Sziasztok,
Sok minden történt amióta nem írtam!
Volt egy felejthetetlen hétvégénk Ohridban, nagyon szerettük, gyönyörű hely. Két és fél óra kocsival a hegyek között, de tényleg megéri! Mondjuk az út eleje nagyon vicces volt, két sávos autópálya, amelynek a szélén, a leállósávban barackot és dinnyét árulnak...
Majd Matyi rak fel még képeket, sajnos az én gépem meghalt, úgyhogy én nem tudok. De azt hiszem ezt látni kell mindenkinek! Olyan mintha tenger lenne, nagyon szép. Most még nagyon kevesen voltak, remélem nem lesz túl zsúfolt júliusban sem.
Múlt héten voltunk teniszezni, nagyon élveztem! Matyi talán kevésbé, mert alighogy lejárt az 1 óra, levadászta nekem a mellettünk lévő pályán lévő teniszoktatót, és "beutalt" gyakorolni! :-)
Eddig kétszer voltam, nagyon élvezem, jó fárasztó, különösen hogy reggel 10-11 között játszom, amikor már közel 30 fok van.. Holnap megyünk Matyival, majd jól elverem...
Holnap lesz az első macedón órám, kicsit izgulok.. Bár a takírítónővel nagyon jól haladok, mindig beszéletünk 10 percet reggel, tiszta kabaré..Matyi kint volt a konyhában, mi az előszobában beszélgettünk, amikor a Matyi megkérdezte, hogy miről volt szó, és elmondtam neki, hogy a néni a kakasainak elviszi a száraz kenyeret, jót nevetett..de tényleg vicces, ahogy kézzel lábbal mutogatunk, és a hihetetlenül gazdag 10 szavas készletemmet használom..
Járunk futni is, nagyon élvezem, csak elindulni nehéz, de próbálunk rendszeresen, hetente kétszer elmenni.
Szombaton lesz a Maktel Olympia, Matyi kosárlabdában indul, bár úgy tűnik, hogy egyenlőre én lelkesebb vagyok.. Az első díj egy 15 órás buszút Magyarországra, a nemzetközi megmérettetésre, (na ez az, amit nagyon szeretne elkerülni) a második díj ingyenes internet (ez van neki), a harmadik díj pedig nem tudok mi, na erre hajt. De én tényleg kiváncsi vagyok, hogy játszik, még sose láttam.. Remélem azért pár dolgot ellesett a korfball taktikámból, és akkor nem hoz rám szégyent.. :-)
Kezd összeállni a nyári terv is, úgy tűnik több időt fogunk otthon tölteni, mint itt, legalábbis én, már nagyon várom.
Tegnap voltunk egy BBQ partin, az egyik magyar nőnél, nagyon jó volt, ott találkoztam egy német pasinak a barátnőjével, aki itt él, és említette, hogy létezik egy nemzetközi női szövetség, amely az ilyen külföldön élő "háziasszonyok" életét próbálják gyakorlati információkkal, és különböző szervezett programokkal izgalmasabbá tenni. Borzalmasan hangzik, (az ilyen unatkozó nőktől próbáltam mindig távol tartani magam) de lehet, hogy ráfanyalodok, szeptemberben kezdődik újra, most nyári szünet van. Közös ebédek, programok, sport és egyéb tevékenységek:
Painting/art class
Low impact aerobics
Pilates
Tai-Chi
Yoga
Belly Dancing
MahjongBook Club
Hiking
Energy Healing (LaHoChi)
Amateur dramatics group
Hát nem tudom...Ez olyan borzalmasan idegennek tűnik tőlem, de lehet, hogy szeptemberig megszokom a gondolatot. Egyébként pedig mindenféle szervezeteket segítenek, ez a része érdekelne. Állítólag 25-60 éves korig vannak nők... meglátjuk.
Addig is élvezem a teniszóráimat, a görkorizást, a futást..hogy a nyári tornára fomában legyek..
Matyi azt hiszem nem írta, de múlt héten a főbérlőink vettek nekünk virágokat a teraszra! Kis tuyákat, 8 darabot. Nagyon kis aranyosak, inkább Tuya ág meretűek, de eléggé félünk, mert levágták a gyökereiket, csak tényleg a főgyökeret hagyták meg, úgyhogy nagyon kell figyelni rájuk, naponta 3szor locsoljuk őket, slaggal spricceljük a leveleiket, a napernyővel árnyékoljuk őket, beszélünk hozzájuk... Azt hiszem nagyon jó dolguk van, remélem túl élik ezt a meleget, amíg picit megerősösik a gyökerük.
