Mielőtt bármit írnék az itteni életemről, szeretném megköszönni, hogy ennyien eljöttetek a búcsúbulimra! Elkezdtem összeírni, hogy hányan voltunk, és 60 felett volt.... olyan jó érzés volt, bár sajnálom, hogy nem jutott mindenkire elegendő időm, pedig nagyon szerettem volna! A kemény mag reggel 6ig bírta..
És külön köszönet az emlékkönyvért, alig vártam,hogy végre hazaérjek, és elolvassam.. Úgyhogy végül könnyes szemmel csak 7 után kerültem ágyba.
A virág is szerencsésen túlélte, bár Matyit minden határon megkínozták miatta, de végül mindig kikönyörögte, és most a nappali étkezőasztalát díszíti (addig se kell főznöm :-)..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése