Összefoglaló 6 hét után - folyt.

Aztán megjött Fanni, és hirtelen csomó minden megváltozott. Végre el lehetett foglalni a felső szintet is (kitakaritották a teraszt, elkészült a bútor, és "medencénk is lett". Ráadásul beköszöntött az igazi kánikula. Kedd déltájban a főtéren lévő közhőmérő 42 fokot mutatott, az autóm este hazainduláskor 41-et. Mondjuk ez utóbbi a 10 perces út alatt lement egészen 38-ig.
Ez volt az a nap, amikor kiderült, hogy egy régi jó barátom, Varsányi Andris, akivel még gimi alatt kosaraztam együtt a Matáv Pécs junior csapatában, éppen Skopjében van, és éppen meglátott, amikor a 42 fokot mutató hőmérőt lestük, és iwiw-en utolért. Másnap este már találkoztunk is, elmentünk négyesben a Dal Mat Fu étterembe, ami tökéletesen a város szivében van, hatalmas terasza van, a pincérek beszélnek angolul, és átlagon felüli a kiszolgálás sebessége, na meg az adagok is.
Andrisékkal még egyszer találkoztunk az egy hét alatt, amig itt volt. kiderült, hogy Zalaegerszegen találkozott Monicaval, aki Macedón és ott légióskodott éppen. Azóta Andris már Kaliforniában, San Joseban él, ott dologzik a Flextronicsnak, mig Monica az utóbbi 2 szezont Németországban töltötte, és most itthon van, készül a válogatottal, csapatkapitányként az Augusztusi EB selejtezőkre. Fantasztikus, hogy éppen igy összefutottunk Skopjában. Kb. 9 éve nem találkoztunk.

Aztán sajnos megjött a rossz idő. Szinte minden nap esett az eső. A nagy nehezen lefoglalt teniszpályánkat is elmosta az eső. Egyszer-kétszer ugyan elmentünk sportolni valamit (Fitness terem, futás, görkori a parkban), meg étteremben is voltunk, de eléggé lelassult az élet.

Most meg ugye focimeccs nézés. Szombat estére bejelentkezett a Főnökünk, hogy mivel itt van 4 napig, szervezzünk valami hangulatos meccsnézést a nyitónepra. Na hát ez totális kudarcba fulladt, mivel Nikolai ragaszkodott ahhoz, hogy kiülősbe menjünk, az eső ragaszkodott ahhoz, hogy zuhogjon, a Skopjeiek meg ragaszkodtak ahhoz, hogy 25 fok alatt, esőben ki nem teszik a lábukat a lakásukból. Úgyhogy a végeredmény az lett, hogy mi kb 2 órán át foglaltuk az asztalt a töküres bár teraszán, hogy Nikolai az első félidő végére odaérjen, majd már a szünetben javasolja, hogy menjünk valahova máshova, ahol melegeb van. Ott aztán meg végképp elveszitse az érdeklődését, velünk együtt. Ma meg az egyik német igazgató szervezett Német-Horvát meccs nézést.

Tegnap aztán a lakás projekt is új lendületet vett. Meghivtuk a főbérlőjéket, és szépen kifejtettük nekik minden ötletünket, ők meg elég nyitottnak tűntek. Talán még növények is lesznek. Csak akkor szorultunk nagyon a sarokba, amikor fején találták a szöget a kérdésükkel, hogy télire hova tesszük őket...

Hajrá Svédország, éljen Wimbledon, gyerünk Nikola Dimitrov!

Csók