Sziasztok,
Jo regen irtam reszletesebb beszamolot, de inkabb a Dorka blogjanak kovetesevel es kommentelesevel vagyok elfoglalva, odaat sokkal tobb izgalmas dolog tortenik..
Az elmult idoszakban Matyi jo sokat utazott, raadasul tobbnyire a hetvegek is belelogtak, ugyhogy sportolassal igyekeztem elutni a sok szabadidot.. Felfedeztem egy fitness klubbot, ahol mindenfele orakbol lehet valasztani, es itt nagyon beleszerettem a Zumbaba. Ez egy latin-amerikai tancos aerobic, ahol hangos zenere tancikalunk, olyan mintha mi lennenk a tanckar a Shakira mogott.. (legalabbis azt hisszuk, hogy szexin riszaljuk a csiponket). Errol Szilvi/Orsi mar sokat meselt, de nem gondoltam volna, hogy Macedoniaban ilyen lehetoseg van. Ugyhogy annyira megszerettem, hogy hetente negyszer jarok. Emellett megmaradt a heti ket tenisz is. Es a legujabb szenvedelyem a futas, ami eleg remisztoen hangzik, de nagyon jol esik. A folyopartra jarok futni, es mivel ez tobbnyire hetvegen van, igy Matyi is jon velem. Nagyon hangulatas, es mar 7km-es tavot szoktunk futni. Bar azt hiszem most jon a neheze, kezd hideg lenni, es itt is jo koran sotetedik, reggel pedig eddig egyszer voltunk futni, de az nem esett tul jol.. Ugyhogy ez marad szombat/vasarnapra, es azert meg probalkozunk a szerda reggellel. Es azt elfelejtettem mondani, hogy zumba utan neha ott maradok pilatesen (heti 1-2).
Most mar 5 hete megy ez igy, meglatjuk meddig lesz kedvem ilyen intenziven sportolni. De most nagyon elvezem, es teli vagyok energiaval es jokedvvel!
Tegnap egy egesz napos Pilates rendezvenyen voltam, es volt egy nagyon erdekes ora, amit Pilates Fusion-nak hivnak, ami a Pilates tanccal es balettel szinesitett valozata, januartol mar erre is lehet jarni..
Munka ugyben nem sok minden valtozott, kicsit nyugis a helyzet mostanaban. Elkeszitettuk a weboldalt, ahova sikerult a sajat fotomat is becsempeszni.. www.vevegroup.com. A heten valoszinuleg Tiranaba kell utaznom, de meg nem biztos, majd ma dol el. Orulnek neki, mert mar regen voltam, es jo lenne talalkozni a barataimmal.
Kezd kialakulni a karacsonyi tervunk, December 22.-en delutan fel5kor erkezunk, es januar 9.-ig maradunk! Nagyon jo lesz, mar nagyon varom! December 22.-en mit szolnatok megint egy kozos csaladi forralt borozhoz a Vorosmarty teren?
Itt egyebkent meg mindig nagyon jo ido van, napkozben 16-18 fok volt a hetvegen! Persze Miss Amerikaval azert nem tudunk versenyezni! :-)
Matyi csak szombat este ert vissza Brusselbol, igy megleptem egy haromfogasos vacsoraval:
Sult sutotok kremleves; Rakott csirkemell padlizsannal, krumplival, hagymaval/foghagymaval, sajttal, tejfollel es feherborral! Es sved fahejas csiga! Ez utobbi egyszeruen tokeletes lett, teljesen meghatodtam olyan szep lett! Azt hiszem ez az elso elesztos sutemenyem ami sikerult… Csinaltam egy fenykepet, majd holnap feltoltom!
Puszi mindenkinek!
2010. november 29., hétfő
2010. november 25., csütörtök
2010. november 24., szerda
Anyák napjara előre, utolag, vagy csak ugy..
Igazábol Katusnak kerestem egy kedves névnapi köszöntőt, de helyette egy kedves történetet találtam, ugyhogy sok szeretettel anyák napjára kedves anyukáknak, nagymamáknak...
Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt: - a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft - mert elmentem tejért: 100 Ft - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft - mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft . Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta: - mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft - az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft - mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft - az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE
2010. november 4., csütörtök
Dubai
Sziasztok!
Közkivánatra megpróbálok irni egy rövid összefoglalót a Dubai utamról.
A Mobile Money Transfer World Summit nevű konferenciára kisértem el a két macedón cégünk vezérigazgatóit. Már az odaút is nagyon kalandos volt. 3 nappal az indulás előtt döbentem rá, hogy nekem vizum kell Dubaiba, és ez senkinek nem jutott eszébe. Tény, hogy korábban volt egy időszak, amikor EU-s tagságunknak köszönhetően elég volt magyar állampolgárként a reptéren sorbanállni a vizumért, de ez megváltozott. Dubaiba nem nehéz vizumot kapni, csak az a baj, hogy sem macedóniában, sem magyarországon nincs nagykövetség, aki elintézné. Persze a rafkós arabok ezt frappánsan megoldják, ugyanis az Emirates légitársaság elintézi az utasainak a vizumot, ha velük repül. Igy hát nekem is azzal kellett mennem, ami csak azért volt gond, mert már megvolt a jegyem Budapesten keresztül a British Airways járatára. Végül aztán sikerült elintézni a dolgot, meglett a jegyem. Skopje-Isztanbul (Turkish), Isztanbul-Dubai (Emirates)
Volt azonban egy kis rossz előérzetem - az ilyen utolsó pillanatban intézett dolgokba könnyen csúszik hiba -, és be is jött. jó korán kimentem a reptérre, és gond nélkül be is checkoltam. A bajok kb 30 perccel az indulás elpőtt kezdődtek. Kiderült, hogy nincs repjegyem. Amit megkaptam, az csak valami foglalás, de mögötte nem találnak tényleges repjegyet. Az már mellékes, hogy 2 órával korábban simán becsekkoltak a gépre.... Szóval irány ki az előtérbe rendőri kisérettel, útlevél nélkül - azt a határőrök bevették -, a Turkish Airlines jegyirodába, ahol közölték velem, hogy vagy veszek egy jegyet 5 prcen belül, vagy nem repülhetek. paff...
Gyors telefonálások, mindez szombat délben. Valahogy sikerült elérni az utazási irodás hölgyet, aki kb 5 percet veszekedett a Turkish-essel, aki végül kiállitott nekem egy jegyet. De ekkor már csak 5 perc volt a gép indulásáig. És még nem volt vége! Rohanás be, tolakodás a biztonsági vizsgálatnál. Hoppá! Hol az útlevelem? A rendőr simán átkisért a "határon", anélkül, hogy bárki kérdezett volna valamit. Vissza, megvan az útlevél, fölkapom a cuccomat, és rohanás ki a géphez. A gépen már mindenki ül, csak rám várnak, természetesen a businessen ott a két főnököm. Gyors magyarázkodás, elnézést, sietés. Erre odajön egy légiutaskisérő srác, és erős török akcentussal megkérdezi, hogy nem hiányzik-e valamim - talán azt hiszi, hogy én még a csomagomban keresgélek, mikor már mindenkinek beszijazva kellene ülnie. Én kb elküldtem a fenébe, hogy hagyjon békén, elrendezem én magam a cuccaimat. Nem-nem, kiderült, hogy kintről üzentek, hogy elhagytam pár cuccomat. Paff... Amikor észrevettem, hogy nincs meg az útlevelem, ott hagytam csapot papot, és a telefonomat, az övemet, és 2 csomag zsebkendőt ott felejtettem. Szuper! Persze ezeket még nem hozták oda, csak rádión szóltak valakinek, hogy kérdezze meg, hogy az enyém-e. Szerencsére a reptéri munkás elszaladt érte maga, úgyhogy nekem csak pironkodnom kellett a stuardesek előtt, meg magyarázkodnom a főnökeimnek. Végül kb 10 perccel a hivatalos idő után sikerült elindulni. De legalább a gép szuper volt, akkora hely volt a lábaknak minden ülésnél, ami nagyobb, mint némelyik vészkijárat.
Isztanbulban szerencsém volt, a főnökeim bevittek a VIP laungeba, ahol zokszó nélkül adtak nekem egy tökéletes vészkijáratos helyet, sőt még azt is elintézték, hogy én is prioritással szállhassak be a business classosokkal együtt, a tömeg előtt. Mint kiderül, egy ilyen többszáz fős óriási gépnél ennek komoly előnye van. Persze csak akkor, ha nem bénázik az ember úgy, mint én. Mivel a gép ajtaja előtt hosszan válogattam az újságok közül, néhányan a "pór nép" tagjai közül megelőztek, többek között egy nő, aki a reptéri beszállásaim egyik legnagyobb burleskjét mutatta be. Én úgy értem utol a két széksor közötti folyosón, hogy a húzogatós bőröndje már fejjel lefelé állt, nem a kerekeken, hanem a hátán próbálta húzni, összefogva egy kézitáskával - olyan hamisitott Luis Vuiton féle háromszög keresztmetszetű, ami szélesebb, mint a gyalogos folyosó -, mert a másik kezében egy Duti Free-ben vásárolt óóóóriási valami volt. Kb egy 2x2 méteres tollpaplan lehetett, vagy egy nagy bunda, nem tudom. Szóval ez a nő ezzel a pakkal, és a kifinomult technikájával fél percenként haladt 1 üléssornyit. Gyors fejszámolással ara jutottam, hogy a 28-as sorig még minimum 14 percbe fog telleni az út, ha igy folytatjuk, ezért fogtam, megforditottam a táskáját, irányba állitottam, és az első adandó alkalommal átmentem a másik folyosóra. Csak hát én balga visszamenni felejtettem el, és a 28-as sorban kényelmesen elhelyeztem a csomagjaimat, berendezkedtem, és leültem. Csak kb 10 perc múlva jelent meg a hely valódi tulajdonosa. Paff. Kommandózhattam át a másik folyosóra, ami már nem volt olyan egyszerű, lévén egy korreainak tűnő család egy teljes nappalit és hálót berendezett addigra a középső sor ülésközében - amit később persze mind fölpakoltattak velük lévén vészkijárati sor volt. Úgyhogy a táskáim maradtak ott, a cuccaimat - a gondosan válogatott újságok, a fejpárna, és hasonlók - meg foghattam az ölemben az egész út alatt, mert egy mm hely nem volt már akkor a tárolóban, előttem meg nem volt kis zseb. Ja, és az Emirates büszkesége, a személyes szórakoztató egység sem működött nálam, a 10. másodpercben lefagyott.
Azért túléltem az utat, csak aludnom nem sikerült, és helyi idő szerint kb hajnali fél1-kor leszálltunk Dubaiban. A reptéri procedúrák, vizum, útlevélellenőrzés, gyaloglás még több, mint 1 órát eltartott, majd 15 perc várakozás a taxira a kb 32 fokban (éjjel 2-kor!!!), ami nem a kevés taxi (kb 20-30 autó érkezett percenként), hanem a bődületes mennyiségü utas miatt (éjjel 2-kor!!!) volt. Igy mire a szállodában sikerült elfoglalni a szobát már hajnali 3-fél4 volt. Élmény volt reggel 8:30-kor megjelenni a konferencián...
A szakmai program nagyon jó volt, hasznos és érdekes, de erre most nem fecsérlek több szót, inkább a szabadidős programokról irok.
A két főnök igen aktiv volt a szabadidős programok terén, és már az első nap teljes programtervvel álltak elő a vacsorák, és a bulik terén. Az első este fél8-kor találkoztunk, és együtt mentünk a Zuma étterembe, ami a fúziós, modern japán konyha legújabb képviselője, és az urak szerint jelenleg trendibb, mint a Nobu, ami hasonló irányzatot képvisel. Fantasztikus volt, előételnek sushi és sashimi válogatást ettünk, friss tormával, főételnek 3 grill fogásból, terijaki marha, királyrák, és fekete tőkehalból - ez utóbbi életem eddigi legfinomabb halétele volt - csipegettünk, hozzá valami nivos francia bort ittunk (valamilyen Telegraph), a desszertre pedig már nem is emlékszem.
Innen a Roberto_Cavalli klub-ba mentünk, ahol csak meghivással lehet asztalt foglalni, de egy ott dolgozó macedón ismerős révén sikerült bejutni. Majdnem zárásig, kb 3-ig ott voltunk.
Másnap mégnagyobb élmény volt a 8.30-as kezdésre odaérni. Aznap este korábban, 7-kor találkoztunk, mert egy helyi arab üzleti partner előbb megmutatta a szolgáltatását a szomszédos bevásérlóközpontban, majd meghivott minket a Burj_Khalifa épületben lévő Armani hotel Indiai éttermébe Itt már teljesen elvesztettem a fonalat, hogy mit is ettünk, csak az rémlik, hogy indiai bort ittunk. Asszem kb 6 fogásos kostoló menüt ettünk, közben megnéztük a Dubai szökőkút lélegzetelállitó játékát, és megtudtunk néhány dolgot a Dubai életről is, mint pl hogy havi 2-3 ezer Euróért lehet menedzselt lakást bérelni a torony közelében, és kb 5000 euróért lehet négyzetméterenként lakást venni. Illetve hogy a Burj Kalifában van 900 luxuslakás, az Armani szálloda 6 étteremmel, egy csomó iroda, és a legfelső szinten egy privát mecset csak az ott lakóknak. És persze egybe van épitve a világ legnagyobb bevásárlóközpontjával a Dubai Mall-lal, egy másik kisebb bevásárlóközponttal, az öreg város nevű, újonnan épitett épületegyüttessel, és még 1-2 felhőkarcolóval. Kb egy kisebb városközpont egybeépitve, fedetten. Nagyjából ki sem kell mozdulni a szabad ég alá. És a metrómegállók, és valóban még a buszmegállók is légkondicionáltak!!!
Amúgy a helyiek ezt nem is nagyon teszik meg, vagy ha igen, akkor is autóval. Bár kb 36 fok volt nappal, és 28 éjjel, én az első 2 nap végig öltönyen voltam, és időnként fáztam is. A napfény csak a 3. napon ért először, amikor besokaltam, és a konferencia 2 órás ebédszünetében ledobtam az öltönyt, és kimentem a 4.-en lévő tetőterasz medencéjéhez. Isteni volt.
Délután végre sikerült egy kis időt szakitanom szabad programra. Elrohantam a Dubai Mall-ba, mert onnan lehet fölmenni a Burj Kalifa 124. emeletén lévő kilátóba. De kiderült, hogy a délutáni jegyek mind előre el vannak adva több napra előre, csak sötétedés után vannak üres helyek. Illetve föl lehet menni azonnal is, ha négyszeres árat kifizetek. Mivel ez 25.000 Ft lett volna, én kihagytam. Inkább vásárolgattam, azaz vásárolgattam volna, ha tudtam volna, hogyan kell kezelni egy ilyen kb 1000 boltból álló óriás komplexumot. Becslésem szerint kb 2,5 órát bolyongtam, és összesen kb 30 percet töltöttem el boltokban. ha kinéztem egy boltot a térképen, akkor az minimum fél óra volt, mire megtaláltam. De végül sikerült rábukkannom egy textil boltra, ahol sikerült 2 nagyon klasz anyagot vennem sportzakónak és ingnek.
Vacsorázni a Dubai_Marina városrészben lévő Buddha_Bar étterembe mentünk, ahol fúziós kinai kaját ettünk a la carte. Én valami kókuszos csirkelevest ettem, utána teriaki kacsát, és desszertnek valami exotikus túrótortát. Kaliforniai cirfandlit ittunk, és kapaszkodjatok meg, volt az étlepon egy 13.000 eurós 2005-ös Chatou haut-Brion bor. Barátok közt is több, mint 3,5 mFt... Mivel a hely szép lassan átalakult launge bar-ra, majdnem 2-ig ott maradtunk, akkor már komoly buli volt.
Az utosó nap már kicsit lazább volt a konferencia, igy reggel úszassal kezdtem a tetőteraszon, aztán nyomtam egy igazi Matyis reggelit, joghurtos gyümölcssalival, sushival, tojásránottával, sajtokkal, lekváros kenyérrel, és isteni amerikai palacsintával tetején juharsziruppal és fahéjjal. Délután a szállodával összeépitett kisebb, kb Westend méretű bevásárlóközpontban sikerült még jónéhány vágyott cuccot beszereznem. Azt fontos tudni Dubairól, hogy a kereskedelem Mekkája. Jelenleg a GDP alig több, mint 6%-a jön olajból, és a kereskedelem nagyobb tétel, mint a turizmus. Kb 10 évvel ezelőtt Dubai arról vált hiressé, hogy 0% Áfa miatt nagyon olcsón lehetett elektronikai cikkeket venni, és persze aranyat minden szinben, formában, mennyiségben. Mára ez odáig fajult, hogy ami ott nem található meg, az nem is létezik. Illetve abban nem vagyok biztos, hogy minden megkapható, ami pl az Ecseri piacon, de az biztos, hogy minden ami Párizs, London vagy NewYork luxusüzleteiben. Luxus, luxus, luxus.
Este megint az ereb üzleti partnerrel mentünk vacsorázni, aki legnagyobb örömömre a Maserati Grandturismojával jött értünk. Először elmentünk egy koktélra a Burj_Al_Arab Al Muntaha bárjába (200 m magasan), majd ki a pálmára az Atlantisz szállóban lévő Nobu étterembe. Itt a Budapesten is sokat emlegetett fúziós japán kaja legnépszerűbb változatát kostóltuk végig egy 8 fogásosmenüsoron. Nem mindenről tudom, hogy mi volt, de volt benne majdnem nyers marha, és a Zuma-hoz hasonló fekete tőkehal. Illetve a desszert pontosan az a csoki szuflé volt kis dobozkában, amit Andy Vajna fog tálalni az eheti vacsoracsatában. Ott megnézhetitek. Egyébként a 4 luxus étterem közül nekem ez tetszett a legkevésbé. látszik, hogy túl felkapott, nem kell annyira figyelniük a részletekre, akkor is jönnek a vendégek dögivel. Persze igy is csodás volt. Mivel nekem másnap már reggel 7-kor indult a gépem, megbeszéltem az urakkal, hogy ha ők tovább akarnak maradni, akkor én 11 körül hazataxizom. De a 11-kor még kb csak a 4.-5. fogásnál tartottunk. fél1-re fejeztük be a kaját. Aztán jól átvertek azzal, hogy csak 15-20 percre beugrunk a sanctuary_night_club-ba, és utána megyünk mind haza, ne menjek el. Persze 15 perc alatt be sem jutottunk, és a koktélunk 30 perc múlva jött ki. végül fél2 körül elindultunk haza, és ekkor történt az egész út legviccesebb kalandja. kifogyott a Mazeratiból a benzin. Paff... vendéglátónk gyorsan szerzett egy taxit, és elment benzinért, mig mi ott maradtunk a 7 sávos autópálya szélén a Mazeratival. Szerencsére a fickó gyorsan visszaért. De hát Hééélóóó!!!! Az autópálya szélén kannából tölteni a benzint a Mazeratidba NEM MENŐ!!!
Szóval 3-ra kerültem ágyba, és 4-kor keltem, hogy elérjem a gépemet. Nem volt gondom az alvással a hazaúton. Szerencsére már a jegyemmel sem volt gondom, és jó helyeim is voltak.
Általánosságban Dubairól azt tudom elmondani, hogy egy kis falu, amit körbeépitettek 400 (ird és mond 400) felhőkarcolóval, meg kb 50 bevésérlóközponttal. Én régi épitésű épületeket, amik a 10 évvel ezelőtti várost jelentenék, nem láttam. Biztosan vannak, de nem látszanak a bevásárlóközpontoktól, meg a felhőkarcolóktól. De az is lehet, hogy már mindet lebontották. A 4414 km2-es emirátus kb 60 km-es tengerpartja teljes egészében be van épitve. Kisebb gócpontok találhatóak egymástól 5-10 km-re. 20-30 felhőkarcoló, aztán 2x7 sávos autópálya, aztán megint 20-30 felhőkarcoló. Köztük a tengerparton pedig kb 1 km hosszú egységenként hatalmas kőfalak, amik a gazdag dubai családok hatalmas tengerparti rezidenciáit rejtik. A lakosságnak legfeljebb cak kb 15 %-a helyi, mindenki más bevándorló, nyugati üzletember, miliomos, vagy indiai "rabszolga".
Képeket és videót majd később teszek föl. És menjen el mindekónki maga, ha teheti!
Közkivánatra megpróbálok irni egy rövid összefoglalót a Dubai utamról.
A Mobile Money Transfer World Summit nevű konferenciára kisértem el a két macedón cégünk vezérigazgatóit. Már az odaút is nagyon kalandos volt. 3 nappal az indulás előtt döbentem rá, hogy nekem vizum kell Dubaiba, és ez senkinek nem jutott eszébe. Tény, hogy korábban volt egy időszak, amikor EU-s tagságunknak köszönhetően elég volt magyar állampolgárként a reptéren sorbanállni a vizumért, de ez megváltozott. Dubaiba nem nehéz vizumot kapni, csak az a baj, hogy sem macedóniában, sem magyarországon nincs nagykövetség, aki elintézné. Persze a rafkós arabok ezt frappánsan megoldják, ugyanis az Emirates légitársaság elintézi az utasainak a vizumot, ha velük repül. Igy hát nekem is azzal kellett mennem, ami csak azért volt gond, mert már megvolt a jegyem Budapesten keresztül a British Airways járatára. Végül aztán sikerült elintézni a dolgot, meglett a jegyem. Skopje-Isztanbul (Turkish), Isztanbul-Dubai (Emirates)
Volt azonban egy kis rossz előérzetem - az ilyen utolsó pillanatban intézett dolgokba könnyen csúszik hiba -, és be is jött. jó korán kimentem a reptérre, és gond nélkül be is checkoltam. A bajok kb 30 perccel az indulás elpőtt kezdődtek. Kiderült, hogy nincs repjegyem. Amit megkaptam, az csak valami foglalás, de mögötte nem találnak tényleges repjegyet. Az már mellékes, hogy 2 órával korábban simán becsekkoltak a gépre.... Szóval irány ki az előtérbe rendőri kisérettel, útlevél nélkül - azt a határőrök bevették -, a Turkish Airlines jegyirodába, ahol közölték velem, hogy vagy veszek egy jegyet 5 prcen belül, vagy nem repülhetek. paff...
Gyors telefonálások, mindez szombat délben. Valahogy sikerült elérni az utazási irodás hölgyet, aki kb 5 percet veszekedett a Turkish-essel, aki végül kiállitott nekem egy jegyet. De ekkor már csak 5 perc volt a gép indulásáig. És még nem volt vége! Rohanás be, tolakodás a biztonsági vizsgálatnál. Hoppá! Hol az útlevelem? A rendőr simán átkisért a "határon", anélkül, hogy bárki kérdezett volna valamit. Vissza, megvan az útlevél, fölkapom a cuccomat, és rohanás ki a géphez. A gépen már mindenki ül, csak rám várnak, természetesen a businessen ott a két főnököm. Gyors magyarázkodás, elnézést, sietés. Erre odajön egy légiutaskisérő srác, és erős török akcentussal megkérdezi, hogy nem hiányzik-e valamim - talán azt hiszi, hogy én még a csomagomban keresgélek, mikor már mindenkinek beszijazva kellene ülnie. Én kb elküldtem a fenébe, hogy hagyjon békén, elrendezem én magam a cuccaimat. Nem-nem, kiderült, hogy kintről üzentek, hogy elhagytam pár cuccomat. Paff... Amikor észrevettem, hogy nincs meg az útlevelem, ott hagytam csapot papot, és a telefonomat, az övemet, és 2 csomag zsebkendőt ott felejtettem. Szuper! Persze ezeket még nem hozták oda, csak rádión szóltak valakinek, hogy kérdezze meg, hogy az enyém-e. Szerencsére a reptéri munkás elszaladt érte maga, úgyhogy nekem csak pironkodnom kellett a stuardesek előtt, meg magyarázkodnom a főnökeimnek. Végül kb 10 perccel a hivatalos idő után sikerült elindulni. De legalább a gép szuper volt, akkora hely volt a lábaknak minden ülésnél, ami nagyobb, mint némelyik vészkijárat.
Isztanbulban szerencsém volt, a főnökeim bevittek a VIP laungeba, ahol zokszó nélkül adtak nekem egy tökéletes vészkijáratos helyet, sőt még azt is elintézték, hogy én is prioritással szállhassak be a business classosokkal együtt, a tömeg előtt. Mint kiderül, egy ilyen többszáz fős óriási gépnél ennek komoly előnye van. Persze csak akkor, ha nem bénázik az ember úgy, mint én. Mivel a gép ajtaja előtt hosszan válogattam az újságok közül, néhányan a "pór nép" tagjai közül megelőztek, többek között egy nő, aki a reptéri beszállásaim egyik legnagyobb burleskjét mutatta be. Én úgy értem utol a két széksor közötti folyosón, hogy a húzogatós bőröndje már fejjel lefelé állt, nem a kerekeken, hanem a hátán próbálta húzni, összefogva egy kézitáskával - olyan hamisitott Luis Vuiton féle háromszög keresztmetszetű, ami szélesebb, mint a gyalogos folyosó -, mert a másik kezében egy Duti Free-ben vásárolt óóóóriási valami volt. Kb egy 2x2 méteres tollpaplan lehetett, vagy egy nagy bunda, nem tudom. Szóval ez a nő ezzel a pakkal, és a kifinomult technikájával fél percenként haladt 1 üléssornyit. Gyors fejszámolással ara jutottam, hogy a 28-as sorig még minimum 14 percbe fog telleni az út, ha igy folytatjuk, ezért fogtam, megforditottam a táskáját, irányba állitottam, és az első adandó alkalommal átmentem a másik folyosóra. Csak hát én balga visszamenni felejtettem el, és a 28-as sorban kényelmesen elhelyeztem a csomagjaimat, berendezkedtem, és leültem. Csak kb 10 perc múlva jelent meg a hely valódi tulajdonosa. Paff. Kommandózhattam át a másik folyosóra, ami már nem volt olyan egyszerű, lévén egy korreainak tűnő család egy teljes nappalit és hálót berendezett addigra a középső sor ülésközében - amit később persze mind fölpakoltattak velük lévén vészkijárati sor volt. Úgyhogy a táskáim maradtak ott, a cuccaimat - a gondosan válogatott újságok, a fejpárna, és hasonlók - meg foghattam az ölemben az egész út alatt, mert egy mm hely nem volt már akkor a tárolóban, előttem meg nem volt kis zseb. Ja, és az Emirates büszkesége, a személyes szórakoztató egység sem működött nálam, a 10. másodpercben lefagyott.
Azért túléltem az utat, csak aludnom nem sikerült, és helyi idő szerint kb hajnali fél1-kor leszálltunk Dubaiban. A reptéri procedúrák, vizum, útlevélellenőrzés, gyaloglás még több, mint 1 órát eltartott, majd 15 perc várakozás a taxira a kb 32 fokban (éjjel 2-kor!!!), ami nem a kevés taxi (kb 20-30 autó érkezett percenként), hanem a bődületes mennyiségü utas miatt (éjjel 2-kor!!!) volt. Igy mire a szállodában sikerült elfoglalni a szobát már hajnali 3-fél4 volt. Élmény volt reggel 8:30-kor megjelenni a konferencián...
A szakmai program nagyon jó volt, hasznos és érdekes, de erre most nem fecsérlek több szót, inkább a szabadidős programokról irok.
A két főnök igen aktiv volt a szabadidős programok terén, és már az első nap teljes programtervvel álltak elő a vacsorák, és a bulik terén. Az első este fél8-kor találkoztunk, és együtt mentünk a Zuma étterembe, ami a fúziós, modern japán konyha legújabb képviselője, és az urak szerint jelenleg trendibb, mint a Nobu, ami hasonló irányzatot képvisel. Fantasztikus volt, előételnek sushi és sashimi válogatást ettünk, friss tormával, főételnek 3 grill fogásból, terijaki marha, királyrák, és fekete tőkehalból - ez utóbbi életem eddigi legfinomabb halétele volt - csipegettünk, hozzá valami nivos francia bort ittunk (valamilyen Telegraph), a desszertre pedig már nem is emlékszem.
Innen a Roberto_Cavalli klub-ba mentünk, ahol csak meghivással lehet asztalt foglalni, de egy ott dolgozó macedón ismerős révén sikerült bejutni. Majdnem zárásig, kb 3-ig ott voltunk.
Másnap mégnagyobb élmény volt a 8.30-as kezdésre odaérni. Aznap este korábban, 7-kor találkoztunk, mert egy helyi arab üzleti partner előbb megmutatta a szolgáltatását a szomszédos bevásérlóközpontban, majd meghivott minket a Burj_Khalifa épületben lévő Armani hotel Indiai éttermébe Itt már teljesen elvesztettem a fonalat, hogy mit is ettünk, csak az rémlik, hogy indiai bort ittunk. Asszem kb 6 fogásos kostoló menüt ettünk, közben megnéztük a Dubai szökőkút lélegzetelállitó játékát, és megtudtunk néhány dolgot a Dubai életről is, mint pl hogy havi 2-3 ezer Euróért lehet menedzselt lakást bérelni a torony közelében, és kb 5000 euróért lehet négyzetméterenként lakást venni. Illetve hogy a Burj Kalifában van 900 luxuslakás, az Armani szálloda 6 étteremmel, egy csomó iroda, és a legfelső szinten egy privát mecset csak az ott lakóknak. És persze egybe van épitve a világ legnagyobb bevásárlóközpontjával a Dubai Mall-lal, egy másik kisebb bevásárlóközponttal, az öreg város nevű, újonnan épitett épületegyüttessel, és még 1-2 felhőkarcolóval. Kb egy kisebb városközpont egybeépitve, fedetten. Nagyjából ki sem kell mozdulni a szabad ég alá. És a metrómegállók, és valóban még a buszmegállók is légkondicionáltak!!!
Amúgy a helyiek ezt nem is nagyon teszik meg, vagy ha igen, akkor is autóval. Bár kb 36 fok volt nappal, és 28 éjjel, én az első 2 nap végig öltönyen voltam, és időnként fáztam is. A napfény csak a 3. napon ért először, amikor besokaltam, és a konferencia 2 órás ebédszünetében ledobtam az öltönyt, és kimentem a 4.-en lévő tetőterasz medencéjéhez. Isteni volt.
Délután végre sikerült egy kis időt szakitanom szabad programra. Elrohantam a Dubai Mall-ba, mert onnan lehet fölmenni a Burj Kalifa 124. emeletén lévő kilátóba. De kiderült, hogy a délutáni jegyek mind előre el vannak adva több napra előre, csak sötétedés után vannak üres helyek. Illetve föl lehet menni azonnal is, ha négyszeres árat kifizetek. Mivel ez 25.000 Ft lett volna, én kihagytam. Inkább vásárolgattam, azaz vásárolgattam volna, ha tudtam volna, hogyan kell kezelni egy ilyen kb 1000 boltból álló óriás komplexumot. Becslésem szerint kb 2,5 órát bolyongtam, és összesen kb 30 percet töltöttem el boltokban. ha kinéztem egy boltot a térképen, akkor az minimum fél óra volt, mire megtaláltam. De végül sikerült rábukkannom egy textil boltra, ahol sikerült 2 nagyon klasz anyagot vennem sportzakónak és ingnek.
Vacsorázni a Dubai_Marina városrészben lévő Buddha_Bar étterembe mentünk, ahol fúziós kinai kaját ettünk a la carte. Én valami kókuszos csirkelevest ettem, utána teriaki kacsát, és desszertnek valami exotikus túrótortát. Kaliforniai cirfandlit ittunk, és kapaszkodjatok meg, volt az étlepon egy 13.000 eurós 2005-ös Chatou haut-Brion bor. Barátok közt is több, mint 3,5 mFt... Mivel a hely szép lassan átalakult launge bar-ra, majdnem 2-ig ott maradtunk, akkor már komoly buli volt.
Az utosó nap már kicsit lazább volt a konferencia, igy reggel úszassal kezdtem a tetőteraszon, aztán nyomtam egy igazi Matyis reggelit, joghurtos gyümölcssalival, sushival, tojásránottával, sajtokkal, lekváros kenyérrel, és isteni amerikai palacsintával tetején juharsziruppal és fahéjjal. Délután a szállodával összeépitett kisebb, kb Westend méretű bevásárlóközpontban sikerült még jónéhány vágyott cuccot beszereznem. Azt fontos tudni Dubairól, hogy a kereskedelem Mekkája. Jelenleg a GDP alig több, mint 6%-a jön olajból, és a kereskedelem nagyobb tétel, mint a turizmus. Kb 10 évvel ezelőtt Dubai arról vált hiressé, hogy 0% Áfa miatt nagyon olcsón lehetett elektronikai cikkeket venni, és persze aranyat minden szinben, formában, mennyiségben. Mára ez odáig fajult, hogy ami ott nem található meg, az nem is létezik. Illetve abban nem vagyok biztos, hogy minden megkapható, ami pl az Ecseri piacon, de az biztos, hogy minden ami Párizs, London vagy NewYork luxusüzleteiben. Luxus, luxus, luxus.
