Hétvégén végre rászántuk magunkat, és meglátogattuk a "világ legfiatalabb országát". Engedve belga barátaink unszolásának elmentünk a méltán hires Brezovica-i siparadicsomba. 59 km, alig 45 perc háztól-házig, de egy egész más világ. A hidak és viaduktok előtt még rendre ki van táblázva, hogy hány tank mehet föl a hidra egyszerre, az út mentén sorra láttuk a "Thank You NATO", "Thank You USA" feliratokat, meg az UCK emlékműveket, miközben Brezovica település szemmel láthatólag Szerb lakta, szerb rendszámú autókkal, szerb zászlókkal és átfirkált albán feliratokkal. Nem vélatlenül találkoztunk kétszer is ukrán KFOR alakulattal, 2-2 hatalmas amerikai katonai dzsipp, teljes fegyverzetben.
Az út egyébként jó minőségű volt, semmi atrocitás nem ért bennünket. A határátkelés is olajozottan ment, egy magyar EU-s útlevél, egy régi magyar útlevél tartózkodási engedéllyel, egy belga útlevél diplomata státusszal, meg egy belga útlevél anélkül, egy macedón autóval. Rutin munka...
A siélmény feledhető volt! Borzasztó idő volt. Szakadt a hó, fújt a szél, és még köd is volt. Parkoló persze nincs, gondolom kommunista barátainknál annó fel sem merült, hogy az elv- és sporttársak autóval menjenek sielni. Mondjuk az sem, hogy a busz meg tudjon fordulni, volt is nagy móka...
A nagy szélnek köszönhetően csak a legkisebb, kb 150 méteres csákányos felvonó működött. Ide zsúfolódott be az összes sielő, aki a 4-5 hosszabb pályára lett eredetieg optimalizálva, megspékelve a már Popova Sapkán is tapasztalt piknikező-szánkózó-randalirozó albánokkal. A különbség Sapkához képest, hogy itt kevesebb volt a visszafogott-lefátyolozott nő, viszont több a randalirozó fiatal. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a silők nagy része még azon a szinten sincsen, hogy a csákányos fölvonóval megbirkózzon, azaz minden második versenyző kiesik még a kezdeti szakaszban, ergo le kell állitani a gépet mig fölkászálődik, meg is van a magyarázat, hogy miért is alakult ki fél órás sor. Az eredmény, fél óra sorbanállás, 25 mp csúszás.
Igy történhetett meg, hogy összességében biztosan nem sieltem 15 percnél többet. Távolságra szerintem pedig még egyszer sem értem volna végig az Axameri pályán .
Számos egyéb kellemetlenséget fölsorolhatnék még, ami megtörtént velünk, de most elfáradtam. Az biztos, hogy a felvonó infrastruktúra jobb, mint az eddig megismert macedón siterepeken, és a hó is kifogástalan volt még márciusban is. Viszont a kulturális együttható minden eddigi élményünket messze alulmúlta.
De meg kell hagyni, hogy a sikölcsönző ugyanakkor klasszisokkal jobb volt a macedónoknál, ráadásul egy nagyon hangulatos kis melegedővel volt egyben, ahol külön mókát szolgáltattak a kivülről tükrözödő sötétitett ablakok, amik előtt, szinte mindenki megállt megigazitani a külsejét, nem is sejtve, hogy belülről fotózzák, videózzák és jól kiröhögik őket.
Piknik és sor a sipályán
Melegedő
