Sport napok

Sziasztok!
A hétvégén sport napok voltak a MakTel rendezésében, és igen, elindultam kosárlabdában. Egész igéretesnek tűnő csapat gyűlt össze Jovica kollégám szervezésében. Ketten a 2 évvel ezelőtti győztes csapatból, Jovica, aki sport multitalentum, és én egy kevés kosaras múlttal. Mondjuk az egy kicsit nehezitette a dolgot, hogy a másik két csapattárssal szombat reggel találkoztunk először életünkben, még Jovica is csak telefonon beszélt velük. Viszont mi ketten már péntek este lementünk a grundra gyakorolni, és bár az ellenfelek nem voltak nagyon profik, azért nem okozott gondot nekik be-betalálni a 3-asról, de 2 óránát nem vesztettünk Jokival partyt. Szóval a jelek biztatóak voltak.

Az első meccsel hajnali 10.30-kor aztán rögtön belenyúltunk a süröjébe. Utólag, a teljes 18 csapatos mezőnyt végignézve, szerintem simán jók lettek volna a 4-5. helyre. Egy 120 kilós 195 magas, egy 90 kilós 190 magas, jó mozgással, jó dobással, meg egy kicsi, sunyi. Hát szegények kénytelenek voltak búcsúzni az első körben. Jó szoros volt, de 16-14-re nyertünk.
A második meccs már olyan csapat ellen volt, akik az első körben már kiejetettek valakit, de az az ág kicsit könnyebb volt, mert 16-0-ra sikerült zárnunk a meccset. A 3 meccset pedig 6-0-ra nyertük, mert a csapatuk fele inkább focizni ment el, mert nem látták értelmét kiállni ellenünk.
Ennek ellenére majd meghaltam. Az a 40 fok, ami a teremben volt, kombinálva a 38-cal kint, önmagában elég lett volna. A második meccsünk előtt, 2-kor, mire fölcsatoltam a bokavédőmet, már patakokban folyt rólam a viz.
Este 4 mochitóval próbáltuk pótolni a vizveszteséget.

Vasárnap aztán jött a neheze. Egy végső győzelemre is aspiráns csapat, egy 195 körüli volt röpissel, ennek megfelelő rugókkal, egy elég képzett, jó felépitésű bedobó sráccal, meg egy koordinálatlan, mindenhonnan betaláló, palacktestű katasztrófával, aki kb 10 pontot dobott nekünk emberről, futtából...
2-0-ig jól mentek a dolgok. Passz be nekem, passz ki, megint passz be, és egy fordulásból kosár, vagy passz ki, dobás, leszedtem a lepattanót és visszatettem. De aztán valahogy megőrültünk, nem védekeztünk, faultok, rossz dobások, és hirtelen 8-14 lett nekik a 16-os meccsen. Húúúúúuu.
Aztán leszedtem pár lepattanót, Jovica és Igor bevágott 1-1 hármast, és 15-14-re forditottunk. Eztán kezdődött az állóháború. 15-15, reklamálások, az ellenfél centere összeszedte az 5. faultját ami a kipontozódást jelenti, hiszti "igy akartok nyerni?" kérdés, végül a birok úgy döntöttek, hogy engedik játszani a 6. faultig... (???)
Aztán leszedtem egy védőlepattanót, begyötörtem egy közelit sok faulttal, és a végén Igor megadta a kegyelemdöfést egy 3-assal. Hú! Döntőben vagyunk.
Az első dij utazás Budapestre a Magyar Telekom olimpiára. Mindenki meg van őrülve ezért engem leszámitva. 15 órás út egy buszban...
A másik ágon a tavalyi győztes késüzülődik az elődöntőre, kiegészülve egy 40-es irányitóval, akiről késübb kiderült, hogy cirka 15 évet húzott le az itteni első osztályban, és teniszben is döntőt játszott (meg is nyerte). 16-0-ra léptek át az ellenfelükön, szegények mindössze kétszer támadtak. Hűha.
A döntő 4-kor kezdődött, komoly figyelem kisérte. Jól indult minden, ők kezdtek, de megszereztem a lepattanót, majd zsinórban szereztünk 2 pontot. Aztán az irányitó fazon is beköszönt egy 3-assal (ami streetballban 2-t ér), tehát 2-2. Hatalmas party volt kialakulóban. Az irányitó fazon nem hazudtolta meg magát. Hibátlanul játszott. Irányitotta a töbieket, kihazsnálta a blokkajikat, aszisztot adott, megállt, újrakezdte, ha kellett, és csak a tökéletes helyzetet vállalta el. Ők vágtak 1-2 hármast, de mi is jók voltunk. Védekeztünk, Jovica tapadt az irányitó srácra, Petar leradirozta a nagyképű bedobójukat, kihasználtuk a magassági fölényünket, kiharcolt faultok a palánk alatt, támadólepattanók, klasszik centermunka, 2-3 beadás poziba, majd dobás kintről. Jó volt, 8-8-ig igy ment. Aztán az irányitó fazon egyel magasab fokozatba váltott. 2-3 blokkot is kért 1-1 támadásban, 3x körbefutotta a pályát, kivárta, amig Joki egy kicsit lemaradt, és akkor lecsapott könyörtelenül. Egy gyors betörés, és fault Jokinál. Majd újra, aztán besegitek, passz az én emberemnek. Baj volt. Jovica még kiegyenlitett egy 3-assal egy támadólepattanóm után 10-10. De látszott, hogy ez igy nem megy tovább. Én is összeszedtem a 4. faultomat. Joki le, Igor be. És itt vége. Igor mindenáron meg akarta nyerni a meccset. Előkészitettlen dobások, és 0 védekezés. Egy darabig még húztuk, de megfizettük az árát. Petar beütötte 4 faultját, és 13-10. Joki visszajött, de semmi nem változott. Eztán már nem jött be labda hozzám. röpködtek a 3-asok a részünkről, eredménytelenül, csoda hogy ennyi lehetőség adódott. Aztán az irényitó faszi egy higgadt 3-assal lezárta 10-15-re. Elbuktuk a döntőt, és az annyira vágyott Budapesti utat.
Én még azért sajnos kicsit megmondtam a magamét a srácoknak, hogy csak a mi iszonyatos hülyeségünknek köszönhettük a vereséget, 2/10 hármas, dobás az első passz után. Egyszerűen nem is kellett védekezniük már a végén. De az igazság az, hogy akármit csinálunk, szerintem az irányitó fazon túl nagy falat volt nekünk. Ha egy kallszis centerük lett volna, azzal talán én fölvehettem volna a harcot, de azon a poszton gyengébbek voltunk.
Összességében viszont nagyon jó hétvége volt. Csomó emberrel találkoztunk, jó volt.
Csak az EB döntő ne lett volna!
A felsővezetésünk új heppje ugyanis az, hogy az új vállalati kultúra kialakitása érdekében, együtt néztük a meccsket. Az EB döntőt a szégház tetején lévő, állati hangulatos teraszon. És természetesen mi voltunk felelősek ezért. Szereztünk sörcsapolót, kaját, rágcsát, üditőt. Volt nagy kivetitőnk, frankó hangfalakkal. Csak éppen az adást nem sikerült befogni. Áááá. A hülye technikusunk (aki egyébként 1 személyben mindenes, és szerintem a leghatékonyabb ember ebben a cégben, 4 éve nem volt szabadságon, és bármikor lehet rá számitani) szobaantennával akarta befogni az adást. 7-kor kezdtük el keresni, végigpróbáltuk a terasz összes pontját, ahova elért a hosszabbitó, de hiába. A meccs kezdetére jutottunk oda, hogy a terasz szélén lévő falra tettük föl az antennát, amit csak én értem el, és egy asztal tetején lévő székre a kis tv-t, amiből a jelet vittük a projektorbe. És ezzel semmit töbet nem értünk el, mint hogy legalább szines volt a kép. Hang semmi, és legalább 3szoros szellemkép. A 13. percben nagjából 1143 percet lehetett kivenni. És kb 22 német játszott 33 spanyol ellen.
szóval az első félidőt azzal tölöttük, hogy az egyik vezető tanácsa alapján valahonnan levágtunk 25 méter coax kábelt, amit a teraszről lelőgatva behúztunk a mi irodánk ablakán (kb 2 méterrel kijjebb volt a terasz széle, ezért az esernyőre rácelluxozott vélfával fogtam be derékig kihajolva. a második félidőt igy már kábelről néztük, aminek legalább hangja volt, és nem volt szellemképes, és csak néha kezdett el futni, és a csikok sem voltak olyan zavaróak a képen. Életem legszornyűbb döntőője volt. A golt még csak ismétlésben sem láttam...

Üdv