Este megint az ereb üzleti partnerrel mentünk vacsorázni, aki legnagyobb örömömre a Maserati Grandturismojával jött értünk. Először elmentünk egy koktélra a Burj_Al_Arab Al Muntaha bárjába (200 m magasan), majd ki a pálmára az Atlantisz szállóban lévő Nobu étterembe. Itt a Budapesten is sokat emlegetett fúziós japán kaja legnépszerűbb változatát kostóltuk végig egy 8 fogásosmenüsoron. Nem mindenről tudom, hogy mi volt, de volt benne majdnem nyers marha, és a Zuma-hoz hasonló fekete tőkehal. Illetve a desszert pontosan az a csoki szuflé volt kis dobozkában, amit Andy Vajna fog tálalni az eheti vacsoracsatában. Ott megnézhetitek. Egyébként a 4 luxus étterem közül nekem ez tetszett a legkevésbé. látszik, hogy túl felkapott, nem kell annyira figyelniük a részletekre, akkor is jönnek a vendégek dögivel. Persze igy is csodás volt. Mivel nekem másnap már reggel 7-kor indult a gépem, megbeszéltem az urakkal, hogy ha ők tovább akarnak maradni, akkor én 11 körül hazataxizom. De a 11-kor még kb csak a 4.-5. fogásnál tartottunk. fél1-re fejeztük be a kaját. Aztán jól átvertek azzal, hogy csak 15-20 percre beugrunk a sanctuary_night_club-ba, és utána megyünk mind haza, ne menjek el. Persze 15 perc alatt be sem jutottunk, és a koktélunk 30 perc múlva jött ki. végül fél2 körül elindultunk haza, és ekkor történt az egész út legviccesebb kalandja. kifogyott a Mazeratiból a benzin. Paff... vendéglátónk gyorsan szerzett egy taxit, és elment benzinért, mig mi ott maradtunk a 7 sávos autópálya szélén a Mazeratival. Szerencsére a fickó gyorsan visszaért. De hát Hééélóóó!!!! Az autópálya szélén kannából tölteni a benzint a Mazeratidba NEM MENŐ!!!
Szóval 3-ra kerültem ágyba, és 4-kor keltem, hogy elérjem a gépemet. Nem volt gondom az alvással a hazaúton. Szerencsére már a jegyemmel sem volt gondom, és jó helyeim is voltak.
Általánosságban Dubairól azt tudom elmondani, hogy egy kis falu, amit körbeépitettek 400 (ird és mond 400) felhőkarcolóval, meg kb 50 bevésérlóközponttal. Én régi épitésű épületeket, amik a 10 évvel ezelőtti várost jelentenék, nem láttam. Biztosan vannak, de nem látszanak a bevásárlóközpontoktól, meg a felhőkarcolóktól. De az is lehet, hogy már mindet lebontották. A 4414 km2-es emirátus kb 60 km-es tengerpartja teljes egészében be van épitve. Kisebb gócpontok találhatóak egymástól 5-10 km-re. 20-30 felhőkarcoló, aztán 2x7 sávos autópálya, aztán megint 20-30 felhőkarcoló. Köztük a tengerparton pedig kb 1 km hosszú egységenként hatalmas kőfalak, amik a gazdag dubai családok hatalmas tengerparti rezidenciáit rejtik. A lakosságnak legfeljebb cak kb 15 %-a helyi, mindenki más bevándorló, nyugati üzletember, miliomos, vagy indiai "rabszolga".
Képeket és videót majd később teszek föl. És menjen el mindekónki maga, ha teheti!
2010. november 1., hétfő
2010. október 26., kedd
2010. október 15., péntek
Yerevan
Sziasztok,
Nehezen tudom ravenni magam az elmenybeszamolo elkeszitesere, mert annyi kellemes elmeny kavarog bennem, hogy felek, irasban nem fogom tudni visszaadni.
Mar az odautunk is nagyon jopofan kezdodott, Geri baratommal es cseh baratnojevel Luckaval talalkoztunk Pragaban.Kijottek ertunk a repterre, majd beutaztunk a varosba, setaltunk egy picit, es egy nagyon jo kis cseh etterembe mentunk vacsorazni. Sult kacsa, lila kaposzta, knedli, hermelin, csapolt sor.. Es persze nagyon jo tarsasag, ismet belekostoltunk a Pragai estebe.. Aztan gyorsan vissza a repterre, es irany tovabb Yerevanba.
Helyi ido szerint reggel 4h15kor erkeztunk meg, (+ 3ora ), de sajnos nem nagyon tudtunk aludni a gepen, igy kicsit faradtan, de nagyon izgatottan erkeztunk! Lilit es Aleksandar mar vart a repteren. A vizumkerelem nem ment konnyen, tul faradtak voltunk, hogy felvegyuk a versenyt a trukkos, am de annal pofatlanabb helyiekkel.. Onnan hazamentunk, minket a Lilit legfiatalabb testvere, Meline szallasolt el. Vele kesobb nagyon osszebaratkoztunk, 25 eves, nagyon jofej, kedves lany.
Gyorsan lefekudtunk, majd del korul volt az ebreszto. Nalunk talalkoztunk, vegre viszontlathattuk Aregot is. Penteken lazabb napot tartottunk, egy finom ormeny kaveval keztunk (olyasmi mint a torok kave, csak nem olyan keseru), a varosban setalgattunk, megneztunk par nevezetesseget, tobbnyire kivulrol.
Elsore engem teljesen lenyugozott a varos, tenyleg nagyvaros, 1,5 millio lakossal, rendezett, nagy utakkal, es szep epuletekkel. A belvarosban volt egy hosszu, ujonnan kialakitott setalo utca, ahol csak 10-15 emeletes ujepitesu hazak alltak. Persze, azert mi tobbnyire tenyleg a belvarosban mozogtunk, de Skopjehoz kepest egy igazi metropolisz!
Lilitek aggodtak, hogy esetleg rosszul viselne a gyomrunk a helyi eteleket, ezert elso este a kozepso lanytestverenek az olasz ettermebe mentunk! A ferje nemetorszagban dolgozott egy olasz etteremben egy olasz sef kezei alatt sok even keresztul, es par eve hazakoltozott, es nyitottak egy olasz ettermet. Azt hiszem minden tulzas nelkul allithatjuk, hogy a Kaukázus legjobb olasz etterme! Nagyon kedvesek voltak, kellemes kis este volt! Finom borokat ittunk, es jokat beszelgettunk!
Masnap reggel /szombaton/ csajos programmal keztunk, Lilit bejelentkezett kozmetikushoz, ugyhogy egy gyors arcmasszazs es pakolas erejeig en is csatlakoztam hozza. Ezutan a bolhapiacra siettunk, aminek egy nagy ezust piac resze van, ahol olcson, igazi gyonyoru kezmuves darabokat lehet vasarolni.
A fiuk sajnos tul koran erkeztek, pont amikor nagyon kezdtem belendulni, de azert sikerult jopar darabbal gazdagitani a keszletem! :-)
A vasarlas utan kulturprogram kovetkezett, ket muzeumba is ellatogattunk. Az elso muzeum az elso ormeny irasos emlekeket orzi, (gyonyoru kezzel festett bibliak, mives konyvboritasok), a masodik pedig egy modern kortars muveszeti galleria volt.
Este az Alexander szuleihez voltunk hivatalosak vacsorara (naluk laktak). Legalabb tizfele ormeny eloetel vart minket, nagyon finom volt minden. Foetelnek egy eleg furi dolgot kaptunk, meg sose hallottam hasonlorol. A serteshust felvertek tejszinhab allagura,(hihetetlen, de tenyleg ez tortent!) majd gombocot formaltak belole fokhagymaval es keves fuszerrel, es mint a szilvasgombocot kifoztek.. Nekem kevesbe fuszeres fasirt ize volt, de az allaga sokkal pepesebb mint egy normal hust.. De tenyleg nagyon finom volt minden!
A vacsora utan egy jazz klubba mentunk, ahol elkepeszto jazz zenet atszottak! Szivar, ormeny konyak, jazz muzsika, kellemes tarsasag, meses volt!!
Vegre eljott a varva vart nagy nap, Areg megkeresztelese! Reggel koran keltem, rohanas fodraszhoz Lilittel, majd oltozkodes, es irany a templom. Az egesz varos le volt zarva, mert aznap volt Yerevan varos 2792.-ik szuletesnapja, es ezert a varos 20 pontjara szinpadokat allitottak, es sehova se lehetett kocsival menni.. Igy unneploben szeltuk at a varost, persze rohanasban, Matyi legnagyobb oromere..
Amikor megerkeztunk eppen mise volt, igy kint varakoztunk. A szertas az oldalso keresztelo kapolnaban volt, igy a nagytemplomba vegul be se mentunk. A szertartasbol sokat nem ertettunk.. Mivel az ormeny apostol vallasban a keresztapa a foszereplo, igy Matyinak kellett csak ormenyul elmondani az elore megtanult szavakat – Hit, remeny, szeretet, keresztseg - majd felemelni Aregot hogy jol lelocsoljak szentelt vizzel.
A szertartas korulbelul fel oraig tartott, elegge izgultunk, hogy mindent jol csinaljunk. Igazabol egy dolog van, ami biztosan kulonbozik: a szertartas utan, Aregot 3 napig nem lehetett megfurdetni (nincs kezmosas sem), es nem lehetett megpuszilni 3 napig. Ez utobbi eleg nehezunkre esett, fokepp, mert mi harom napon belul eljottunk, es jo sokaig nem latjuk majd..
A szertartast egy kellemes ebed kovette egy kozeli etteremben, korulbelul 30an voltunk. Mindenki beszedet mondott, Matyi tartotta a bucsubeszedet, nagyon kitett magaert.. En leginkabb a konnyeimmel kuszkodtem…!
Ezutan hazamentunk picit pihenni, majd bementunk a varosba unnepelni! Mindenhol zene, hompolygo embertomeg, hihetetlen volt. Mindenfele zene: rock, opera, jazz, kareokee.. nagyon jopofa volt, vidam emberek, jo hangulat..aztan a Lilitek hazamentek es a testvereivel belevetettuk magunkat az ejszakaba, egy igazi fustos, alternativ rockkocsma felet talaltunk.
Masnap reggel koran ebreszto, es irany egy felnapos szervezett utazasi irodas tura, angol idegenvezetessel, mind az oten. Itt ket helyett latogattunk meg: egy pogany templomot es a Greghart kolostort. Az utobbi volt a keresztelonk tervezett helyszine, de ott a fopap nem nagyon orult, hogy mi nem ormenyek es romai katolikusok vagyunk, es vegul tul bonyolult lett volna a procedura.. De mind a ket hely nagyon szep volt, ahogy a kepekbol is latszik!
Aztan kora delutan meg kaveztunk egyet, majd Matyival kettesben is csavarogtunk egyet a varosban. Az Ararat hegy, ami Ormenyorszag egyik szimboluma (bar a csucsa mar Torokorszagban van), sajnos vegig nagyon szegyenlos volt, es elbujt a felhok moge. Allitolag tiszta idoben nagyon szepen latszik a varosbol, de sajnos nekunk ez nem jott ossze.. De legalabb lesz miert visszaterni!
Igazabol a sok szep latnivalo mellett, nekem a legnagyobb boldogsagot az jelentette, hogy a Lilit es Aleksandar es csaladjuk igazi csaladtagkent tekintettek rank, es ez nagyon kellemes erzes volt. Rengeteg szeretet kaptunk toluk, es persze Aregtol is! A bucsuzas eleg nehezen ment, mi Areggel rendesen kiborultunk, Areg teljesen vigasztalhatatlan volt.. Nagyon megszerettuk, es most mar egy eletre felelosek vagyunk erte.. Nehez lesz fentartani ezt a kapcsolatot, de minden tolunk telhetot megteszunk!
Puszi, Fanni
Nehezen tudom ravenni magam az elmenybeszamolo elkeszitesere, mert annyi kellemes elmeny kavarog bennem, hogy felek, irasban nem fogom tudni visszaadni.
Mar az odautunk is nagyon jopofan kezdodott, Geri baratommal es cseh baratnojevel Luckaval talalkoztunk Pragaban.Kijottek ertunk a repterre, majd beutaztunk a varosba, setaltunk egy picit, es egy nagyon jo kis cseh etterembe mentunk vacsorazni. Sult kacsa, lila kaposzta, knedli, hermelin, csapolt sor.. Es persze nagyon jo tarsasag, ismet belekostoltunk a Pragai estebe.. Aztan gyorsan vissza a repterre, es irany tovabb Yerevanba.
Helyi ido szerint reggel 4h15kor erkeztunk meg, (+ 3ora ), de sajnos nem nagyon tudtunk aludni a gepen, igy kicsit faradtan, de nagyon izgatottan erkeztunk! Lilit es Aleksandar mar vart a repteren. A vizumkerelem nem ment konnyen, tul faradtak voltunk, hogy felvegyuk a versenyt a trukkos, am de annal pofatlanabb helyiekkel.. Onnan hazamentunk, minket a Lilit legfiatalabb testvere, Meline szallasolt el. Vele kesobb nagyon osszebaratkoztunk, 25 eves, nagyon jofej, kedves lany.
Gyorsan lefekudtunk, majd del korul volt az ebreszto. Nalunk talalkoztunk, vegre viszontlathattuk Aregot is. Penteken lazabb napot tartottunk, egy finom ormeny kaveval keztunk (olyasmi mint a torok kave, csak nem olyan keseru), a varosban setalgattunk, megneztunk par nevezetesseget, tobbnyire kivulrol.
Elsore engem teljesen lenyugozott a varos, tenyleg nagyvaros, 1,5 millio lakossal, rendezett, nagy utakkal, es szep epuletekkel. A belvarosban volt egy hosszu, ujonnan kialakitott setalo utca, ahol csak 10-15 emeletes ujepitesu hazak alltak. Persze, azert mi tobbnyire tenyleg a belvarosban mozogtunk, de Skopjehoz kepest egy igazi metropolisz!
Lilitek aggodtak, hogy esetleg rosszul viselne a gyomrunk a helyi eteleket, ezert elso este a kozepso lanytestverenek az olasz ettermebe mentunk! A ferje nemetorszagban dolgozott egy olasz etteremben egy olasz sef kezei alatt sok even keresztul, es par eve hazakoltozott, es nyitottak egy olasz ettermet. Azt hiszem minden tulzas nelkul allithatjuk, hogy a Kaukázus legjobb olasz etterme! Nagyon kedvesek voltak, kellemes kis este volt! Finom borokat ittunk, es jokat beszelgettunk!
Masnap reggel /szombaton/ csajos programmal keztunk, Lilit bejelentkezett kozmetikushoz, ugyhogy egy gyors arcmasszazs es pakolas erejeig en is csatlakoztam hozza. Ezutan a bolhapiacra siettunk, aminek egy nagy ezust piac resze van, ahol olcson, igazi gyonyoru kezmuves darabokat lehet vasarolni.
A fiuk sajnos tul koran erkeztek, pont amikor nagyon kezdtem belendulni, de azert sikerult jopar darabbal gazdagitani a keszletem! :-)
A vasarlas utan kulturprogram kovetkezett, ket muzeumba is ellatogattunk. Az elso muzeum az elso ormeny irasos emlekeket orzi, (gyonyoru kezzel festett bibliak, mives konyvboritasok), a masodik pedig egy modern kortars muveszeti galleria volt.
Este az Alexander szuleihez voltunk hivatalosak vacsorara (naluk laktak). Legalabb tizfele ormeny eloetel vart minket, nagyon finom volt minden. Foetelnek egy eleg furi dolgot kaptunk, meg sose hallottam hasonlorol. A serteshust felvertek tejszinhab allagura,(hihetetlen, de tenyleg ez tortent!) majd gombocot formaltak belole fokhagymaval es keves fuszerrel, es mint a szilvasgombocot kifoztek.. Nekem kevesbe fuszeres fasirt ize volt, de az allaga sokkal pepesebb mint egy normal hust.. De tenyleg nagyon finom volt minden!
A vacsora utan egy jazz klubba mentunk, ahol elkepeszto jazz zenet atszottak! Szivar, ormeny konyak, jazz muzsika, kellemes tarsasag, meses volt!!
Vegre eljott a varva vart nagy nap, Areg megkeresztelese! Reggel koran keltem, rohanas fodraszhoz Lilittel, majd oltozkodes, es irany a templom. Az egesz varos le volt zarva, mert aznap volt Yerevan varos 2792.-ik szuletesnapja, es ezert a varos 20 pontjara szinpadokat allitottak, es sehova se lehetett kocsival menni.. Igy unneploben szeltuk at a varost, persze rohanasban, Matyi legnagyobb oromere..
Amikor megerkeztunk eppen mise volt, igy kint varakoztunk. A szertas az oldalso keresztelo kapolnaban volt, igy a nagytemplomba vegul be se mentunk. A szertartasbol sokat nem ertettunk.. Mivel az ormeny apostol vallasban a keresztapa a foszereplo, igy Matyinak kellett csak ormenyul elmondani az elore megtanult szavakat – Hit, remeny, szeretet, keresztseg - majd felemelni Aregot hogy jol lelocsoljak szentelt vizzel.
A szertartas korulbelul fel oraig tartott, elegge izgultunk, hogy mindent jol csinaljunk. Igazabol egy dolog van, ami biztosan kulonbozik: a szertartas utan, Aregot 3 napig nem lehetett megfurdetni (nincs kezmosas sem), es nem lehetett megpuszilni 3 napig. Ez utobbi eleg nehezunkre esett, fokepp, mert mi harom napon belul eljottunk, es jo sokaig nem latjuk majd..
A szertartast egy kellemes ebed kovette egy kozeli etteremben, korulbelul 30an voltunk. Mindenki beszedet mondott, Matyi tartotta a bucsubeszedet, nagyon kitett magaert.. En leginkabb a konnyeimmel kuszkodtem…!
Ezutan hazamentunk picit pihenni, majd bementunk a varosba unnepelni! Mindenhol zene, hompolygo embertomeg, hihetetlen volt. Mindenfele zene: rock, opera, jazz, kareokee.. nagyon jopofa volt, vidam emberek, jo hangulat..aztan a Lilitek hazamentek es a testvereivel belevetettuk magunkat az ejszakaba, egy igazi fustos, alternativ rockkocsma felet talaltunk.
Masnap reggel koran ebreszto, es irany egy felnapos szervezett utazasi irodas tura, angol idegenvezetessel, mind az oten. Itt ket helyett latogattunk meg: egy pogany templomot es a Greghart kolostort. Az utobbi volt a keresztelonk tervezett helyszine, de ott a fopap nem nagyon orult, hogy mi nem ormenyek es romai katolikusok vagyunk, es vegul tul bonyolult lett volna a procedura.. De mind a ket hely nagyon szep volt, ahogy a kepekbol is latszik!
Aztan kora delutan meg kaveztunk egyet, majd Matyival kettesben is csavarogtunk egyet a varosban. Az Ararat hegy, ami Ormenyorszag egyik szimboluma (bar a csucsa mar Torokorszagban van), sajnos vegig nagyon szegyenlos volt, es elbujt a felhok moge. Allitolag tiszta idoben nagyon szepen latszik a varosbol, de sajnos nekunk ez nem jott ossze.. De legalabb lesz miert visszaterni!
Igazabol a sok szep latnivalo mellett, nekem a legnagyobb boldogsagot az jelentette, hogy a Lilit es Aleksandar es csaladjuk igazi csaladtagkent tekintettek rank, es ez nagyon kellemes erzes volt. Rengeteg szeretet kaptunk toluk, es persze Aregtol is! A bucsuzas eleg nehezen ment, mi Areggel rendesen kiborultunk, Areg teljesen vigasztalhatatlan volt.. Nagyon megszerettuk, es most mar egy eletre felelosek vagyunk erte.. Nehez lesz fentartani ezt a kapcsolatot, de minden tolunk telhetot megteszunk!
Puszi, Fanni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
