetni, hogy nézed, hogy vajon merre mehetnek körülötted, és az alapján döntesz.. és mindenki mindenért dudál, elég vicces! Járdán levágva a kanyart, megelőzve a sort, ahogy érzed.. A piros lámpánál lassítani se kell, elég ha nagyjából belátod a kereszteződést, és pont beférsz két autó közé.. Szerintem rólunk azt gondolják, hogy elromlott az indexünk...
Munkakeresésről, nyelvtalulásról legközelebb...
Most irány a görkorcsolyázást, puszi mindenkinek!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