A medencével nem nagyon boldogulunk, mire felmelegszik koszos lesz, és elég nyálkás is, és valami fehér por is kiül a falára. Javasolták, hogy vegyünk PH mérőt (ami kicsit túlzás egy gumimedencéhez), és klórtablettát rakjunk bele, úgyhogy ennek majd otthon utána járunk.
Puszi, Fanni
2008. június 23., hétfő
Kirándulós hétvége
Helló Minden Kedves Olvasónak!
Újabb hétvége tellt el, és meg kell, hogy nyugtassalak benneteket, most sem éreztük borzasztóan magunkat.
Bár a Porugálok és a Hollandok kiesésével érzékeny veszteségeket szenvedtünk (főleg Fanni futballmoivációja terén, ami ezért engem is kényelmetlenül érint), azért sikerült feledtetni a bánatot egyéb programokkal.
Szobaton Monica-val találkoztunk (Kosaras csaj, Varsányi Andris cimborán barátnője, lejjebb már olvashattatok róla), és együtt ebédeltünk, egy nagyon hangulatos Skopje melletti étterem diófái alatt. Ettünk Macedón pitét, békacombot, és bárányt. Utána pedig elemntünk a Matka völgybe egy gyors kirándulásra. Ez kb 30 percre van a várostól, és annak ellenére, hogy egy vizierőmű okozta mesterséges tó a fő látványosság, gyönyörű. Felraktam egy képet is.
Vasárnap pedig amellett, hogy jött a takinéni, délután egy magyar kolléganőmnél voltunk kerti sütögetésen és beszélgetésen. Nagyon klassz volt, voltak Macedónok, Németek és Magyarok. Jót ettünk, ittunk bolti pálinkát, bolti Rakkiát (ez a helyi törkölypálinka), és a végén házi Rakkiát. Az volt a legjobb. Igazán jól szórakoztunk. És mivel a polgármester sem tudott ennél jobb elfoglaltságot kitalélni (a szemközti kertben sütögetett), ezért igazán elégedettek voltunk.
Kár hogy vége lett a hétvégének!
Üdv
2008. június 20., péntek
Reszkess Nadal
Sziasztok!
Mivel Fanni nagyon elfoglalt mostanában, nekem kell irnom. Tegnap végre elmentünk teniszezni. A pálya nagyon kis szutyok volt (Pedig az egyik legelegánsabb tenisz klub, többen ezt ajánlották), de nagyon jót játszottunk. És egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a fejlődést! Reszkess Nadal, a kemény pályás szezont, és Wimbledont talán még valahogy túléled, de a salakos szezonban már velem is számolnod kell!
Fanniban meg a jövő Stefi Gráfja kezdett kibontakozni! A kétkezes tenyeres lecsapásai egyszerűen védhetetlenek!
Ki mer kiállni ellenünk?!?
Mivel Fanni nagyon elfoglalt mostanában, nekem kell irnom. Tegnap végre elmentünk teniszezni. A pálya nagyon kis szutyok volt (Pedig az egyik legelegánsabb tenisz klub, többen ezt ajánlották), de nagyon jót játszottunk. És egyszerűen nem lehetett nem észrevenni a fejlődést! Reszkess Nadal, a kemény pályás szezont, és Wimbledont talán még valahogy túléled, de a salakos szezonban már velem is számolnod kell!
Fanniban meg a jövő Stefi Gráfja kezdett kibontakozni! A kétkezes tenyeres lecsapásai egyszerűen védhetetlenek!
Ki mer kiállni ellenünk?!?
2008. június 18., szerda
Ohrid Matyi szemével
Sziasztok!
A hétvégén Ohridban voltunk. Itt múlt péntekre esett a halottak napja szerű (???) ortodox vallási ünnep, szóval fölkerekedtünk, és meglátogattunk Macedónia gyöngyszemét, Ciril és Metód munkásságának kiindulópontját, minden macedón szive csücskét, a partra épitett kávézók mekkáját, az ország délnyugati szélén, az Albán határon lévő tó partján, a hegyoldali sziklákra épült várost, Ohridot.
2,5 óra út, ebből 40 perc autópályán. Szerencsére a szerpentinek nagy része kapaszkodósávos, mert 1100 méterre is föl kellett kapaszkodni. De az út nagyon jó minőségű, és alig volt forgalom.
A hétvégén Ohridban voltunk. Itt múlt péntekre esett a halottak napja szerű (???) ortodox vallási ünnep, szóval fölkerekedtünk, és meglátogattunk Macedónia gyöngyszemét, Ciril és Metód munkásságának kiindulópontját, minden macedón szive csücskét, a partra épitett kávézók mekkáját, az ország délnyugati szélén, az Albán határon lévő tó partján, a hegyoldali sziklákra épült várost, Ohridot.
2,5 óra út, ebből 40 perc autópályán. Szerencsére a szerpentinek nagy része kapaszkodósávos, mert 1100 méterre is föl kellett kapaszkodni. De az út nagyon jó minőségű, és alig volt forgalom.A város gyönyörű! Tényleg érdemes megnézni. No nem egy Róma, vagy Párizs, de a kis óváros, szűk sikátoraival, és az egymást érő ókori, ókeresztény, meg középkori műemlékeivel nagyon hangulatos. És a kávé a Liquid kávézó tóparti asztalánál kihagyhatatlan.
Kedvcsinálásként fölrakok 2 képet!
Gyertek!
Üdv
2008. június 12., csütörtök
Összefoglaló 6 hét után - folyt.
Aztán megjött Fanni, és hirtelen csomó minden megváltozott. Végre el lehetett foglalni a felső szintet is (kitakaritották a teraszt, elkészült a bútor, és "medencénk is lett". Ráadásul beköszöntött az igazi kánikula. Kedd déltájban a főtéren lévő közhőmérő 42 fokot mutatott, az autóm este hazainduláskor 41-et. Mondjuk ez utóbbi a 10 perces út alatt lement egészen 38-ig.
Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy egy régi jó barátom, Varsányi Andris, akivel még gimi alatt kosaraztam együtt a Matáv Pécs junior csapatában, éppen Skopjében van, és éppen meglátott, amikor a 42 fokot mutató hőmérőt lestük, és iwiw-en utolért. Másnap este már találkoztunk is, elmentünk négyesben a Dal Mat Fu étterembe, ami tökéletesen a város szivében van, hatalmas terasza van, a pincérek beszélnek angolul, és átlagon felüli a kiszolgálás sebessége, na meg az adagok is.
Andrisékkal még egyszer találkoztunk az egy hét alatt, amig itt volt. kiderült, hogy Zalaegerszegen találkozott Monicaval, aki Macedón és ott légióskodott éppen. Azóta Andris már Kaliforniában, San Joseban él, ott dologzik a Flextronicsnak, mig Monica az utóbbi 2 szezont Németországban töltötte, és most itthon van, készül a válogatottal, csapatkapitányként az Augusztusi EB selejtezőkre. Fantasztikus, hogy éppen igy összefutottunk Skopjában. Kb. 9 éve nem találkoztunk.
Aztán sajnos megjött a rossz idő. Szinte minden nap esett az eső. A nagy nehezen lefoglalt teniszpályánkat is elmosta az eső. Egyszer-kétszer ugyan elmentünk sportolni valamit (Fitness terem, futás, görkori a parkban), meg étteremben is voltunk, de eléggé lelassult az élet.
Most meg ugye focimeccs nézés. Szombat estére bejelentkezett a Főnökünk, hogy mivel itt van 4 napig, szervezzünk valami hangulatos meccsnézést a nyitónepra. Na hát ez totális kudarcba fulladt, mivel Nikolai ragaszkodott ahhoz, hogy kiülősbe menjünk, az eső ragaszkodott ahhoz, hogy zuhogjon, a Skopjeiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy 25 fok alatt, esőben ki nem teszik a lábukat a lakásukból. Úgyhogy a végeredmény az lett, hogy mi kb 2 órán át foglaltuk az asztalt a töküres bár teraszán, hogy Nikolai az első félidő végére odaérjen, majd már a szünetben javasolja, hogy menjünk valahova máshova, ahol melegeb van. Ott aztán meg végképp elveszitse az érdeklődését, velünk együtt. Ma meg az egyik német igazgató szervezett Német-Horvát meccs nézést.
Tegnap aztán a lakás projekt is új lendületet vett. Meghivtuk a főbérlőjéket, és szépen kifejtettük nekik minden ötletünket, ők meg elég nyitottnak tűntek. Talán még növények is lesznek. Csak akkor szorultunk nagyon a sarokba, amikor fején találták a szöget a kérdésükkel, hogy télire hova tesszük őket...
Hajrá Svédország, éljen Wimbledon, gyerünk Nikola Dimitrov!
Csók
Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy egy régi jó barátom, Varsányi Andris, akivel még gimi alatt kosaraztam együtt a Matáv Pécs junior csapatában, éppen Skopjében van, és éppen meglátott, amikor a 42 fokot mutató hőmérőt lestük, és iwiw-en utolért. Másnap este már találkoztunk is, elmentünk négyesben a Dal Mat Fu étterembe, ami tökéletesen a város szivében van, hatalmas terasza van, a pincérek beszélnek angolul, és átlagon felüli a kiszolgálás sebessége, na meg az adagok is.
Andrisékkal még egyszer találkoztunk az egy hét alatt, amig itt volt. kiderült, hogy Zalaegerszegen találkozott Monicaval, aki Macedón és ott légióskodott éppen. Azóta Andris már Kaliforniában, San Joseban él, ott dologzik a Flextronicsnak, mig Monica az utóbbi 2 szezont Németországban töltötte, és most itthon van, készül a válogatottal, csapatkapitányként az Augusztusi EB selejtezőkre. Fantasztikus, hogy éppen igy összefutottunk Skopjában. Kb. 9 éve nem találkoztunk.
Aztán sajnos megjött a rossz idő. Szinte minden nap esett az eső. A nagy nehezen lefoglalt teniszpályánkat is elmosta az eső. Egyszer-kétszer ugyan elmentünk sportolni valamit (Fitness terem, futás, görkori a parkban), meg étteremben is voltunk, de eléggé lelassult az élet.
Most meg ugye focimeccs nézés. Szombat estére bejelentkezett a Főnökünk, hogy mivel itt van 4 napig, szervezzünk valami hangulatos meccsnézést a nyitónepra. Na hát ez totális kudarcba fulladt, mivel Nikolai ragaszkodott ahhoz, hogy kiülősbe menjünk, az eső ragaszkodott ahhoz, hogy zuhogjon, a Skopjeiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy 25 fok alatt, esőben ki nem teszik a lábukat a lakásukból. Úgyhogy a végeredmény az lett, hogy mi kb 2 órán át foglaltuk az asztalt a töküres bár teraszán, hogy Nikolai az első félidő végére odaérjen, majd már a szünetben javasolja, hogy menjünk valahova máshova, ahol melegeb van. Ott aztán meg végképp elveszitse az érdeklődését, velünk együtt. Ma meg az egyik német igazgató szervezett Német-Horvát meccs nézést.
Tegnap aztán a lakás projekt is új lendületet vett. Meghivtuk a főbérlőjéket, és szépen kifejtettük nekik minden ötletünket, ők meg elég nyitottnak tűntek. Talán még növények is lesznek. Csak akkor szorultunk nagyon a sarokba, amikor fején találták a szöget a kérdésükkel, hogy télire hova tesszük őket...
Hajrá Svédország, éljen Wimbledon, gyerünk Nikola Dimitrov!
Csók
2008. június 11., szerda
Összefoglaló 6 hét után
Jó, tudom, kicsit elmaradtam az irogatással, de hát nem olyan könnyű dolog ez! Egyrészt a gépemen otthon szinte nonstop virusirtó fut - nem sok eredménnyel - ami rendesen leterheli szegénykémet, és2/5 karaktert elfelejt fölfogni (lásd előző bejegyzésben: jl érük agukat). Másrészt a kedves adwerb - ami megfertőzte gépemet - időnként kifejti áldásos hatását, ésmindenféle idióta rekéámokat jelenit meg. No meg persze munka, NBA döntő, Roland Gaross, EURO2008, Queens, Churchill kupa... Kevés idő marad irni. De igyekszem bepótolni!
6 hete, hogy itt vagyok! Az első 3-at egyedül töltöttem, az elég rossz volt. Nomád körülmények, minden ismeretlen, izgalom a munkában.
A lakást úgy vettem át, hogy csak alap felszerelések voltak meg. Nappaliban TV, ülőgarnitúra, vendégszobában egy kanapé, konyhában meg pár tányér. De háll istennek folyamatosan jönnek az újabb és őjabb felszerelések. Bár még most is 3/5 nap jön valami szerelő. Szerencsére az internetet is sikerült beköttetnem már az első péntekre.
A várost kezdem megismerni. A vártnál sokkal hamarabb, a 4. napon megkaptam az autómat. Bár az úthálózat rendkivül kaotikus. Össze-vissza mennek az utak, imádják a 3 sávos egy irányú utakat, mindenféle felfestés, tábla nélkül. A 3 sáv csak úgy a szélesség alapján hozzávetőlegesen becsülhető, mert felfestve tényleg nincs, és összevissza mennek. Index nélkül, kereszbe, mindkét oldalon vészvillogóval lehúzódva, stb. És ami még jobb, hogy látszik, hogy pár éve alakithatták ki ezt a rendszert, mert minden kereszteződés tele van nem használt lekanyarodósávokkal. Na én úgy eltévedtem 2 hétig minden este hazafelé, hogy hú. De lassan megtanulom. Már az első tankolásomon is túl vagyok.
A munka nagyon nehéznek indult. Az első 2 hétben volt 2x 3 óra felsővezetői értekezlet, igazgatói, Maktel Board, T-Mobile Board, Üzleti beszámoló, Kormánnyal való találkozó, Meg gigantikus márkaváltási rendezvények. Aztán elment a CEO szabadságra, és azóta csak 3 napot volt itt. Szóval szerencsére jutott idő az ismerkedésre. Most is épp Bonnban van. De holnaptól 2 hétig egyedül leszek. Jovica a kabinet társam szabadságra megy! Jaj
Aztán 3 hét után hazamentem 3 napra, hála a vizum procedúrának! Munkavállalási engedélyt nagyon könnyű itt szerezni! Pont 2,5 hónapja adtam le az első papirokat, és most ott tartunk, hogy a Budapesti Macedón nagykövetség várja az itteni külügyminisztérium visszajelzését arról, hogy megkaphatom-e azt a 30 napos vizumot, amiért majd haza kell megint menjek (Hurrá! Ez a jó része), ami csak 1 belépésre jogosit, tehát utána 30 napig nem hagyhatom el az országot a nyár közepén, és amivel itt elmehetek a Belügyminisztériumba munkavállalási engedélyt igényelni. Ez utóbbi lesz szerintem a legdurvább, már csak azért is, mert egy olyan légkondi nélküli épület 9. emeletére kell menni, ahol csak a 7. és 17. emeleten áll meg a lift, és 17%-os a rendelkezésre állása. Szóval ha épp működik, akkor sem biztos, hogy megéri beszállni, mert több, mint 50% az esélye hogy épp elromlik két szint között (amit ugye az 1-9-et jelenti).
Na a visszautam sem volt semmi. A jó öreg kis piros Peugeottal jöttem vissza, hogy Fanninak legyen autója. Persze telepakolva mindenféle cuccokkal a Horvát-Szerb-Macedón vámosok kéjes örömére. Ott kezdődött, hogy "Piroska" esetében már nem lehetünk biztosak abban, hogy kibirja az utat, ezért a lehető legkimélőbb üzemmódot kellett alkalmazni. 90 fölé a csak a legszükségesebb esetekben mentem. Aztán 20-25 perc alatt sikerült meggyőznöm a magyar határőröket, hogy nem lopott az autó annak ellenére, hogy Anyukám nevén van, és nekem nincs meghatalmazásom. Aztán 12 év német tanulásomnak köszönhetően fél óra német ékesszólásnak köszönhetően a horvát határőr is beleeggyezett, hogy elkezdjem visszapakolni mindazt, amit másodpercek alatt kihajigált az autóból. Mindenesetre hallva a nagy "német" hős nyilatkozatait a ZDF-en, Lukas Podolski is megirigyelte volna a körmondataimat. A tapasztalatokkal fölvértezve, a szerb vámosnál már azt is sikerült elérnem, hogy ki sem kellett pakolnom az autóból, elég volt csak kinyitogatnom az ajtókat, meg a csomagtartót. Ha tudták volnak, hogy 12 liter Villányi vörös van bent... Aztán ahogy haladtam délre, egyre jobban elolvadt az autóm hátránya a többi autóval szemben, és leszámitva néhány Bulgár nagyágyút, Nis környékén már szinte alig akadt, aki megelőzott volna. Sőt! Néhány Zastava és kiszuperált Yugo mellett úgy suhantam el, hogy öröm volt nézni. Hja, azok a szép idők, amikor a Kenese-Siófok szakaszon még a 160-at is kihajtottuk Piroskából... Rendőrrel egész úton csak egyszer találkoztam, még az autópálya előtt. Egy VHS kamerának tűnő eszközzel, meg egy óvodai közlekedési táblával (tudjátok, az a fehér ping-pong ütő, aminek egyik felén piros, másikon zöld pötty van) voltak feszerelve. Elképzelésem sincs, hogy épp mennyi lehetett ott a sebességhatár. Ez gyakorlatilag követhetetlen, mivel város vége táblák nincsenek, és a "sebességkorlátozás a következő kereszteződésig érvényes" elv szerintem ott nem érvényes, de legalább is megállapithatatlan, hogy mi számit kereszteződésnek. De végül nem büntettek meg! Sőt jól kiröhögtek, hogy magamtól megálltam. De hát mit tudtam én, hogy mit próbál mutatni azzal a hülye ping-pong ütőjével. Feltehetőleg azt, hogy tovább...
Ezen kivül a legnagyobb döbbenetet az keltette bennem, hogy a hülye GPS 50 km-en át minden kereszteződésnél el akart küldeni Pristina felé. Nem tűnt föl, hogy a személyautó/busz/kerékpár/gyalogos sorban páncélautót is lehetett választani...
No meg a Macedón határ! Ahol aszfaltos útra nem futotta a "senki földjén" A vámos tisztán érthetően kérte tőlem a "Zöld kártya"-t (láthatóan szignifikáns forgalmat bonyolit az 5-10 fős magyarság), és ahol előttem 3 Skopjei autóból kipakoltatták az 1-1 sporttáskányi csomagot, tüzetesen átvizsgálva azokat, de azt nem tudták kivárni türelemmel a vámosok, hogy a határőr végezzen a papirjaim ellenörzésével, igy becammogtak a kuckójukba, hagyva, hogy a "nagy fogás" ellenőrzés nélkül tovább hajtson.
folyt. köv.
6 hete, hogy itt vagyok! Az első 3-at egyedül töltöttem, az elég rossz volt. Nomád körülmények, minden ismeretlen, izgalom a munkában.
A lakást úgy vettem át, hogy csak alap felszerelések voltak meg. Nappaliban TV, ülőgarnitúra, vendégszobában egy kanapé, konyhában meg pár tányér. De háll istennek folyamatosan jönnek az újabb és őjabb felszerelések. Bár még most is 3/5 nap jön valami szerelő. Szerencsére az internetet is sikerült beköttetnem már az első péntekre.
A várost kezdem megismerni. A vártnál sokkal hamarabb, a 4. napon megkaptam az autómat. Bár az úthálózat rendkivül kaotikus. Össze-vissza mennek az utak, imádják a 3 sávos egy irányú utakat, mindenféle felfestés, tábla nélkül. A 3 sáv csak úgy a szélesség alapján hozzávetőlegesen becsülhető, mert felfestve tényleg nincs, és összevissza mennek. Index nélkül, kereszbe, mindkét oldalon vészvillogóval lehúzódva, stb. És ami még jobb, hogy látszik, hogy pár éve alakithatták ki ezt a rendszert, mert minden kereszteződés tele van nem használt lekanyarodósávokkal. Na én úgy eltévedtem 2 hétig minden este hazafelé, hogy hú. De lassan megtanulom. Már az első tankolásomon is túl vagyok.
