Már 2 teljes hét is eltelt Fanni szülinapi bulija óta, de még mindig nem sikerült új bejegyzést produkálnunk. Ennek legfőbb oka, hogy Fanni rendkivül izgalmas napokat él meg, de nem ér rá irni, velem meg nem történik semmi. Na ez igy nem igaz! De tény, hogy Fanni igen csak elfoglalt, meg nála van a fényképező, amiről föl kellene tölteni a képeket.
Addigi is röviden arról, hogy mi történt az elmúlt két hétben. Hát Skopjéban nem sok minden. A legnagyobb esemény az volt, hogy beszereltettem a 2. beltéri egységet is, igy ha meglesz a 2. tévénk (amit a főbérlő már jó ideje igérget), akkor a teraszon is lehet majd tv-zni. Juhúúúú
Múlt hétvégén Andreáék esküvőjén voltunk, fantasztikus volt. Én rendesen rékészültem, a lehető legkevesebbe aludtam előtte héten (Fanni barátai itt voltak keddig, aztán meg takaritottam), és a minél jobb hatás kedvéért egy gyomorrontást is bevetettem csütörtök-péntekre. Szóval majd, hogy nem teljes végkimerültségben estem be az esküvőre, igy a várt hatás nem is maradt el. 2 körül már olyan mértékben forgott velem a világ, hogy le kellett ülnöm a teraszon, és mivel Fanni 1 órányi lelkes buzditása sem volt elég, hogy újra elinduljon a boogie, úgy döntöttünk, hogy visszavonulunk. Kár! Állitólag majdnam 7-ig tartott a buli. :-(
Most hétvégén Tiranában voltam. Macedóniában 25-e, hétfő állami ünnep volt (Cirilt és Metódot ünnepeltük), szombat délelőtt mentem, és hétfőn délelőtt jöttem vissza. Nem csak a csodálatos táj, jólét és kultúra vonzott, hanem az is, hogy 25-én hétfőn volt Fanni nagy rendezvénye, és ezért nem tudott visszajönni Szkopjéba a hétvégére. Hát én mentem. Ismét csak nagy kaland volt.
Szombaton is és vasárnap is Dürresben voltunk a tengernél. Vasárnap a klasszikus tengerparti strandolós programot nyomtuk. Araszolás odafelé, aszalódás a napon, flegma pincérek, reménytelen küzdelem, hogy megszabaduljunk a ránkragadt homoktól, majd araszolás vissza.
Az araszolás külön megérne egy fejezetet, de félek annyire haragos hangvételű lenne, hogy Fanni teljesen berágna az albán jóhir amortizálásáért. Szóval legyen elég annyi, hogy az albánok egyszerűen tökéjre fejlesztették az araszolást. Mindenféle logika és szabályszerűség nélkül nyomják. Pontosabban van elv: 'ha van hely előzni, hát miért állnék a sorban'. És ehhez az elvhez ráadásul vakbuzgón ragaszkodnak, teljesen függetlenül attól, hogy milyen felőleten előznek, vagy hogy hova jutnak vele. Praktikusan volt a Dürresi strandoktól a város felé vezető úton 2-3 olyan pont, ahol tényleg csak egy oda és egy vissza haladó autó fért el. Jellemzően hidak. Ezek között azonban volt, hogy 5-6 sávban is haladtak az autók. Árkon bokron át, a hegyoldaloban, a vizben. Praktikusan 500 méterenként kell álljon egy rendőr, aki próbálja a szembejövő sávból visszaterelgetni az autókat. Egy menő audi R8 sofőr pl inkább a szembejövőket tolja le az árokba, keményen villogtatva, dudálva, mig a terepjárósok a mezőn, vagy az éppen épőlü út murváján előznek. És mivel kb az autók 60%-a igy tesz, olyan mérhetetlen pr keletkezik, hogy a naplemetét szinte nem is lehet már látni.
Ezek után az autópálya belső sávjában megálló (utast felvevő) busz már tényleg csak a hab a tortán.
Mellékelek pár képet:
Szakynak külön: Enver Hodja mauzóleuma
Egy klasszikus bunker a határ közelében (legaláb 300 van ott belőle, de a tengerparton is ilyenekben van a büfé
Autómosó
32 fok, és havas hegycsúcs (ez mér Macedónia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése