2008. október 29., szerda
2008. október 28., kedd
Vizum, tartózkodási, munkavállalási
A vizum/munkavállalási engedély/tertózkodási engedély (igazából nem tudom pontosan melyikról van szó) procedúrát Április 17-én kezdtem el. Csak csendben szeretném megjegyezni, hogy sehol nem tartok, és mostanság majdnem illegálisan tartozkodom az országban.
Jelenleg az a helyzet, hogy a budapesti Macedón Nagykövetség kiállitott valami papirt nekem. Nem tudom, hogy az mire jó, de az biztos, hogy nem elég!
Az egész ott kezdődött, hogy a május végén beadott papirjaim alapján októberben visszajeleztek, hogy elemhetek hozzájuk, de az eredetileg igényelt vizum helyett csak egy igazolást kapok, mivel azóta eltöröolték a vizum kötelességet. Hanyadt-homlok hazautaztam 17-én, amikor is azzal fogadtak a nagykövetségen, hogy azt azért nem gondolták, hogy ilyen hamar jövök (2 nappal az éertesités után), sajnos a konzul szabadságon van, a titkárnőnek el kellett utaznia sürgősen, csak a nagykövet (nem beszél magyarul), és a sofőr (egyben alkalmi tolmács) van ott.
Leirhatatlan a döbbenet, ami a nagykövet arcára kiült, amikor a sofőr leforditotta, hogy miért is jöttem. Fél óra tanakodás után végül elém rakták azt a nyomtatványt, amivel az egészet kezdtem, azt adtam be áprilisban... Végül 5 telefonhivás után a Makteles ügyintézőnek, meg 2 óra várakozás után adtak nekem valami papirt, amit már fönt emlitettem. Juhú!!!
Ezzel már minden pofonegyszerű lesz, gondoltam. Ezzel már csak, amint visszaértem, el kellett menjek a rendőrségre, bejelentkezni, hogy itt vagyok (Ez állati vicces, elvileg valahányszor ki- vagy bemegyek az országba el kell menjek a rendőrségre a szállásadómmal együtt, ami jelen esetben praktikusan a főbérlőm, aki igy kvázi a gardedámom is...). Illetve 3 napon belül elmenni a belügyminisztériumba, megigényelni a tartózkodási- vagy munkavállalási engedélyt.
Na hát ez önmagában is egy kaland. Az ügyfélszolgálat a csődbemenni készülő Macedón TV 18 (???) emeletes székházában van, aminek azonban csak 2 db, tetű lassú, 5 személyes liftje van. Ügyfélszolgálat a 9-en, kigyózó sorok a lift előtt. Mit lehet tenni? Mi kiáltuk a sorunk. Fönt aztán a massziv szocreál tárul elénk. 40 év körüli szakadt ügyintézőnő, asztalán összetűzött irat hegyek. Állitólag még számitógépes hálózat sincs az épületben, nemhogy internet. a szobában hatalmas kuplerály, és mindenki dohányzik, mind a hárman.
Mondanom sem kell, hogy kiderült, hogy új folyamat van (ez kb a 47. mióta én beadtam a papirjaimat), és még egy papir hiányzik, de hogy azt honnan kell igényelni, azt nem tudják. Bravó!!!!
Mára deritette ki a céges ügyintézőnő, hogy a budapesti nagykövetségnek kellene még egy papirt kiállitani, csak elfelejtették. Juhu! Szóval ha bármelyikőtök a következő 1,5 hétben tervezne jönni Skopjéba, kérlek előtte vegye fel a papirt nekem!
De lehet, hogy sikerül kibuliznom még egy céges utat haza! Éljenek a Malév Duna Club pontok!!!
Jelenleg az a helyzet, hogy a budapesti Macedón Nagykövetség kiállitott valami papirt nekem. Nem tudom, hogy az mire jó, de az biztos, hogy nem elég!
Az egész ott kezdődött, hogy a május végén beadott papirjaim alapján októberben visszajeleztek, hogy elemhetek hozzájuk, de az eredetileg igényelt vizum helyett csak egy igazolást kapok, mivel azóta eltöröolték a vizum kötelességet. Hanyadt-homlok hazautaztam 17-én, amikor is azzal fogadtak a nagykövetségen, hogy azt azért nem gondolták, hogy ilyen hamar jövök (2 nappal az éertesités után), sajnos a konzul szabadságon van, a titkárnőnek el kellett utaznia sürgősen, csak a nagykövet (nem beszél magyarul), és a sofőr (egyben alkalmi tolmács) van ott. 
Leirhatatlan a döbbenet, ami a nagykövet arcára kiült, amikor a sofőr leforditotta, hogy miért is jöttem. Fél óra tanakodás után végül elém rakták azt a nyomtatványt, amivel az egészet kezdtem, azt adtam be áprilisban... Végül 5 telefonhivás után a Makteles ügyintézőnek, meg 2 óra várakozás után adtak nekem valami papirt, amit már fönt emlitettem. Juhú!!!Ezzel már minden pofonegyszerű lesz, gondoltam. Ezzel már csak, amint visszaértem, el kellett menjek a rendőrségre, bejelentkezni, hogy itt vagyok (Ez állati vicces, elvileg valahányszor ki- vagy bemegyek az országba el kell menjek a rendőrségre a szállásadómmal együtt, ami jelen esetben praktikusan a főbérlőm, aki igy kvázi a gardedámom is...). Illetve 3 napon belül elmenni a belügyminisztériumba, megigényelni a tartózkodási- vagy munkavállalási engedélyt.
Na hát ez önmagában is egy kaland. Az ügyfélszolgálat a csődbemenni készülő Macedón TV 18 (???) emeletes székházában van, aminek azonban csak 2 db, tetű lassú, 5 személyes liftje van. Ügyfélszolgálat a 9-en, kigyózó sorok a lift előtt. Mit lehet tenni? Mi kiáltuk a sorunk. Fönt aztán a massziv szocreál tárul elénk. 40 év körüli szakadt ügyintézőnő, asztalán összetűzött irat hegyek. Állitólag még számitógépes hálózat sincs az épületben, nemhogy internet. a szobában hatalmas kuplerály, és mindenki dohányzik, mind a hárman.
Mondanom sem kell, hogy kiderült, hogy új folyamat van (ez kb a 47. mióta én beadtam a papirjaimat), és még egy papir hiányzik, de hogy azt honnan kell igényelni, azt nem tudják. Bravó!!!!
Mára deritette ki a céges ügyintézőnő, hogy a budapesti nagykövetségnek kellene még egy papirt kiállitani, csak elfelejtették. Juhu! Szóval ha bármelyikőtök a következő 1,5 hétben tervezne jönni Skopjéba, kérlek előtte vegye fel a papirt nekem!
De lehet, hogy sikerül kibuliznom még egy céges utat haza! Éljenek a Malév Duna Club pontok!!!
2008. október 23., csütörtök
Vendégségben
Van abban valmi pikáns, amikor Macedónia legelitebb lakóparkjának tulajdonosa - ahol nekünk is ajánlottak egy lakást anno - kikapja a kezemből a koszos tányért, visszatessékel a helyemre egy "Sir, I'll do it" kiséretében, és elszalad tisztáért. Hát ilyenek történtek 2 hete hétvégén...
Történt ugyanis, hogy a Fanni által már részletezett koncert után a lakoparktulajfi, haverjaival hajnali 4-kor kitalálta, hogy márpedig ők Tose iránti tiszteletükből kiállnak a teraszra, fullra nyomják az erősítőt, és belecsapnak az elektromos gitár húrjai közé. Kár, hogy a főnököm hálója mellett történt mindez...
Na innen eredt a meghívás, amikor is az egyik igazi Macedón oligarha a lakoparkhoz tartozó tó közepén vendégelt meg miket (fönököm, 3 német felsővezető, meg a kabinet) saját maga készített grill ebédre. Én ültem mellette.
Ráadásul a főnököm kitalálta, hogy ezt összeköthetnénk egy kis lövészettel is. Szóval előtte elruccantunk a lőtérre, ahol mellesleg éppen a rendőrség különleges alakulata (tigers) tartott mesterlövész gyekorlatot. Lőttem pisztollyal 10 méterre, második sorozatra 10/10 talált, és 2-3 középre ment, elnyomtam egy 30-as tárat kalasnyikovval 30 méterre, de őszintén, fogalmam sincs, hogy hova mentek a golyók. De lőtt mint az állat, az biztos. Végül távcsöves vadászpuskával fejeltük meg a dolgot 100 méterre. Sajnos többen lőttünk egy céltáblára, így ezt az eredményemet sem tudom. De lehet, hogy már az is siker, hogy nem lett lila a vállam, akkorát rugott.
Aztán jött az ebéd, meg a parola. A fazon kezesbárány volt, ebéd után átinvitált minket a saját 800 nm-es villájába, ami a másik tó partján állt, olyan medencével a házon belül, hogy még trambulin is volt. Ott még toltunk egy kis palacsintát, amit kb a házvezetőnő sütött, és a gitárbajnok fia megigérte, hogy beszervez valami harmadosztályú kosárlabdacsapatba, aztán elköszöntünk. Tényleg vicces volt!!!
Másnap (vasárnap), Annamarival és Zolival mentünk el kirándulni. Az albán határ felé vettük az irányt. A Matka völgyben lévő víztározó partján ebédeltünk, majd meglátogattuk Macedónia egyik legnagyobb presztizsű kolostorát.
Nagyon érdekesek ezek a kolostorok. Igazából nem túl nagyok, és nem emlékeztetnek a katolikus kolostorok zártságára. A szerzetesek utkároztak le-föl a fa lépcsőkön, a turisták fényképeztek. Na persze nem kell azt hinni, hogy hatalmas turistaáradat van, de voltunk páran, ráadásul egy kisebb esküvő is éppen akkor végzett, ami további 15-20 embert adott a keretbe.
Egy kis templom, gyönyörű kilátás, és favázas, 4-5 emeletes meredek sziklafalra épített lakóépületek, így lehetne jellemezni.
Elmentünk Debar-ba is, ami közvetlenül az albán határnál fekvő kisváros, Tetovó után ez a 2. legnagyobb albán többségű város. Gondoltunk fagyizunk egyet, mert nagyon klassz volt az idő. Na hát kb úgy éreztük magunkat, mint amikor a fehért NewYorkiak betévednek bronxba. Annamari audijával, képzelhetitek... Egy darabig nem is mertünk megállni. Kaotikus belváros, emberek az utcán, méregető tekintetek, jaj. Fagyizót persze nem találtunk, de még jégkrémet sem a boltban. Viszont Nestlé Fittness cornflakest igen!!! Ez ugyanis Skopjéban hetek óta fellelhetetlen. Szóval vettem két dobozzal, aztán úgy iszkoltunk, hogy hátra se néztünk.
Visszafelé azért bepótoltuk az édesség hiányt. A matka völgyi síparadicsomnál megáltunk, és egy kellemesen jó állapotban lévő szállodábn palacsintáztunk. A helyzet az, hogyha a pályák is olyan színvonlasak, mint a szálloda/étterem, és tényleg úgy néznek ki, mint a képeken, akkor nyugodtan jöhettek síelni!!!
Történt ugyanis, hogy a Fanni által már részletezett koncert után a lakoparktulajfi, haverjaival hajnali 4-kor kitalálta, hogy márpedig ők Tose iránti tiszteletükből kiállnak a teraszra, fullra nyomják az erősítőt, és belecsapnak az elektromos gitár húrjai közé. Kár, hogy a főnököm hálója mellett történt mindez...
Na innen eredt a meghívás, amikor is az egyik igazi Macedón oligarha a lakoparkhoz tartozó tó közepén vendégelt meg miket (fönököm, 3 német felsővezető, meg a kabinet) saját maga készített grill ebédre. Én ültem mellette.
Ráadásul a főnököm kitalálta, hogy ezt összeköthetnénk egy kis lövészettel is. Szóval előtte elruccantunk a lőtérre, ahol mellesleg éppen a rendőrség különleges alakulata (tigers) tartott mesterlövész gyekorlatot. Lőttem pisztollyal 10 méterre, második sorozatra 10/10 talált, és 2-3 középre ment, elnyomtam egy 30-as tárat kalasnyikovval 30 méterre, de őszintén, fogalmam sincs, hogy hova mentek a golyók. De lőtt mint az állat, az biztos. Végül távcsöves vadászpuskával fejeltük meg a dolgot 100 méterre. Sajnos többen lőttünk egy céltáblára, így ezt az eredményemet sem tudom. De lehet, hogy már az is siker, hogy nem lett lila a vállam, akkorát rugott.
Aztán jött az ebéd, meg a parola. A fazon kezesbárány volt, ebéd után átinvitált minket a saját 800 nm-es villájába, ami a másik tó partján állt, olyan medencével a házon belül, hogy még trambulin is volt. Ott még toltunk egy kis palacsintát, amit kb a házvezetőnő sütött, és a gitárbajnok fia megigérte, hogy beszervez valami harmadosztályú kosárlabdacsapatba, aztán elköszöntünk. Tényleg vicces volt!!!
Másnap (vasárnap), Annamarival és Zolival mentünk el kirándulni. Az albán határ felé vettük az irányt. A Matka völgyben lévő víztározó partján ebédeltünk, majd meglátogattuk Macedónia egyik legnagyobb presztizsű kolostorát.Nagyon érdekesek ezek a kolostorok. Igazából nem túl nagyok, és nem emlékeztetnek a katolikus kolostorok zártságára. A szerzetesek utkároztak le-föl a fa lépcsőkön, a turisták fényképeztek. Na persze nem kell azt hinni, hogy hatalmas turistaáradat van, de voltunk páran, ráadásul egy kisebb esküvő is éppen akkor végzett, ami további 15-20 embert adott a keretbe.
Egy kis templom, gyönyörű kilátás, és favázas, 4-5 emeletes meredek sziklafalra épített lakóépületek, így lehetne jellemezni.Elmentünk Debar-ba is, ami közvetlenül az albán határnál fekvő kisváros, Tetovó után ez a 2. legnagyobb albán többségű város. Gondoltunk fagyizunk egyet, mert nagyon klassz volt az idő. Na hát kb úgy éreztük magunkat, mint amikor a fehért NewYorkiak betévednek bronxba. Annamari audijával, képzelhetitek... Egy darabig nem is mertünk megállni. Kaotikus belváros, emberek az utcán, méregető tekintetek, jaj. Fagyizót persze nem találtunk, de még jégkrémet sem a boltban. Viszont Nestlé Fittness cornflakest igen!!! Ez ugyanis Skopjéban hetek óta fellelhetetlen. Szóval vettem két dobozzal, aztán úgy iszkoltunk, hogy hátra se néztünk.
Visszafelé azért bepótoltuk az édesség hiányt. A matka völgyi síparadicsomnál megáltunk, és egy kellemesen jó állapotban lévő szállodábn palacsintáztunk. A helyzet az, hogyha a pályák is olyan színvonlasak, mint a szálloda/étterem, és tényleg úgy néznek ki, mint a képeken, akkor nyugodtan jöhettek síelni!!!
2008. október 7., kedd
Hétvége -Tose koncert
Sziasztok,
Nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl... Szombatra Matyi meghívta a magyar kollégáit, úgyhogy finom ebéddel készültünk. Ha jól emlékszem ez volt az első háromfogásos ebéd, amit elkészítettem.
Póréhagymaleves sajtospiritóssal, rakott krumpli magyar kolbásszal, és almáspite...
A vendégeknek minden nagyon ízlett, úgyhogy végül este 9ig ottmaradtak, és beszélgettünk. Vasárnap pedig a régóra várt TOSE koncertre mentem a kollégáimmal (Matyi nem volt hajlandó csatlakozni, jobban is tette). Tose egy fiatal, jóképű zenész volt, aki 1 évvel ezelőttb autóbalesetben meghalt. Azóta a nemzeti hősük, és ez neki volt egy emlékkoncert, 1 évvel az utolsó koncentje után. Hihetetlen, hogy mennyire szerették, napokig csak róla beszéltek...Nem telt el úgy nap az elmúlt egy hónapban, hogy ne kellett volna valami számát meghallgatnom, amit előszeretettel le is fordítottak mindig nekem. Előre felkészítettek, hogy a koncenten mindenki sírni fog... Úgyhogy vasárnap este az egyik kolléganőmmel, Zovicával, és neki két barátnőjével elmentünk a koncertre. 40 000 ember, a legnagyobb futball stadionban, lelátókon, pályán, teljes teltház. Két nappal a jegyárusítás kezdete után elfogyott az összes jegy!! A környező országokból is rengetegen jöttek. Sajnos mi elég későn érkeztünk, 2 órával a koncert előtt, így a főtribünön nem volt hely. Így oldalra szorultunk, ahonnan sajnos a kivetítőt sem láttuk. A hőmérséklet 6-8 fok volt, iszonyat hideg ahhoz, hogy egy műanyag székben ülj 5 órán keresztül..Úgyhogy mi félidőben feladtuk, és otthon, a meleg takaró alól néztük a végét.. A koncert egyébként elég gyenge volt, az első 1 órában kivetítették a Tose klipjeit, és "eredetiben" hallgathattuk. Majd pedig "híres" (számomra szintén soha nem hallott) énekesek énekelték a számomra szintén ismeretlen számait. (csak lassú, érzelmes számok, olyan Jimmy stílusban).Mivel mi oldalt ültünk, a hangzás nagyon gyenge volt.. Ráadásul, minden énekes csak 1-2 számot énekelt, így rengeteg beszéd volt közben, ami tovább erősítette a megfagyás tudatunkat...Mindent összevetve örülök, hogy elmentem, mert jó élmény volt a kolléganőmmel, és szerencsére nem kellett 5 órán keresztül fagyoskodni, és imitálni a kisírt szomorú szemeket..
Íme egy szám, jó szórakozást:
http://www.youtube.com/watch?v=jD4lna70GFc
Nagyon kellemes hétvégén vagyunk túl... Szombatra Matyi meghívta a magyar kollégáit, úgyhogy finom ebéddel készültünk. Ha jól emlékszem ez volt az első háromfogásos ebéd, amit elkészítettem.
Póréhagymaleves sajtospiritóssal, rakott krumpli magyar kolbásszal, és almáspite...
A vendégeknek minden nagyon ízlett, úgyhogy végül este 9ig ottmaradtak, és beszélgettünk. Vasárnap pedig a régóra várt TOSE koncertre mentem a kollégáimmal (Matyi nem volt hajlandó csatlakozni, jobban is tette). Tose egy fiatal, jóképű zenész volt, aki 1 évvel ezelőttb autóbalesetben meghalt. Azóta a nemzeti hősük, és ez neki volt egy emlékkoncert, 1 évvel az utolsó koncentje után. Hihetetlen, hogy mennyire szerették, napokig csak róla beszéltek...Nem telt el úgy nap az elmúlt egy hónapban, hogy ne kellett volna valami számát meghallgatnom, amit előszeretettel le is fordítottak mindig nekem. Előre felkészítettek, hogy a koncenten mindenki sírni fog... Úgyhogy vasárnap este az egyik kolléganőmmel, Zovicával, és neki két barátnőjével elmentünk a koncertre. 40 000 ember, a legnagyobb futball stadionban, lelátókon, pályán, teljes teltház. Két nappal a jegyárusítás kezdete után elfogyott az összes jegy!! A környező országokból is rengetegen jöttek. Sajnos mi elég későn érkeztünk, 2 órával a koncert előtt, így a főtribünön nem volt hely. Így oldalra szorultunk, ahonnan sajnos a kivetítőt sem láttuk. A hőmérséklet 6-8 fok volt, iszonyat hideg ahhoz, hogy egy műanyag székben ülj 5 órán keresztül..Úgyhogy mi félidőben feladtuk, és otthon, a meleg takaró alól néztük a végét.. A koncert egyébként elég gyenge volt, az első 1 órában kivetítették a Tose klipjeit, és "eredetiben" hallgathattuk. Majd pedig "híres" (számomra szintén soha nem hallott) énekesek énekelték a számomra szintén ismeretlen számait. (csak lassú, érzelmes számok, olyan Jimmy stílusban).Mivel mi oldalt ültünk, a hangzás nagyon gyenge volt.. Ráadásul, minden énekes csak 1-2 számot énekelt, így rengeteg beszéd volt közben, ami tovább erősítette a megfagyás tudatunkat...Mindent összevetve örülök, hogy elmentem, mert jó élmény volt a kolléganőmmel, és szerencsére nem kellett 5 órán keresztül fagyoskodni, és imitálni a kisírt szomorú szemeket..
Íme egy szám, jó szórakozást:
http://www.youtube.com/watch?v=jD4lna70GFc
2008. október 2., csütörtök
Képek - július
Katus, én, és a piros táska
Kedvenc templomom - St. Jovan
Ohrid-i tó
Matka völgy
Ohridi házak
Piroska beteg
Hétfőn reggel Piroskával (kis Peugeot) haladtunk a munkahelyem felé, amikor már csak egy lámpa választott el a munkahelyemtől. Itt egy 4 sávos útból 2 sáv kanyarodik balra. Zöld lámpa, harmadik autóként start, majd mikor befordultam a szintén 3 sávos útra, a jobb szélső sávból láttam, hogy be akarnak jönni elém. Szépen lassan lassítottam, beengedtem az agresszív sofőrt majd csattanás, és belém jöttek hátulról. Nem is értettem, mert egyáltalán nem fékeztem gyorsan, ráadásul ha én a 20 éves Peugeotval meg tudok állni, akkor bárki meg tud állni mögöttem.
Kiszálltam, és hát szépen összetörték a bal hátsó lámpámat, és még a műanyag részt hátul. Szerencsére a kocsi nem horpadt be, csak ezeket a hátső fekete műanyagot kell lecserélni. Nem én voltam a hibás, de annyira bosszantó.
Persze a pasi nem beszélt semmit se angolul, úgyhogy felhívtam Jovicát, és telefonon keresztül fordított, de sokra nem jutottunk. Úgyhogy odarendeltem Matyit. Tovább folytatódott a telefonos egyeztetés...de nem sokra jutottunk.Úgyhogy odahívtuk a Maktel fősofőrjét, (az igazgató sofőrje, és az autós flotta vezetője) aki a legújabb Audival, öltönyben, elég határozott külsővel a segítségünkre sietett. Aztán jött még egy autó, na azt már nem tudtuk leköveti, hogy ő vajon ki lehet...telefonálgattak, és egyeztettek a pasival..Szegény pasit már kezdtem megsajnálni, gondolta, simán elintézi a dolgot egy kiscsajjal, majd megjött a 2méteres öltönyös barátja, majd egy legújabb Audi, majd még egy autó..nem tudom mi zajlott a fejében...Kiderült, hogy a kár kb 150€, de ezt sokalta, mert Skopje legjobb szervizébe akarták elvinni megcsinálni. Mi mondtuk, hogy oké, akkor hívjunk rendőrt, de azt először nem akarta. Aztán végül mivel nem akart fizetni, kihívtuk a rendőröket. Itt igazából nem tudjuk, h mi történt, a sofőr kézbevette az ügyet, odaadtuk a papírokat, bár azokat egyáltalán nem értették, mert angolul volt..
Úgyhogy tegnap elvitték a Maktelesek az autót megcsináltatni, ma vagy holnap lesz kész. A többi dologról nem tudunk, majd szólnak, ha történik valami. Csak az a baj, hogy a magyar biztosító állítólag csak akkor fizet, ha az autót Magyarországon javítják, de mi nem szeretnénk azért hazaszállítatni szegénykét. Úgyhogy a Maktelesek majd megpróbálják behajtani rajta ezt az összeget, meglátjuk...Az a durva az egészben, ami igazából ténylegesen felbosszantott, hogy a pasi taxisofőr volt!!! Szóval ahelyett, hogy fékezett volna, mint a legtöbb normális ember ebben a helyzetben, gondolom ki akart kerülni, csak lehettek a mellettem lévő sávban..
Szegény Piroska remélem ugyanolyan szép lesz, mint fénykorában!
Kiszálltam, és hát szépen összetörték a bal hátsó lámpámat, és még a műanyag részt hátul. Szerencsére a kocsi nem horpadt be, csak ezeket a hátső fekete műanyagot kell lecserélni. Nem én voltam a hibás, de annyira bosszantó.
Persze a pasi nem beszélt semmit se angolul, úgyhogy felhívtam Jovicát, és telefonon keresztül fordított, de sokra nem jutottunk. Úgyhogy odarendeltem Matyit. Tovább folytatódott a telefonos egyeztetés...de nem sokra jutottunk.Úgyhogy odahívtuk a Maktel fősofőrjét, (az igazgató sofőrje, és az autós flotta vezetője) aki a legújabb Audival, öltönyben, elég határozott külsővel a segítségünkre sietett. Aztán jött még egy autó, na azt már nem tudtuk leköveti, hogy ő vajon ki lehet...telefonálgattak, és egyeztettek a pasival..Szegény pasit már kezdtem megsajnálni, gondolta, simán elintézi a dolgot egy kiscsajjal, majd megjött a 2méteres öltönyös barátja, majd egy legújabb Audi, majd még egy autó..nem tudom mi zajlott a fejében...Kiderült, hogy a kár kb 150€, de ezt sokalta, mert Skopje legjobb szervizébe akarták elvinni megcsinálni. Mi mondtuk, hogy oké, akkor hívjunk rendőrt, de azt először nem akarta. Aztán végül mivel nem akart fizetni, kihívtuk a rendőröket. Itt igazából nem tudjuk, h mi történt, a sofőr kézbevette az ügyet, odaadtuk a papírokat, bár azokat egyáltalán nem értették, mert angolul volt..
Úgyhogy tegnap elvitték a Maktelesek az autót megcsináltatni, ma vagy holnap lesz kész. A többi dologról nem tudunk, majd szólnak, ha történik valami. Csak az a baj, hogy a magyar biztosító állítólag csak akkor fizet, ha az autót Magyarországon javítják, de mi nem szeretnénk azért hazaszállítatni szegénykét. Úgyhogy a Maktelesek majd megpróbálják behajtani rajta ezt az összeget, meglátjuk...Az a durva az egészben, ami igazából ténylegesen felbosszantott, hogy a pasi taxisofőr volt!!! Szóval ahelyett, hogy fékezett volna, mint a legtöbb normális ember ebben a helyzetben, gondolom ki akart kerülni, csak lehettek a mellettem lévő sávban..
Szegény Piroska remélem ugyanolyan szép lesz, mint fénykorában!
2008. október 1., szerda
A nagy nap
Sziasztok,
Október 1.-je van ma, eljött végre a várva várt nap, ma kezdett az új PR igazgató. Már nagyon vártam, hiszen eddig nem sok hasznosat csináltam azon kívűl, hogy feltérképzetem a magyar tv csatornákat. Úgy tűnt, hogy a marketing igazgató nem nagyon akart velem foglalkozni, hiszen én Pr managerként a PR igazgatóval fogok dolgozni, úgyhogy nem akart addig leterhelni, szokjam csak a környezetet, ő semmi esetre sem szeretne információkkal összezavarni...
Úgyhogy bementem ma délelőtt hozzá, hogy akkor mi is lesz a feladatom, van-e már valami célja velem. Erre bemutatott a PR igazgatónak, aki elhívott kávézni. Úgyhogy egy finom kávé mellett megtárgyaltuk, hogy mik a tervei, hogyan fogunk együtt dolgozni. Ő a legnagyobb nézettségű tévétől, az A1-től jött, és tényleg nagyon szimpatikus. Ő is már sokat hallott rólam, és nagyon számít rám. Rendezvényeket is akar majd, ehhez ő nem ért, úgyhogy ez majd az én felelősségem lesz. Egész jó kis tervei vannak, elküldtük a jelentkezésünket a 2009 júniusi Budapesti konferenciára, én is megyek. Nagyon pozitív vagyok a munkával kapcsolatban, remélhetőleg a héten lesz számítógépünk (és nem kell a laptopomat cipelnem), és valahová összeültetnek minket, hogy ne kelljen rohangálnunk.
Miközben a marketing igazgatónál voltam, bejött az AlsatTV igazgatója, hogy pár héten belül hármasban, a Veve Group tulajdonosa (televizió tulajdonosa), ő, és én Albániába, Tiranába kellene utaznunk, mert megnyertek valami hatalmas projektet, és a PR részét nekem kellene koordinálnom. Ez elég rémisztően hangzik, hát remélem nem égek be..De hát persze semmi közelebbi info, pedig igencsak jó lenne felkészülni, mert ez azért így nagyon durva... fogalmam sincs mit várnak tőlem...Jövő héten jön a Ferik (VEVE Group tulaja), és ő majd közelebbit tud.
Úgyhogy itt kezdenek beindulni a dolgok, nagyon élvezem..
A hétköznapok is nagyon besűrűsödtek, hétfő, szerda macedón nyelvtanfolyam, kedd, csütörtök tenisz, úgyhogy tényleg nagy a pörgés..A nyelvtanfolyam is nagyon jó, 4 oldal házifeladatot körmöltem le tegnap, durva..
És a nagy HÍR! Megkaptam az első fizetésemet! Nagyon örültem neki!
Pénteken egy szuper kis szülinapi buliban voltunk Jovicánál, kapott tőlünk egy shakert, úgyhogy finom kis koktélokat készített nekünk. Hajnali 3ig beszélgettünk, táncoltunk. Sikerült elsajátítanom a bonyolult néptáncukat (kettő lépés jobbra, egy balra). Matyi szerint dölöngéltem hazafelé, de szerintem csak ő látott kettőt belőlem!!!
Sok puszi, Fanni
Október 1.-je van ma, eljött végre a várva várt nap, ma kezdett az új PR igazgató. Már nagyon vártam, hiszen eddig nem sok hasznosat csináltam azon kívűl, hogy feltérképzetem a magyar tv csatornákat. Úgy tűnt, hogy a marketing igazgató nem nagyon akart velem foglalkozni, hiszen én Pr managerként a PR igazgatóval fogok dolgozni, úgyhogy nem akart addig leterhelni, szokjam csak a környezetet, ő semmi esetre sem szeretne információkkal összezavarni...
Úgyhogy bementem ma délelőtt hozzá, hogy akkor mi is lesz a feladatom, van-e már valami célja velem. Erre bemutatott a PR igazgatónak, aki elhívott kávézni. Úgyhogy egy finom kávé mellett megtárgyaltuk, hogy mik a tervei, hogyan fogunk együtt dolgozni. Ő a legnagyobb nézettségű tévétől, az A1-től jött, és tényleg nagyon szimpatikus. Ő is már sokat hallott rólam, és nagyon számít rám. Rendezvényeket is akar majd, ehhez ő nem ért, úgyhogy ez majd az én felelősségem lesz. Egész jó kis tervei vannak, elküldtük a jelentkezésünket a 2009 júniusi Budapesti konferenciára, én is megyek. Nagyon pozitív vagyok a munkával kapcsolatban, remélhetőleg a héten lesz számítógépünk (és nem kell a laptopomat cipelnem), és valahová összeültetnek minket, hogy ne kelljen rohangálnunk.
Miközben a marketing igazgatónál voltam, bejött az AlsatTV igazgatója, hogy pár héten belül hármasban, a Veve Group tulajdonosa (televizió tulajdonosa), ő, és én Albániába, Tiranába kellene utaznunk, mert megnyertek valami hatalmas projektet, és a PR részét nekem kellene koordinálnom. Ez elég rémisztően hangzik, hát remélem nem égek be..De hát persze semmi közelebbi info, pedig igencsak jó lenne felkészülni, mert ez azért így nagyon durva... fogalmam sincs mit várnak tőlem...Jövő héten jön a Ferik (VEVE Group tulaja), és ő majd közelebbit tud.
Úgyhogy itt kezdenek beindulni a dolgok, nagyon élvezem..
A hétköznapok is nagyon besűrűsödtek, hétfő, szerda macedón nyelvtanfolyam, kedd, csütörtök tenisz, úgyhogy tényleg nagy a pörgés..A nyelvtanfolyam is nagyon jó, 4 oldal házifeladatot körmöltem le tegnap, durva..
És a nagy HÍR! Megkaptam az első fizetésemet! Nagyon örültem neki!
Pénteken egy szuper kis szülinapi buliban voltunk Jovicánál, kapott tőlünk egy shakert, úgyhogy finom kis koktélokat készített nekünk. Hajnali 3ig beszélgettünk, táncoltunk. Sikerült elsajátítanom a bonyolult néptáncukat (kettő lépés jobbra, egy balra). Matyi szerint dölöngéltem hazafelé, de szerintem csak ő látott kettőt belőlem!!!
Sok puszi, Fanni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