A munka nagyon nehéznek indult. Az első 2 hétben volt 2x 3 óra felsővezetői értekezlet, igazgatói, Maktel Board, T-Mobile Board, Üzleti beszámoló, Kormánnyal való találkozó, Meg gigantikus márkaváltási rendezvények. Aztán elment a CEO szabadságra, és azóta csak 3 napot volt itt. Szóval szerencsére jutott idő az ismerkedésre. Most is épp Bonnban van. De holnaptól 2 hétig egyedül leszek. Jovica a kabinet társam szabadságra megy! Jaj
Aztán 3 hét után hazamentem 3 napra, hála a vizum procedúrának! Munkavállalási engedélyt nagyon könnyű itt szerezni! Pont 2,5 hónapja adtam le az első papirokat, és most ott tartunk, hogy a Budapesti Macedón nagykövetség várja az itteni külügyminisztérium visszajelzését arról, hogy megkaphatom-e azt a 30 napos vizumot, amiért majd haza kell megint menjek (Hurrá! Ez a jó része), ami csak 1 belépésre jogosit, tehát utána 30 napig nem hagyhatom el az országot a nyár közepén, és amivel itt elmehetek a Belügyminisztériumba munkavállalási engedélyt igényelni. Ez utóbbi lesz szerintem a legdurvább, már csak azért is, mert egy olyan légkondi nélküli épület 9. emeletére kell menni, ahol csak a 7. és 17. emeleten áll meg a lift, és 17%-os a rendelkezésre állása. Szóval ha épp működik, akkor sem biztos, hogy megéri beszállni, mert több, mint 50% az esélye hogy épp elromlik két szint között (amit ugye az 1-9-et jelenti).
Na a visszautam sem volt semmi. A jó öreg kis piros Peugeottal jöttem vissza, hogy Fanninak legyen autója. Persze telepakolva mindenféle cuccokkal a Horvát-Szerb-Macedón vámosok kéjes örömére. Ott kezdődött, hogy "Piroska" esetében már nem lehetünk biztosak abban, hogy kibirja az utat, ezért a lehető legkimélőbb üzemmódot kellett alkalmazni. 90 fölé a csak a legszükségesebb esetekben mentem. Aztán 20-25 perc alatt sikerült meggyőznöm a magyar határőröket, hogy nem lopott az autó annak ellenére, hogy Anyukám nevén van, és nekem nincs meghatalmazásom. Aztán 12 év német tanulásomnak köszönhetően fél óra német ékesszólásnak köszönhetően a horvát határőr is beleeggyezett, hogy elkezdjem visszapakolni mindazt, amit másodpercek alatt kihajigált az autóból. Mindenesetre hallva a nagy "német" hős nyilatkozatait a ZDF-en, Lukas Podolski is megirigyelte volna a körmondataimat. A tapasztalatokkal fölvértezve, a szerb vámosnál már azt is sikerült elérnem, hogy ki sem kellett pakolnom az autóból, elég volt csak kinyitogatnom az ajtókat, meg a csomagtartót. Ha tudták volnak, hogy 12 liter Villányi vörös van bent... Aztán ahogy haladtam délre, egyre jobban elolvadt az autóm hátránya a többi autóval szemben, és leszámitva néhány Bulgár nagyágyút, Nis környékén már szinte alig akadt, aki megelőzott volna. Sőt! Néhány Zastava és kiszuperált Yugo mellett úgy suhantam el, hogy öröm volt nézni. Hja, azok a szép idők, amikor a Kenese-Siófok szakaszon még a 160-at is kihajtottuk Piroskából... Rendőrrel egész úton csak egyszer találkoztam, még az autópálya előtt. Egy VHS kamerának tűnő eszközzel, meg egy óvodai közlekedési táblával (tudjátok, az a fehér ping-pong ütő, aminek egyik felén piros, másikon zöld pötty van) voltak feszerelve. Elképzelésem sincs, hogy épp mennyi lehetett ott a sebességhatár. Ez gyakorlatilag követhetetlen, mivel város vége táblák nincsenek, és a "sebességkorlátozás a következő kereszteződésig érvényes" elv szerintem ott nem érvényes, de legalább is megállapithatatlan, hogy mi számit kereszteződésnek. De végül nem büntettek meg! Sőt jól kiröhögtek, hogy magamtól megálltam. De hát mit tudtam én, hogy mit próbál mutatni azzal a hülye ping-pong ütőjével. Feltehetőleg azt, hogy tovább...
Ezen kivül a legnagyobb döbbenetet az keltette bennem, hogy a hülye GPS 50 km-en át minden kereszteződésnél el akart küldeni Pristina felé. Nem tűnt föl, hogy a személyautó/busz/kerékpár/gyalogos sorban páncélautót is lehetett választani...
No meg a Macedón határ! Ahol aszfaltos útra nem futotta a "senki földjén" A vámos tisztán érthetően kérte tőlem a "Zöld kártya"-t (láthatóan szignifikáns forgalmat bonyolit az 5-10 fős magyarság), és ahol előttem 3 Skopjei autóból kipakoltatták az 1-1 sporttáskányi csomagot, tüzetesen átvizsgálva azokat, de azt nem tudták kivárni türelemmel a vámosok, hogy a határőr végezzen a papirjaim ellenörzésével, igy becammogtak a kuckójukba, hagyva, hogy a "nagy fogás" ellenőrzés nélkül tovább hajtson.
folyt. köv.
2008. június 9., hétfő
Utazás kiálítás, hétvége
Pénteken jött a takarító néni, aki csak macedónul beszél, és egy szót sem ért angolul. Viszont ennek ellenére imád velem beszélgetni. Matyi elment dolgozni, kettesben maradtunk, előkapta a fényképalbumot, és szépen elmutogatta rokonságát. Vicces volt, ahogy kézzel-lábbal mutogatva megértettük egymást, Amerika óta nem volt ilyen érzésem…
Miután a takarító nénivel leegyeztettük, hogy milyen takarítószerekre van szüksége, elmentem a bevásárló központban (Ramstore), és a pénztárnál kiszúrtam egy szórólapot, hogy turizmus kiállítás lesz a hétvégén. Mivel macedónul volt, hazavittem, és a takarítónővel „átbeszéltük”, hogy jól értem-e…
Így délután elmentem megnézni, hát nem kell nagyszabású dologra gondolni. A bevásárlóközpont parkolójában kb. 15 stand (azért nagy jóindulattal nevezhetők standnak, inkább asztalok egy szórólappal az elején.
Volt köztük pár utazási iroda, akiknek már elküldtem az önéletrajzom, de elég nagy nyüzsgés volt, úgyhogy nem akartam odamenni, nem nagyon tudtam volna mit mondani. Igazából nem sok értelmét láttam volna, mert többségében fiatal lányok voltak, akik nem igazán beszéltek angolul. (egy párhoz odamentem kémkedni…)
Viszont kiszúrtam egy standot, amelyik nem külföldi utazásokat értékesített, hanem Skopjéról voltak szórólapok, így gondoltam, hogy valami hivatalos turisztikai szerv lehet. Később kiderült, hogy a Skopjei Nemzeti Turisztikai Hivatal standja. Egyik vezetőjével, egy kedves úrral beszélgettem több, mint fél órán keresztül. Elmeséltem, hogy kerültem Skopjéba, és hogy éppen munkát keresek valamilyen utazási irodában. Beszélgettünk sokat Macedónia turisztikai problémáiról, én milyen nehézségeket látok. Kérte, hogy küldjem el az önéletrajzom, amit már meg is tettem. Rögtön válaszolt is a levelemre, hogy felveszi a kapcsolatot pár irodával, és jelentkezik. Tényleg nagyon kedves volt, remélem lesz eredménye.
A hétvége elég nyugisan telt, mivel szinte végig esett az eső, így nem nagyon tudtunk komolyabb dolgot tervezni. A szombat nagy felhajtással indult. Jovicával és Katie-vel négyesben el akarunk menni megnézni az esti foci meccset, de közben bejelentkezett hozzánk a Maktel igazgatója is, hogy szeretne csatlakozni. Ettől a fiúk eléggé lázba jöttek, sőt egy másik Makteles csapat a helyi Discoban VIP páholyt foglalt nekünk, teljesen be volt sózva mindenki. De végül semmi extra nem volt, megnéztük a meccset, és utána a főnök hazament, mi pedig négyen feljöttünk hozzánk iszogatni (finom Villányi Rozét). Aztán Katie eléggé befáradt, és 1 körül feloszlott a buli, sajnos nem merültünk el a Skopjei éjszakában, pedig már nagyon kíváncsiak voltunk.
Tegnap jó sokáig aludtunk, majd teniszdöntő, majd pedig Matyi nagyon finom tojásos lecsót készített! (csak a kovászos ubi hiányzott nagyon, de attól tartok ilyen itt nincs).
A héten csak 4 napot kell dolgozni, (már akinek), háromnapos hosszú hétvége péntektől! Valószínűleg Görögországba megyünk a magyarokkal, már nagyon várom!
Puszi, Fanni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
