Vendégségben

Van abban valmi pikáns, amikor Macedónia legelitebb lakóparkjának tulajdonosa - ahol nekünk is ajánlottak egy lakást anno - kikapja a kezemből a koszos tányért, visszatessékel a helyemre egy "Sir, I'll do it" kiséretében, és elszalad tisztáért. Hát ilyenek történtek 2 hete hétvégén...
Történt ugyanis, hogy a Fanni által már részletezett koncert után a lakoparktulajfi, haverjaival hajnali 4-kor kitalálta, hogy márpedig ők Tose iránti tiszteletükből kiállnak a teraszra, fullra nyomják az erősítőt, és belecsapnak az elektromos gitár húrjai közé. Kár, hogy a főnököm hálója mellett történt mindez...
Na innen eredt a meghívás, amikor is az egyik igazi Macedón oligarha a lakoparkhoz tartozó tó közepén vendégelt meg miket (fönököm, 3 német felsővezető, meg a kabinet) saját maga készített grill ebédre. Én ültem mellette.

Ráadásul a főnököm kitalálta, hogy ezt összeköthetnénk egy kis lövészettel is. Szóval előtte elruccantunk a lőtérre, ahol mellesleg éppen a rendőrség különleges alakulata (tigers) tartott mesterlövész gyekorlatot. Lőttem pisztollyal 10 méterre, második sorozatra 10/10 talált, és 2-3 középre ment, elnyomtam egy 30-as tárat kalasnyikovval 30 méterre, de őszintén, fogalmam sincs, hogy hova mentek a golyók. De lőtt mint az állat, az biztos. Végül távcsöves vadászpuskával fejeltük meg a dolgot 100 méterre. Sajnos többen lőttünk egy céltáblára, így ezt az eredményemet sem tudom. De lehet, hogy már az is siker, hogy nem lett lila a vállam, akkorát rugott.

Aztán jött az ebéd, meg a parola. A fazon kezesbárány volt, ebéd után átinvitált minket a saját 800 nm-es villájába, ami a másik tó partján állt, olyan medencével a házon belül, hogy még trambulin is volt. Ott még toltunk egy kis palacsintát, amit kb a házvezetőnő sütött, és a gitárbajnok fia megigérte, hogy beszervez valami harmadosztályú kosárlabdacsapatba, aztán elköszöntünk. Tényleg vicces volt!!!
Másnap (vasárnap), Annamarival és Zolival mentünk el kirándulni. Az albán határ felé vettük az irányt. A Matka völgyben lévő víztározó partján ebédeltünk, majd meglátogattuk Macedónia egyik legnagyobb presztizsű kolostorát.
Nagyon érdekesek ezek a kolostorok. Igazából nem túl nagyok, és nem emlékeztetnek a katolikus kolostorok zártságára. A szerzetesek utkároztak le-föl a fa lépcsőkön, a turisták fényképeztek. Na persze nem kell azt hinni, hogy hatalmas turistaáradat van, de voltunk páran, ráadásul egy kisebb esküvő is éppen akkor végzett, ami további 15-20 embert adott a keretbe. Egy kis templom, gyönyörű kilátás, és favázas, 4-5 emeletes meredek sziklafalra épített lakóépületek, így lehetne jellemezni.
Elmentünk Debar-ba is, ami közvetlenül az albán határnál fekvő kisváros, Tetovó után ez a 2. legnagyobb albán többségű város. Gondoltunk fagyizunk egyet, mert nagyon klassz volt az idő. Na hát kb úgy éreztük magunkat, mint amikor a fehért NewYorkiak betévednek bronxba. Annamari audijával, képzelhetitek... Egy darabig nem is mertünk megállni. Kaotikus belváros, emberek az utcán, méregető tekintetek, jaj. Fagyizót persze nem találtunk, de még jégkrémet sem a boltban. Viszont Nestlé Fittness cornflakest igen!!! Ez ugyanis Skopjéban hetek óta fellelhetetlen. Szóval vettem két dobozzal, aztán úgy iszkoltunk, hogy hátra se néztünk.
Visszafelé azért bepótoltuk az édesség hiányt. A matka völgyi síparadicsomnál megáltunk, és egy kellemesen jó állapotban lévő szállodábn palacsintáztunk. A helyzet az, hogyha a pályák is olyan színvonlasak, mint a szálloda/étterem, és tényleg úgy néznek ki, mint a képeken, akkor nyugodtan jöhettek síelni!!!