Sziasztok!

Hát igen régen jelentkeztem utoljára, gondolom már azt sem tudjátok, hogy élek-e még, de egy picit átadtam a stafétát Bali barátomnak, aki hihhetetlen lelkesedéssel, naponta updatel minket. Bravo Bali!

Na megpróbálok a nyomába eredni.
Éppen Prágában a megjegyezhetetlen nevű VIP Laungeban iszom a Gambrinus sörömet, és váom, hogy leteljen az a 8 óra, amit kénytelen vagyok kivárni, hogy a törölt járatom miatt jelentős késéssel ugyan, de hazajussak Budapestre.

Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? Hát először is a drága Malévunk megint csak megviccelt, törölte a délelőtti járatot. Juhé! Mit ud ajánlani helyette? A 8 órával későbbi járatát, és 200 korona (800 Ft) frissitő kupont, amit a reptéri étermekben válthatok be. A jobbik kompones a T-Mobileos igazgató kollégám volt (ő 11-kor el tudott menni Skopjéba), aki fölajánlotta nekem Diners Club tagkártyáját, amivel kicsit sunyulva ugyan, de sikeült bejutnom a Laungeba. Ez ugyan elmarad a VIP várótól, da a Cseh légitársaság Lounge-jánál eggyel jobb. Van van wifi (ugyan nem ingyenes, de mivel T-Mobile szolgáltatja, és én ennek voltam 4 hónapig a termékmenedzsere magyarországon, tudom, hogy hogyan lehet ingyen használni...), kényelmes fotelek, nyugalom van, van pia (sör, bor, pezsgő, whiskey, stb.), valami kis kaja, meg kellemes fürdő, tv, újságok.

A héten Prágában voltam, egy konferencián, ami kiábránditó volt. Fél órában össze tudnám foglalni mindazt, amit érdekesnek vagy hasznosnak találtam. Az viszont pótolhatatlanul hasznos volt, hogy 2,5 napot együtt töltöttünk a Makedonski Telekom és a T-Mobile Makedonia vezérigazgatóival. Két este is elvittek minket (Jovica + én) vacsorázni, együtt néztük meg a várost, és az előadások között négyesben vitattuk meg az elhangzottakat.
A hét legviccesebb helyzete biztosan az volt, amikor a taxiban, én elöl ültem, mögöttem a T-Mobil vezér Jovica és a MakTel vezér között, megszólalt a főnököm telefonja, és annyira szűken ültek hátul, hogy nem tudta kihalászni a zsebéből. Hát őszintén nem tudtam, hogy nevessek, vagy húzzam meg magam jól, mielőtt kirúg dühében.

Röviden Augusztusról!

Munkában elég uborkaszezon volt. Az első 2 hétvégén voltunk Görögországban. Kicsit ugyan discont nyaralás volt, mert a Macedónok (akikkel voltunk) költségvetéséhez volt szabva, és elég későn kezdtük szervezni, de azért jó volt.

Aztán 20-i hétre hazajöttünk. Autóval, mi balgák... A Macedón-Szerb határon csak 1,5 órát álltunk, akkor még azt hittem, hogy pechesek vagyunk. A Magyar-Szerb határon aztán rá kellett jönnöm, hogy teljesen balfékek. Képzeljétek el egész Törökországot, megtámogatva Szerb és Macedón endégmunkásokkal, bezsúfolva a két határállomás közötti senki földjén húzódó 4 sávra. A sebessőgünket m/órában lehetett megadni, 50 és 150 között mozgott... 6 óra. Most már tudom, hogy NEM SZABAD AUGUSZTUSBAN ARRA MENNI. Van valahol egy kis határátkelő, ami csak nappal üzemel, és csak Magyar és Szerb állampolgároknak. Az az egy hét viszont szuper volt. Tenisz és grilparti a családi barátokkal, lakásavatók, bulik, családi ebédek, csatangolás a „vitathatatlanul nyugat-európai” Budapesten.

Aztán jöttek a szüleim Skopjéba. Két hétvégét is ott töltöttek, közben pedig leugrottak Halkidikire. Szóval ez is nagyon szuper volt!
Sajnos azonban ezzel véget is ért. Szeptember 9-én bezárt a strand. Leeresztettük a medencét, és berendezkedtünk az őszre. Beindult a munka is keményen, megjött a hűvös Skopjéba is, megéltük az első klasszikus esős napot május óta.

Jaj, amjd el felejtettem! Nektek tetszett Prága? Csak én éreztem kiábránditónak, hogy kb egyetlen Cseh embert sem láttam, minden sarkon leszólitottak , hogy vegyek kreket, vagy füvet, minden boltban Szerb, bulgár, orosz, török eladók vannak, akik egyetlen (!!!) szót sem beszélnek Cehül, és a török import prága hűtőmágnest próbálják rádsózni, a nagy kommersz sörökön kívül (Pilsner, Staropramen, Budwiser) mást nem lehet találni, és a kubai étterembeterelők több sarkon át képesek utánad jönni...
Vagy csak peches voltam?

Viszlát

Előzmények, állásinterjú

Két héttel ezelőtt. szerda este éppen a városban egy cipőüzletben voltam Kativel, Matyival, és Jovicával, amikor csörgött a Matyi telefonja. Lerakta, majd odaszólt nekem, hogy sietünk, állásinterjúra megyünk.. Nem nagyon értettem, azt hittem, hogy szereti a munkáját…majd mondja, hogy én megyek állásinterjúra, 5 percünk van, hogy odaérjünk egy kávézóba..Rajtam piros miniszoknya, piros masnis cipő, és egy alig dekoltált fehér top, igazi állásinterjús ruha, kezemben pedig egy Intimissimo-s fehérneműs reklémszatyor.. Teljesen pánikba estem, de hát nem volt időm magamhoz térni. Ott várt a Maktel kommunikációs igazgatója, aki elég jóba van Matyival, és korábban felajánlotta, hogy segít nekem munkát találni. Ott várt minket VEVE-group ügyvezetője, egy 35 év körüli srác. Nagyon kedves volt, kérte, hogy küldjem el neki az önéletrajzom, és akkor péntekre megbeszélünk egy interjút. A VEVE group http://www.veve-group.com.mk/ egy hatalmas albán cég, akik sokféle tevékenységet folytatnak: tanácsadás, ingatlanfejlesztés, turizmus, telefon, media, termelés…Macedóniában csak a tanácsadás, és a media van jelen. Hozzájuk tartozik az ALSAT tévécsatorna, ami országos lefedettségű (csak 5 ilyen csatorna van), és a célközönség albán. Mivel itt a népesség 30-35%-a albán, így elé komoly piaci részesedése van, nincs más országos lefedettségű albán tévé. Minden kétnyelvű, albán-macedón, egyik nyelven szinkronizálva, másik nyelven feliratozva..(biztosra mentek, hogy ne értsek semmit).
Csütörtök reggel el is küldtem az önéletrajzom, majd másnap hívott a titkárnő, hogy pénteken várnak. Az önéletrajzom leginkább marketingre volt kiélezve, csak egy sorban említettem a rendezvényszervezést, és csapatépítéseket.
Odamentem, mondhatni a nyakamba ugrott az ügyvezető, teljesen el volt ájulva az önéletrajzomtól, különösen a rendezvényszervezés, teambuilding érdekelte. Beszélgettünk kb. 15percet, nagyon lelkes volt, hogy nemcsak Macedóniában, hanem Albániában, Koszovóban, Montenegróban (ebben a 4 országban sugározzák ezt a tévécsatornát) foglalkozhatnék a különféle rendezvények megszervezésével, így utaznom is kellene, nagyon érdekesen hangzott...bár azért a családom nem volt elájulva a Balkán forrongó országaiban való utazástól..majd veszélyességi pótlékot kérek! Azt szeretné, hogy nem csak a tévének dolgozzak, hanem a VEVE groupnak, (aminek a tulajdona az ALSAT televizió) így a tanácsadásAztán beugottunk a kocsijába, és elvitt az ALSAT tévébe. Itt már mint új kolleginát fogadtak, körbevezettek az emeleteken, megnéztük a hiradós stúdiót, és az összes egyéb részleget. Még a fizetés rész volt vicces..Megkérdezték mire gondoltam, majd mondtam, hogy nem tudom milyenek itt a viszonyok, és elmondtam, hogy mennyit kerestem otthon, és erre simán rábólintottak, hogy akkor kezdjük annyival, és majd meglátjuk.. Az körülbelül a duplája az itteni átlagfizetésnek, nem is értettem..
És akkor viszlát szeptember 1.-én, a többit majd akkor megbeszéljük…Hihetetlen boldog voltam, hatalmas szerencsém volt, hogy ilyen hamar sikerült munkát találni…és persze Matyinak nagy szerepe volt benne!

Munkám első napjai

Sziasztok,

Nagyon rég óta nem írtam a blogba, egyrészt nagyon besűrűsödtek a dolgok, másrészt pedig kicsit lusta is voltam..pedig rengeteg mesélnivalóm van..
A legfontosabb, hogy van munkám, szeptember 1.-én kezdtem a legnagyobb albán tévénél:
http://alsat-m.tv/mk/
Mivel itt a népesség 30-35%-a albán, így ez a legnagyobb kisebbségi tévé, ami azért elég komoly piaci részesedést jelent..Kétnyelvű, macedón-albán, tehát kizárt, hogy bármit is értsek az adásból.. 
Igazából még nem tudom, hogy pontosan mit fogok csinálni, rendezvényszervező posztra vettek fel, de most úgy tűnik, hogy az általam alakított promotional group egyszemélyes tagja vagyok. Feladatom egyenlőre még nincs, az előzetes hírekből úgy tűnik, hogy a program igazgatóság és a designer csapat munkáját kell összekoordinálnom. Ez körülbelül azt , jelenti, hogy ha van egy új sorozat vagy valami új közvetítés, akkor nekem kell koordinálni, hogy elészüljenek a trailerek, és az esetleges egyéb kommunikációs anyagok..Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ez a TV közvetiti az albán válogatott FIFA VB selejtező meccseit, ami szombaton kezdődik, és ezt kellene kommunikálni.. kicsit mintha meglennénk késve.. Elég nagy a fejetlenség, most jött vissza mindenki szabiról…
A marketing igazgató nagyon kedves, azt leszámítva, hogy semmi ideje rám, ma megpróbálom elcsípni, mert még semmit sem sikerült beszélnem vele..
A társaság nagyon jó, hatan vagyunk egy szobában, mindenki 30 év alatt van, és nagyon kedvesek.. De azért nagyon hiányzik az én kis Fillince-s csapatom…Minden nap van pár megbeszélés, minden macedónul, de most már kicsit kezdem érteni..Azért sokat gondolok Amerikára és Franciaországra, hihetetlen, hogy 27 éves fejjel ismételten bekerülök egy számomra ismeretlen nyelvi közegbe, és semmit se értek.. De már legalább van rutinom, hogy értelmes fejet vágva, a többiek reakcióit lekövessem (most komoly fej, most szomorú fej, most mosoly, most nevetés..)
Igyekszem a napokban még írni, de kicsit megvisel még a hajnali kelés, hogy 9-re beérjek!
Puszi mindenkinek!

Vacsora

Íme a mai vacsorám:

Pilneti Piperki, fokhagymás-ecetes grillezett paprikával, és egy pohár rozéval.

Kísértetiesen emlékeztet a mi töltött paprikánkra, de ez igenis egy helyi specialitás. Jovica Anyukája csinálta, és én is kaptam belőle.

Hát azt nem lehet mondani, hogy nem vendégszerető népség... De a Piperkijük azért messze nem olyan jó, mint a Mama töltöttpaprikája. A paprika is más kicsit, a töltelék sem ugyanaz, és paradicsomszósz sincs. :-(

Da azért nagyon jót ettem. Köszönöm.

Üdv

Prilep és Bitola

Sziasztok olvasók!

Újabb hétvégét sikerült végre a macedón elmélyüléssel tölteni. Jovica anyukája a vesekövét egy falusi néni csoda gyógynövény italával próválja gyógyitani, amit viszont a néni kizárólag helybéli fogyasztásra árul - ennek oka feltehetőleg a titkos összetevők megőrzésének célja, bár lehet, hogy a helyi út lobbi akarja a forgalomszámlálási adatokat ily módon föltornászni, bár a főútrol lehajtva 15 percig nem találkoztunk autóval, csak összesen 2 db traktorral -, igy kénytelenek időnként leruccanni oda.

A falu Prileptől kb 10-15 km-re van, fene tudja hol. Szinte minden fellelhető embertől megkérdeztük, hogy merre van. Az utolső előtti útbaigazitást a háztól 20 méterre kaptuk, miszerint tovább kellett mennünk még pár kilőmétert, és a következő faluban... Háll istennek 100 méterrel később újra megkérdeztük.

Jovica kalkulációi szerint, amit a vendégkönyv-CRM-ügyfélnyilvántartás adataira alapozott, a néni kb 1000 EUR jövedelmet hoz össze havonta. Wow! Az itteni átlag háromszorosa...

Miután nagy nehezen sikerült Joco anyukájának meg a néninek abbahagyni a csevegést - kb 10 perc még a kapuban, dudálás, stb. -, tovább mentünk Bitolába, a második legnagyobb macedón városba.

Először felmentünk a Baba (nagymama) nevű hegyre, aminek a Pelister nevű csúcsa kb 2500-on van. Mi valahol 1500-nál ebédeltünk, addig lehet menni autóval.

Ebéd után még fölsétáltunk egy túristaházhoz, kb 1700-ra. Na ott aztán már tényleg nagyon klassz volt a levegő. Jovica teljesen odáig volt, hogy ide feltétlen el kell jönnünk négyesben, terepjárókkal. Hűűű, de jó lesz. Kiváncsi vagyok, "menjünk inkább a strandra" Fanni mit fog ehhez szólni...

A kiadós séta után pedig Bitola főutcáján sétáltunk végig, és kávéztunk egyet. Öregem, ennyi svéd rendszámot a 8 hónapos Skandináv túrám alatt összesen nem láttam! Tudtam én már akkor is, hogy a ~9 millió Svéd kb 18%-a afrikai, arab meg délszláv bevándorló, meg azt is emlegették, hogy Bitolaból mentek el a legtöbben, meg a repcsiről sem véletlenül maradtam le a múltkor, de hogy a parkolóban csak a harmadik legyen a macedón rendszámok aránya csúnyán lemaradva a svéd és német rendszámok mögött...

Visszafelé még beszereztünk egy kb 8 kilós görögdinnyét - hű a 40 Ft/kg árat még a legvérszomjasabb tesco beszerző is megsüvegelné -, és kb 10-re értünk haza.

Szuper nap volt, megint egy kicsit macedónabb lettem!

A ház előtt

A ház előtt felváltva áll egy Lichtensteini Királyság rendszámát viselő Porshe és egy Bentley.

Kiváncsi lennék, hogy kik ők.

Viszont egy biztos, nekem van garázsom...

Megáztunk

Megjött a rossz idő